Ma lenne 88 éves Török István Emlékezés az 1956-os győri forradalmárra

2018.11.12.

Török István Sárváron született 1930. november 12-én, egy nyolcgyermekes család ötödik „sarjaként”.[1] Alapfokú tanulmányait követően, a sárvári cukorgyárban dolgozott, kezdetben segédmunkásként, majd lehetősége nyílt a továbbtanulásra is. Vasesztergályos szakmunkás bizonyítványt 1951-ben szerzett, rövid ideig még a cukorgyárban dolgozott, majd tényleges katonai szolgálatra hívták be Kiskunmajsára. Ugyanezen év november 17-én önként jelentkezett a Kossuth Tüzér Tiszti Iskolába. Ezen tanulmányait 1953. október 17-én fejezte be, alhadnagyi rendfokozatban.[2] Ekkor azonban leszerelték a hadseregtől és tartalékos tiszti állományba helyezték. Hazaköltözött szüleihez és a szombathelyi MÁV Járműjavító Műhely VIII. osztályán vállalt munkát.[3] Pontos adatok nincsenek róla, hogy mikor került Győrbe, de annyi bizonyos, hogy 1956 tavaszán már a városban élt, és Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyárban dolgozott, vasesztergályosként.[4]

1. kép Török István A fotó Büki Lajos tulajdona

       Török István lelkesen csatlakozott 1956. október 25-én a győri városi tüntetéshez, rövid idő alatt a csoportosulás élére állt. Október 26-án beszédet mondott a városi tanács épületének erkélyéről. A tömeg élén vonult a Rákóczi laktanyához, hogy a katonaságot maguk mellé állítsák.[5]

       A parancsnoksággal tárgyaló küldöttségbe is beválasztották, a BM főosztályán egy belső karhatalmista századossal tárgyalt a politikai foglyok szabadon bocsátásának ügyéről. Ugyanezen a napon, az átállt rendőrség soraiba került, alhadnagyi fokozatban. Október 28-án több nyugat-magyarországi városban is járt, hogy az ottani eseményekről tájékoztassa a Győri Nemzeti Tanács elnökét, Szigethy Attilát. Október 29-én részt vett a vagyongyári munkahelye gyűlésén, ahol megakadályozta, hogy az előző rendszer bűnöseivel tettlegesen is leszámoljanak.

       Másnap felterjesztette a vagongyár munkástanácsának követeléseit Nagy Imre elé, majd hazajött. Este újra a fővárosba utazott, hogy Szigethy Attilát alaposan tudja tájékoztatni a budapesti eseményekről.[6]

         1956. november 4-e után menekülni kényszerült az országból, először Ausztriába, majd Amerikába, New Yorkba került. Nagyon jó sora volt odakint, egy lovakat tenyésztő farmon dolgozott, azonban erős honvágy gyötörte.[7] Ezidőtájt különösen az édesanyjához fogalmazott megható leveleket[8] és több hazafias verset is írt.[9]

2. kép Török István „Ifjúságunk kora!” és az „Árva hazám!” című versei MNL GyMSMGyL. XXV.18. Győr-Sopron Megyei Bíróság iratai. 1166/1958.

       Országosan amnesztiát ígértek 1957-ben azon hazatérőknek, akiknek nem tapadt vér a kezéhez. A kinti nagykövetségen is ezt a szándékot erősítették meg Török István számára. Édesanyja és testvérei levélben javasolták neki a visszatérést.[10] Október 2-án Ausztriába repült, majd október 12-én átlépte a magyar határt. A Mosonmagyaróvári Hazatelepítő Bizottság letartóztatta és átadta a Győr Megyei Rendőr-főkapitányság Vizsgálati Osztályának.[11]

       Nagy megdöbbenésre, 1958. május 3-án a Győri Megyei Bíróság Népbírósági Tanácsa elsőfokon halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte Török Istvánt, államrend megdöntésére irányuló mozgalom kezdeményezése és vezetése, gyilkosságra irányuló szövetség, felfegyverkezve elkövetett bűntett, valamint társadalmi tulajdon sérelmére bűnszövetkezetben elkövetett lopás vétsége miatt.[12]

       A másodfokú tárgyalásra 1958. november 24-én és 25-én került sor, Budapesten, a Legfelsőbb Bíróság épületében. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának Népbírósági Tanácsa megerősítette az első fokon hozott döntést, Török Istvánt halálra ítélték[13] és 1958. december 2-án a győri börtönben felakasztották.[14]     

       Méltánytalan körülmények között, jelentéktelen helyszínen „hantolták el”  Sopronkőhida-Jánostelepen, a régi rabtemető környékén, nyolc mártírtársa – Czifrik Lajos, Földes Gábor, Gulyás Lajos, Kiss Antal, Tihanyi Árpád, Weintrager László, Zsigmond Imre és Szigethy Attila – közelében.[15]

       Exhumálására 1990-ben, újratemetésére 1991. április 12-én Sárváron, a Soproni úti temetőben került sor. A mártír részére szülővárosa díszsírhelyet adományozott.[16] 

       Napjainkban Győrben utca, emlékhely, park és tábla emlékeztet Török István alakjára. 2001 óta minden évben, születésnapján, november 12-én Büki Lajos vádlott-társa közreműködésével megemlékezést tartanak emléktáblájánál.[17] Győr város díszpolgára poszthumusz címet adományoztak számára 2006-ban.[18] Szülővárosában ugyancsak évente megkoszorúzzák az október 23-i események ünneplése kapcsán a forradalmár síremlékét.[19]

       Sopronkőhidán, a mártírok egykori nyughelyén, kopjafákat emeltek a tiszteletükre és egy fakeresztet helyzetek el, amelynek a tövében márványtáblán olvasható a kilenc áldozat neve, születésének és halálának dátuma.[20] Közöttük találjuk a méltánytalanul fiatalon kivégzett győri forradalmár, Török István adatait is.

3. kép Török István emlékfája a sopronkőhidai rabtemető közelében. A fotó Büki Lajos tulajdona4. kép Büki Lajos vádlott-társ, Török István emléktáblája előtt 2016. augusztus 24.

[1] Borbély János: Török István. In: Győri Életrajzi Lexikon.  (továbbiakban. GYÉL) Szerk.: Grábics Frigyes, Horváth Sándor Domonkos, Kucska Ferenc. Győr, Győr Városi Könyvtár, 1999. 373.; Borbély János: Török István. Győri Életrajzi Lexikon. 2. átdolgozott kiadás. Szerk.: Grábics Frigyes, dr. Horváth Sándor Domonkos, Kucska Ferenc. Győr, Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár, 2003. 340.

[2] Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára (továbbiakban: MNL GyMSMGyL) XXV.18. Győr-Sopron Megyei Bíróság iratai. 1166/1958.

[3] GYÉL 1999-es és 2003-as szócikke szerint Török István a leszerelését követően a győri Magyar Vagon- és Gépgyárban helyezkedett el.

[4] Büki Lajos vádlott-társ szóbeli közlése. Győr, 2016. augusztus 8.

[5] Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Kiadó: Rubicon-Ház. Budapest, 2006. 106-107.

[6] Uo.

[7] Polgár Lászlóné Török Rozália szóbeli közlése. Sárvár, 2016. augusztus 2.

[8] MNL GyMSMGyL. XXV.18. Győr-Sopron Megyei Bíróság iratai. 1166/1958. Török István 1957. május 21-én New Yorkból, családjához írt levele.

[9] MNL GyMSMGyL. XXV.18. Győr-Sopron Megyei Bíróság iratai. 1166/1958.

[10] Polgár Lászlóné Török Rozália szóbeli közlése. Sárvár, 2016. augusztus 2.

[11] MNL GyMSMGyL. XXV.18. Győr-Sopron Megyei Bíróság iratai. 1166/1958.

[12] Uo.

[13] Büki Lajos vádlott-társ közlése, a Legfelsőbb Bíróság 1996. december 9-én kelt levele alapján. Győr, 2016. augusztus 8.

[14]Polgár Lászlóné Török Rozália szóbeli közlése. Sárvár, 2016. augusztus 2. 

[15] Nagy Márta: A kőhidai rabtemető titka. Soproni kilátó. A Kisalföld regionális melléklete. 55. évf. 248. sz. 2000. október 21., 3.

[16] Polgár Lászlóné Török Rozália szóbeli közlése. Sárvár, 2016. augusztus 2. 

[17] Szenkovits Péter: Ígéret az ítélet földjéről. Vas Népe. Ünnep. 55 évf. 247. sz. 2010. október 22. 12. és Büki Lajos vádlott-társ szóbeli közlése. Győr, 2016. augusztus 8.

[18] Szenkovits Péter: Ígéret az ítélet földjéről. Vas Népe. Ünnep. 55 évf. 247. sz. 2010. október 22. 12.

[19] Polgár Lászlóné Török Rozália szóbeli közlése. Sárvár, 2016. augusztus 2. 

[20] Nagy Márta: A kőhidai rabtemető titka. Soproni kilátó. A Kisalföld regionális melléklete. 55. évf. 248. sz. 2000. október 21., 1.

 

 

 

Utolsó frissítés:

2019.08.07.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges