Ad astra per aspera

Az Ad astra per aspera: Helytörténeti kutatások és kutatóműhelyek program, amely főcímét kölcsönözte ennek az írásnak, a debreceni Méliusz Juhász Péter Könyvtárban talált állandó szállásra. Ez az április végén indult előadássorozat rendelkezik a tőle elvárható tudományos alapokkal, hátterében pedig észlelhető a törekvés a tudomány támogatására. Önálló kutatók és műhelyközösségek új eredményeinek kívánja biztosítani a maga mint nyílt fórum által adható legszélesebb nyilvánosságot. S bár létrehozói valószínűleg soha nem illették a szabadegyetem szóval, és vélhetően ezután sem, de mindenesetre nem túl sűrűn illetik vele, azért mégis a szabadegyetemekhez látszik közelíteni. A szabad elérés, illetőleg a „fórumteremtő” jelleg, a tudomány társadalmasítása iránti eltökélt szándék egyértelműen erre utalnak. Más érzést – jobbára, és lehet, hogy csak az idei, első évben – előadási napjainak viszonylag nagy időbeli távolsága kelthet.

A főbb célokat és a meghatározó vonásokat illetően a program már jó előre, a Könyvtár, a Debreceni Egyetem Történelmi Intézete, a Déri Múzeum és a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltára februári tanácskozása után láthatóvá vált. Több témacsoportra (pályára lépő kutatók, alkotóműhelyek, egyedi és időszaki kiadványok, új kutatások) épülő sorozat született, amelyhez a személyes vállalásokat is hamar hozzárendelték.

Természetesen lehet, sőt, kell mondani: az alapot nem csupán a szervezés feladatai vetették meg, és nem egyedül a megállapodás, amiből a feladatok származtak. Velük egyenrangúnak, vagy a sorozat folytatásának elősegítése miatt talán náluk is lényegesebbnek tűnnek azok a kapcsolatok, amelyek a felsőoktatás debreceni központjait a tiszántúli, kivált a debreceni székhelyű közgyűjteményekkel, illetve az utóbbiakat egymással kötik össze. Egyeseknél az intézményi szintű, átfogó társulásnak igazán régi és termékeny hagyománya van, számos vállalkozást vitt sikerre mind a tudományos munka, mind a közművelés terén. A Debreceni Egyetem és a Levéltár például, ha jórészt jelentős évfordulókkal érkező konferenciaalkalmak, reprezentatív kiállítások, kiadványprojektek révén is, de a mai napig együttműködnek, történészeik bátran beszélhetnek szakmai napok és tematikus kötetek egész soráról közös teljesítményként.¹

A társuló szervek előző kezdeményezéseik által előnyösnek látszó indulóhelyzetbe emelték a várakozásaik szerint fennmaradó és sokak számára haszonnal járó sorozatukat. S ez a kezdő pozíció még szerencsésebbnek tűnik akkor, ha a kollegialitás, a kölcsönös segítség mellett számításba vesszük azt is, hogy a fő téma: a helytörténet hajdú-bihari viszonylatban (szintén) komoly beágyazottsággal rendelkezik.

Helyi látószöget választó kutatások ugyan a mostani módon nem váltak még Debrecenben és másutt a megyében többszereplős program részévé, de régtől fogva jelen vannak már – a helytörténet-írást olykor érezhetően túl is haladó igényekkel – a művelődési és felsőoktatási intézmények éves vagy időszaki rendezvényein, s nagy teret foglalnak el – legkevesebb – az utóbbi két-három évtized kiadványpalettáján. Ugyanakkor, ha helyi közegben változatlanul van (és feltehetően jó ideig lesz még) fogadókészség az egy-egy település vagy közösség múltjára irányuló, esetleg szándékoltan emlékezet(ek) formálására vállalkozó kutatásokra, az Ad astra per aspera-program nem velük tud majd többet nyújtani. Új távlatokat a fentebb említett egyik cél: kutatói közösségek és munkájuk ismertetésén kívül főként azzal nyithat, hogy befogadja, vagy inkább kimondottan keresi a nemcsak helyi szempontból fontos, hanem tágabb jelentőségű, akár mikrotörténeti „nagy kérdéseket” is látóhatárba vonó témákat.

E program egyedi jellemzői, különféle apróbb sajátságai nyilván csak fokozatosan, évek alatt fognak rögzülni, de azért bizonyos mértékig már a tavaszi első két rendezvényen mutatkoztak. Április végén Győrfi Lajos történész-muzeológusnak (Déri Múzeum) a szabadkőművesség debreceni létezéséről szóló előadása például azonnal túllépni látszott a helyi súlyú problémák körén. A város páholyainak működését elemezve és értékelve azt a nemzetközi összefüggésben is alapvető kérdést vetette föl, hogy a tagok teljes lélekkel kötelezték-e magukat a mozgalom céljainak szolgálatára, vagy csupán vonzó külsőségek (titkos gyűlések, beavatási ceremóniák, a zárt társaságba tartozás kiváltsága) miatt lettek szabadkőművesekké.²

A május végi, következő előadási napon a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltára bemutatkozására került sor, és ezzel megkezdődött a programon belül az intézményi műhelyek ismertetése. Fény vetült Az Év Levéltára 2014 címet elnyerő közösség tudományos munkájára és az MNL létrejöttével nyíló új lehetőségeire (Szikla Gergő igazgatóhelyettes), hatékony pályázati tevékenységére, informatikai beruházásaira és népszerű kiállításaira (Varjasi Imre fióklevéltár-vezető), s a dolgozói segítségével indított Új Nézőpont elektronikus történeti folyóiratra (Brigovácz László levéltáros).

A három előadás a történész- és a közművelő-levéltárost helyezte előtérbe, de általánosságban a levéltárakra is figyelmet kívánt irányítani. Aligha tekinthető túlzásnak az az állítás, mely szerint az emberek többsége számára nem ismert a bennük folyó munka, annak összetettsége. S bizony – legalábbis vidéken tapasztalható módon – többször előfordul, hogy „az irattár” névvel nem egyszerűen egy iratok szakszerű tárolására alkalmas helyiséget jelölnek, hanem a levéltárat. Épp ezért értékes minden lehetőség, amivel ismételten igazolható, hogy maguk az intézmények készek felelni korunk változó kihívásaira, egyre nyitottabbá válnak, és igenis számot tartanak a közvélemény érdeklődésére.

Tavaszi két állomása felől nézve az Ad astra per aspera-sorozat, bár évekre előremenően részletes terve (még) nincs, egyelőre járt (belátható) ösvényen halad előre. Kezdeti időszaka feltétlenül biztosítva van az intézményi közös szellem, a céhes összetartás által, ami meg is határozza a tartalmat, a témaválasztékot. Ez év őszén újabb előadások következnek, a helyszín változatlanul a Könyvtár központi épülete lesz.

Ugyancsak vannak már elképzelések 2016-ra. Előreláthatólag ekkor fog belépni az előadók sorába a Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár, valamint a Református Kollégium Nagykönyvtára és Múzeuma, ráadásul lehet számítani az egyetemi, főiskolai hallgatókra, különösen a doktori képzés résztvevőire.

Meghívhatóak persze előadónak a történettudomány nem műhelybeli, de iskolázott és jártas művelői, másrészt olyan önálló kutatók, akik nem részesültek szakirányú képzésben, ám igényesen folytatják vizsgálódásaikat, tanulmányoznak helyileg vagy térségi vonatkozásban jelentős történeti kérdéseket. A körülményektől függően még akár a történelem gimnáziumi vagy középiskolai fakultatív rendszerű oktatásában részt vevő tanulók is bevonhatóak lesznek. Esély adódhat tehát a szakmai napok számának emelésére, sűrűbb, több előadást kínáló évad(ok)ra.

A sorozat a legjobban talán így teljesedhetne ki, így válhatna régebbi, hasonló jellegű programokhoz viszonyítva sokrétűbbé, gazdagabbá, igazi újdonsággá, az alapító intézmények, az újonnan csatlakozók és az érdeklődő közönség szemében egyaránt tartós igazodási ponttá.

Brigovácz László

¹ Az elmúlt öt évben a Levéltár és az Egyetem történészei együttműködtek például a Címer és társadalom a közép- és kora újkorban (2011), a Piacok a társadalomban és a történelemben (2012) című konferenciák esetében, s több alkalommal a Régiókutatás, valamint a Bihar-kutatás szakmai napjain.

² Győrfi Lajos Debrecen és a szabadkőművesség című előadása 2015. április 28-án hangzott el a Méliusz Központi Könyvtárában. Az itt közöltek az előadó és e cikk szerzőjének az Ad astra per aspera-program első állomásairól tudósító közös írásán (http://www.ujkor.hu/content/kutatok-muhelykozossegek-torteneti-vizsgalatok-latogatoban-helytortenet-uj-debreceni-foruman – utolsó letöltés: 2015. augusztus 20.) alapulnak.