Döry Ferenc (1875–1960) levéltáros

Szekszárdon, Tolna megyében született, a megye életében évszázadok óta nagy szerepet vivő földbirtokos családból. Középiskoláit elvégezve a Budapesti Tudományegyetemen jogot hallgatott és jogi doktorátust szerzett, majd levéltári szakvizsgát tett az Országos Levéltár díjtalan gyakornokaként. 1912-ben országos allevéltárnok, 1917-ben országos levéltárnok, 1922-ben országos levéltári igazgató (mai értelemben igazgató-helyettes) címet kapott. 1932-ben Csánki Dezsőnek, az Országos Levéltár főigazgatójának nyugállományba vonulása után két évig, 1934-ig, mint megbízott főigazgató vezette a Magyar Országos Levéltárat. Elsősorban a magyar jogtörténet, különösen a magyar közjog története állt tudományos érdeklődésének középpontjában. Legnagyobbnak szánt tudományos vállalkozását, a magyar törvények 1526-ig terjedő, teljes, a különböző könyv- és levéltárakban őrzött okleveles anyagból összeállítandó gyűjteményének elkészítését azonban már nem fejezhette be. Jóllehet az eredeti vagy átírásban megmaradt törvények szövegeinek összegyűjtésével, szövegkritikai feldolgozásával még életének utolsó éveiben is foglalkozott. 1913–1914-ben a Magyar Kultúra című katolikus folyóiratot szerkesztette.

Főbb művei:   

Gróf Buttler Jakab házassága (Pécs, 1931.)
Bus Jakab emlékezete (Budapest, 1936.)