2015. szeptember 22. - 00:01
Nyitott könyvtárak, nyitott levéltárak, nyitott múzeumok. Ha e kifejezések kapcsán másról nem, csakis arról születne kimutatás, hogy a mai időkben milyen számban tűnnek föl cikkek, rendezvények vagy hosszú távú programok címében, esetleg valahol jeligeként, már az képes lehetne érzékeltetni, mennyire fontossá vált mára a közgyűjtemények életében az élénk, tudatos társadalmi jelenlét. A közlemények témáját és az alkalmi, valamint a hosszan tartó műsorokat is ismerve pedig egy számszerű felmérésből bizonyára még élesebben rajzolódna ki, hogy a szakmán kívüli, tágabb környezetben nem egyszerűen az alapvető közfeladatok emelkedő színvonalú ellátása, az olvasói/kutatói/látogatói szolgáltatások körének a jelenkor műszaki adottságaira támaszkodó bővítése, hanem sokkal inkább a közösségi művelődésben vállalt cselekvő fellépés, a tevékeny szervezés alapján látszana egy-egy intézmény nyitottnak. Mindazonáltal, ha egységesen nagyobb súlyúnak érződne is a szolgáltatóénál az aktív közművelő szerepe, alighanem talán azzal kellene szembesülnünk, hogy a bennük kifejeződő nyitottságról nem mindig születne az utóbbi számára kedvező mértékű társadalmi tapasztalat. Egyebek mellett ezt a tényezőt is szem előtt tartjuk ebben az írásban, amellyel igyekszünk rámutatni egy nemrég zászlót bontó debreceni kezdeményezés néhány tartalmi sajátosságára, hozzá kapcsolódó elképzelésekre és benne rejlő lehetőségekre.