2020 március

115 éve egyesült Lucsony Magyaróvárral

A Lucsony utca Mosonmagyaróvár város egyik legkülönlegesebb hangulatú utcája a hársfasorával és a még meglévő barokk stílusú házaival.

         [1] kép

Lucsony területe eredetileg Magyaróvárhoz tartozott, azonban a 17-18. század fordulóján a Magyaróvári Habsburg Uradalom elbirtokolta és egyutcás falu lett. Kezdetben a várnép élt itt, később jómódú iparos és nemesi családok is letelepedtek. Az első népszámlálási adat szerint 1785-ben 458-an lakták, többségében német nemzetiségiek, magyarok, horvátok, tótok, és kis számban olaszok. Felekezeti megoszlás alapján katolikusok, evangélikusok és izraeliták. A település közösségi tudatát bizonyítja, hogy címerrel is rendelkezett: egy csúcsán álló pajzsban díszes nagy „L” betű.

           [2] kép

Lucsonyban már a 19. század második felében felmerült a Magyaróvárral történő egyesítés gondolata, ugyanis sarkalatos kérdéssé vált a tanköteles gyermekek iskolába járatása, az elhunytak temetése, a piac és templom hiánya. A község lakossága élelmiszer szükségletét a magyaróvári piacon szerezte be, a gyermekek a XX. század elejétől már az óvári iskolában tanultak, a hívek a magyaróvári templomba jártak, halottaikat a magyaróvári temetőben helyezték örök nyugalomra és az anyakönyvvezetés is Magyaróvárhoz kötötte a lucsonyiakat, ugyanakkor közigazgatásilag a kálnoki körjegyzőséghez tartozott. A 86 katasztrális holdon elterülő Lucsony minden oldalról, a 6640 katasztrális holddal bíró Magyaróvárral volt határos, és gyakorlatilag egy külön jogállással rendelkező szigetet képezett a városban.

A település lakosságának hivatalos ügyintézéseit télen jelentősen nehezítette, sőt olykor huzamosabb ideig korlátozta a Kis-Dunán való átkelés a komppal, a négy és fél kilométerre lévő Kálnokra. Érdekes színfoltja a történetnek, hogy a magyaróvári Gazdasági Akadémiához köthető, majd önállósodó országos hatáskörű kísérleti intézetek neveikben a „Magyaróvári” megnevezést használták, miközben többségük helyileg Lucsonyban működött.

Mindezek alapján a lucsonyiak egyöntetű kérése volt Magyaróvár nagyközséghez való csatlakozásuk.

        [5] kép

A helyi képviselőtestület 1904. június 19-én egyhangúlag döntött a két település egyesüléséről. A társulás feltételei között szerepelt, hogy az átadott községi vagyont Lucsony utcarendezésére és csatornázására fordítsák, a kisbíró kapjon állást Magyaróvártól, illetve az egyesített nagyközségnek legyen egy-egy lucsonyi elöljárósági és képviselőtestületi tagja.[6]

Magyaróvár képviselőtestülete 1904. június 28-án egybehangzóan hozzájárult Magyaróvár és Lucsony községek egyesítéséhez, melyet a helyes közigazgatási érdek is megkívánt.[7]

A „községekről” szóló 1886. évi 22. törvény 159. és 162. szakasza alapján az egyeztetési tárgyalásokra bizottságot jelöltek ki. Lucsony részéről: Schweiffer Keresztély községi bírót, Weisz Gábor elöljárósági tagot, Cselkó István és Nedeczky István képviselőtestületi tagokat.[8]

Magyaróvár, az egyesülés illetve az átvenni szándékolt községi vagyon és a kötelességek viselésére a kijelölt bizottságába Götz Ferenc városbírót, Hegyi Sándor községi főjegyzőt, dr. Bobest Istvánt, Hegedüs Jánost, Antoni Gusztávot és dr. Cselley Kálmán képviselőtestületi tagokat jelölte ki.[9]

  [10] kép

Az egyezkedési folyamat két hónapot vett igénybe,[11] a két település határozatai, majd a vármegye 1904. július 20-ai jóváhagyása után[12] Tisza István belügyminiszter az 1886/22. törvény értelmében megengedte és elrendelte a két település egyesülését, Magyaróvár nevének megtartásával.[13] A tényleges egyesülés 1905. január 1-jével történt meg.

A két testület elöljárói és Csatáry Elek járási főszolgabíró 1905. január elején gyűlést tartottak, és jelképesen eltemették Lucsony önállóságát, majd áldomást tartottak a közösség előnyére.[14]

Lucsony önálló település jellegét elvesztette, de emlékét még ma is őrzi fő utcája. A közterületet Magyaróvár városának 1928. évi határozata alapján Lucsony utcának nominálták, baloldali keresztutcáját pedig az utolsó lucsonyi bíróról Schweiffer Keresztélyről nevezték el, jelenleg a Bíró utca nevet viseli.

Beregszászi Balázs