Buzási János (1932–2012) levéltáros

Nyírség észak-keleti részén, Gemzse kisközségben született 1932-ben. Középfokú tanulmányainak befejezése után 1952–1955-ig a Lenin Intézet hallgatója volt, majd – amikor az intézet az egyetem része lett – 1956-tól 1958-ig az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán folytatta tanulmányait. 1958-ban került a Magyar Országos Levéltárba, ahol a feudalizmuskori királyi kincstári kormányszékek levéltárainak referense lett. 1967-től 1973-ig Bécsben, az Osztrák Állami Levéltár Házi, Udvari és Állami Levéltárának (Österreichisches Staatsarchiv, Haus-, Hof- und Staatsarchiv) munkatársaként a levéltári anyag magyar vonatkozásainak feltárásában és rendszerezésében vett részt. Kinevezése lejártával 1973-ban visszatért az Országos Levéltárba, amikor a vállalati levéltárak osztályának a vezetésével bízták meg. 1978-tól 1999-ig a Levéltár főigazgató helyettese, majd Varga János nyugdíjazását követően 1990–1992 között, mint megbízott főigazgató működött. Foglalkozott terminológiai kérdésekkel is, lefordította a szocialista országok közös levéltári terminológiai szótárát. 1983-ban Szabó Ervin-emlékéremmel ismerték el munkásságát, 1997-ben Pro Archivo Regni-díjban részesült.

Főbb művei:   

A királyi jogügyigazgatóság (Bp., 1967.)
Úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában (társszerző: Felhő Ibolya, Bp., 1970.)
Haus-, Hof- und Staatsarchiv – Ungarische Akten (Bp., 1977.)
A birodalmi levéltárak magyar vonatkozású iratai (Bp., 1979.)