2020 március

115 éve egyesült Lucsony Magyaróvárral

 

A Lucsony utca Mosonmagyaróvár város egyik legkülönlegesebb hangulatú utcája a hársfasorával és a még meglévő barokk stílusú házaival.

 

         [1] kép

Lucsony területe eredetileg Magyaróvárhoz tartozott, azonban a 17-18. század fordulóján a Magyaróvári Habsburg Uradalom elbirtokolta és egyutcás falu lett. Kezdetben a várnép élt itt, később jómódú iparos és nemesi családok is letelepedtek. Az első népszámlálási adat szerint 1785-ben 458-an lakták, többségében német nemzetiségiek, magyarok, horvátok, tótok, és kis számban olaszok. Felekezeti megoszlás alapján katolikusok, evangélikusok és izraeliták. A település közösségi tudatát bizonyítja, hogy címerrel is rendelkezett: egy csúcsán álló pajzsban díszes nagy „L” betű.

 

           [2] kép

Lucsonyban már a 19. század második felében felmerült a Magyaróvárral történő egyesítés gondolata, ugyanis sarkalatos kérdéssé vált a tanköteles gyermekek iskolába járatása, az elhunytak temetése, a piac és templom hiánya. A község lakossága élelmiszer szükségletét a magyaróvári piacon szerezte be, a gyermekek a XX. század elejétől már az óvári iskolában tanultak, a hívek a magyaróvári templomba jártak, halottaikat a magyaróvári temetőben helyezték örök nyugalomra és az anyakönyvvezetés is Magyaróvárhoz kötötte a lucsonyiakat, ugyanakkor közigazgatásilag a kálnoki körjegyzőséghez tartozott. A 86 katasztrális holdon elterülő Lucsony minden oldalról, a 6640 katasztrális holddal bíró Magyaróvárral volt határos, és gyakorlatilag egy külön jogállással rendelkező szigetet képezett a városban.

 

[3] kép

[4] kép

                                                                                           

 

A település lakosságának hivatalos ügyintézéseit télen jelentősen nehezítette, sőt olykor huzamosabb ideig korlátozta a Kis-Dunán való átkelés a komppal, a négy és fél kilométerre lévő Kálnokra. Érdekes színfoltja a történetnek, hogy a magyaróvári Gazdasági Akadémiához köthető, majd önállósodó országos hatáskörű kísérleti intézetek neveikben a „Magyaróvári” megnevezést használták, miközben többségük helyileg Lucsonyban működött.

Mindezek alapján a lucsonyiak egyöntetű kérése volt Magyaróvár nagyközséghez való csatlakozásuk.

 

        [5] kép

 

A helyi képviselőtestület 1904. június 19-én egyhangúlag döntött a két település egyesüléséről. A társulás feltételei között szerepelt, hogy az átadott községi vagyont Lucsony utcarendezésére és csatornázására fordítsák, a kisbíró kapjon állást Magyaróvártól, illetve az egyesített nagyközségnek legyen egy-egy lucsonyi elöljárósági és képviselőtestületi tagja.[6]

Magyaróvár képviselőtestülete 1904. június 28-án egybehangzóan hozzájárult Magyaróvár és Lucsony községek egyesítéséhez, melyet a helyes közigazgatási érdek is megkívánt.[7]

A „községekről” szóló 1886. évi 22. törvény 159. és 162. szakasza alapján az egyeztetési tárgyalásokra bizottságot jelöltek ki. Lucsony részéről: Schweiffer Keresztély községi bírót, Weisz Gábor elöljárósági tagot, Cselkó István és Nedeczky István képviselőtestületi tagokat.[8]

Magyaróvár, az egyesülés illetve az átvenni szándékolt községi vagyon és a kötelességek viselésére a kijelölt bizottságába Götz Ferenc városbírót, Hegyi Sándor községi főjegyzőt, dr. Bobest Istvánt, Hegedüs Jánost, Antoni Gusztávot és dr. Cselley Kálmán képviselőtestületi tagokat jelölte ki.[9]

 

  [10] kép

 

Az egyezkedési folyamat két hónapot vett igénybe,[11] a két település határozatai, majd a vármegye 1904. július 20-ai jóváhagyása után[12] Tisza István belügyminiszter az 1886/22. törvény értelmében megengedte és elrendelte a két település egyesülését, Magyaróvár nevének megtartásával.[13] A tényleges egyesülés 1905. január 1-jével történt meg.

A két testület elöljárói és Csatáry Elek járási főszolgabíró 1905. január elején gyűlést tartottak, és jelképesen eltemették Lucsony önállóságát, majd áldomást tartottak a közösség előnyére.[14]

Lucsony önálló település jellegét elvesztette, de emlékét még ma is őrzi fő utcája. A közterületet Magyaróvár városának 1928. évi határozata alapján Lucsony utcának nominálták, baloldali keresztutcáját pedig az utolsó lucsonyi bíróról Schweiffer Keresztélyről nevezték el, jelenleg a Bíró utca nevet viseli.

 

Beregszászi Balázs



[1] Lucsony utca jelenleg, 2020.

[2] MNL GyMSMGyL ML. V. 2034. Lucsony község iratai 1849.

[3] MNL GyMSMGyL ML. Mm. 95. Magyaróvár térképe, év nélkül (1855 után)

[4] MNL GyMSMGyL ML. IV. B. 655. f. Soproni cs. Kir. Országos törvényszék Moson vármegyére vonatkozó iratai, Lucsony község hivatalos határleírása 1855.

[5] MNL GyMSMGyL ML. IV. B. 911. a. Magyaróvári járás főszolgabírójának iratai 1904/5080.

[6] MNL GyMSM Győri Levéltára Mosonmagyaróvári Fióklevéltára V. 2034. Lucsony község iratai, képviselőtestületi jegyzőkönyve 1904/2. kgy. h.

[7] V. B 1801. a. Magyaróvár nagyközség képviselőtestületi jegyzőkönyvei 1904/73. kgy. h.

[8] V. 2034. Lucsony község képviselőtestületi jegyzőkönyve 1904. november 27.

[9] V. B 1801. a. Magyaróvár nagyközség képviselőtestületi jegyzőkönyvei 1904/171. kgy. h.

[10] MNL GyMSMGyL ML. Moson vármegye Törvényhatósági Bizottságának jegyzőkönyvei IV.B 902.a. 1904/396. kgy. h., Moson vármegye Hivatalos Lapja II. évf. 1904/460. közlemény, 263. o.

[11] V. 2034. Lucsony község képviselőtestületi jegyzőkönyve 1904/10. kgy. h.

[12] IV. B 902.a. Moson vármegye Törvényhatósági Bizottságának jegyzőkönyvei 1904/396. kgy. h.

[13] V. B 1802. a. Magyaróvár nagyközség főjegyzőjének közigazgatási iratai 1904/3146.

[14] Magyaróvári Hírlap 1905. január 8.