A koronavírus járvány elleni védekezésben résztvevő orvosokat díjazta idén a Dr. Genersich Antal alapítvány
A 2020. november 23-án koszorúzással egybekötött ünnepélyes díjátadón a koronavírus járvány elleni védekezésben fontos szerepet betöltő orvosokat tüntettek ki. Díjazták Dr. Sótonyi Péter Magyar Corvin-lánccal kitüntetett, Széchenyi-díjas professzort, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagját az Igazságügyi Orvostan területén kifejtett eddigi, nemzetközi mércével is jelentős munkássága elismeréséül. Dr. Vályi-Nagy István Professzort, Főigazgató Főorvost, a Magyar Kórházszövetség elnökségi tagját és Dr. Szlávik János infektológust, a Dél-Pesti Centrumkórház osztályvezető főorvosát. Prof. Tímár József a Genersich Antal Alapítvány elnöke a díjátadón elmondta, hogy Genersich Antal miközben 1872. és 1895. között a Kolozsvári Egyetem professzora volt, három éven át a vasútépítés kolera járvány sújtotta munkásainak „üzemorvosaként” is tevékenykedett. „Az egyetemi katedra és a dékáni, majd rektori megbízatás mellett hetente kijárt az építkezés helyszínén lévő barakk kórházba, és ellátta betegeit” – hangsúlyozta.
Az 1991-ben létrehozott Dr. Genersich Alapítvány minden évben díjat adományoz a jelentős tudományos munkát felmutató Kárpát-medencei magyar orvosoknak, orvostanhallgatóknak. A díjjal diploma és emlékérme jár, valamit egy könyv tiszteletpéldánya, a szerző névre szóló dedikálásával, amely ebben az évben Csallóközi Zoltán, a Miniszterelnök-helyettesi Kabinet Főtanácsadójának Koszorú című könyve.
Genersich Antal 1842-ben született Nagyszombatban. 1865-ben avatták orvosdoktorrá Pesten. 1868-tól állami ösztöndíjjal Recklinghausennél, Rokitanskynál, Ludwignál és Virchownálfolytatott tanulmányokat. Az 1872-ben felállított Kolozsvári Egyetemen a kórbonctan tanára lett és létrehozta a Kórbonctani Intézetet. 1895-től a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem I. sz. Kórbonctani Tanszékére kapott meghívást. Az orvosi kar dékánja, majd az egyetem rektora volt. Új eredményekkel járult hozzá a gümőkór kórtanához. A MTA levelező, majd rendes tagjává választotta. Budapesten hunyt el 1918-ban és végakarata szerint Kolozsváron temették el a Házsongárd temetőben.
Új hozzászólás