Plakátkiállítás Székesfehérváron 1935 nyarán

2022.07.20.
MNL Fejér Megyei Levéltára

A július a kánikula időszaka. A szinte perzselő időt nem véletlenül hívják „kutya melegnek”: a kánikula kifejezés a latin kiskutya (canicula) szóból ered. Az ókori rómaiak úgy vélték, hogy a Nagy Kutya csillagkép fő csillagának, a Szíriusznak (Alpha Canis Majoris, Kutyacsillag) feltűnése összefügg a hőhullámokkal. Az évszázadok folyamán számos módszer született a tikkasztó idő elviselésére a hideg frissítők fogyasztásától a fürdőzésen át az árnyékban való sziesztáig (néhány praktika a XIX. századból: https://mnl.gov.hu/mnl/fml/hirek/kanikula). Jó opció lehet a múzeumok és kiállítások látogatása is. Az ódon falak védelmében ráadásul nem csak hűs levegőre, hanem értékes tárgyakra és érdekes információkra is bukkanhatunk. Nem csupán napjaink turistái vetődnek el egy-egy tárlatra ilyen időben, a nyári kiállításoknak sok évtizedes hagyománya van. A mai bejegyzésben egy ilyen székesfehérvári időszaki tárlat emlékét szeretnénk felidézni.

Az 1935. június 29. és eredetileg július 7. között (végül július 9-én zárt be) megtekinthető kiállítás nem időtartama, hanem tematikája miatt érdemes a figyelemre: 1200 plakát érkezett Székesfehérvárra a Nemzetközi Plakátkiállítás keretében. A tárlat az „Öt világrész plakátjainak legszebb példányait” mutatta be. A kiállítás Székesfehérvár városa, a fehérvári Idegenforgalmi Bizottság, a Székesfehérvári Kereskedelmi Társulat és Kereskedelmi Csarnok közös szervezésében jött létre. Az egykori Hunyadi Mátyás (Fiú) Felsőkereskedelmi Iskola (Petőfi út és a Várkörút sarkán) tizenegy hatalmas termében (más forrás szerint 9) „[…]mintegy 1200 plakátot helyeztek el, amelyek „szinpompás [sic!] egyvelege, remek képei úgyszólván az egész világ legszebb tájait, nemzetek népviseleteit, nevezetesebb épületkolosszusait tárják elénk”. A tárlat fővédnöke dr. Hóman Bálint „kultuszminiszter”, védnöke gróf Széchényi Viktor Fejérvármegye és Székesfehérvár szabad királyi város főispánja, tiszteletbeli elnöke dr. Csitáry G. Emil, Székesfehérvár. polgármestere volt, míg a bírálóbizottság elnökletével Streit Ferenc kanonokot bízták meg.

A „falragasz” kiállítás szellemi atyjának Vértes József, nyugalmazott kereskedelmi iskolai igazgató tekinthető, aki így nyilatkozott a féléves szervezőmunkáról a Nemzeti Ujság riporterének: „[…] 300 levelet küldtem szét a világ minden tájára és mindenünnen a legjobb anyagot küldték el. Szudántól Kaliforniáig, Egyiptomtól az amerikai Wild Westek csodálatos színezésű és kiváló technikájú plakátjai mind bemutatásra kerülnek. […] Szemgyönyörködtetésen kívül az a szándékunk, hogy a hazai propaganda mesterei előtt egységes képben bemutathassuk a világ ilyennemű alkotásait. Ismerjék meg a magyar grafikusok és festők a külföldi reklám szellemét és különböző technikai eljárásait, de dokumentáljuk egyúttal azt is, hogy hazánk milyen magas nívón áll a reklámgrafika terén, messze felülmúlva a minket körülvevő balkáni államok produktumait. Méltán odaállhatunk akár Amerika, akár Spanyolország, vagy Japán művészete mellé!”

Több mint 700 alkotás érkezett külföldről, Magyarország mintegy 500 plakáttal szerepelt. Anglia 40, Ausztria 10, Németország 50, Spanyolország 80, Svájc 65 alkotással képviseltette magát, de érkeztek művek Amerikából, Ausztráliából, Japánból, Kanadából, Marokkóból, sőt még a korabeli Mandzsúriából és Tripoliszból is.

A kiállítás rendezése során a beérkezett anyagot több részre osztották. Külön kategóriába kerültek a hazai plakátok és hirdetmények, a nemzetközi plakátokat pedig ország szerinti bontásban installálták. Egyedi csoportokat alkottak az összes magyar és nagyobb európai nemzetközi vásárok reklámobjektumaiból, illetve a plakátkészítés egyes fázisait (a rajztól kezdve a kész sokszorosított képig) bemutató sorozatokból. Egy hatalmas termet szenteltek a több négyzetméter nagyságú óriásplakátoknak. A külhonból érkezett nyomatok többnyire az adott országok legsajátosabb látnivalóit, tájait, művészeti alkotásait mutatták be, a hazai anyag inkább történeti értékkel bírt.

A hazai kollekció java nem turisztikai, illetve reklámplakát, hanem hirdetmény, illetve proklamáció volt, így levéltárosi szemmel is kiemelt jelentőségű. A muzeális értékű iratok jelentős részét az Országos Levéltár, az Országos Társadalombiztosító Intézet, a Postafőigazgatóság, az Iparművészeti Főiskola és a „fehérvári múzeum” (ma Szent István Király Múzeum) kölcsönözte a rendezőknek. A legkorábbi hirdetmény egy II. Rákóczi Ferenc által kiadott szignált okmány volt, a második „legkorosabb” dokumentum címét Napóleon 1809. május 15-ei schönnbrunni kiáltványa (amelyben a magyarokat Ausztria ellen lázította) érdemelte ki. Számos hirdetményt vonultatott fel a kiállítás az 1848–1849-es Forradalom és szabadságharc időszakából. A 12 pont, avagy „Mit kíván a magyar nemzet.” egyik első példányán túl Petőfi „Talpra magyar“-jának 1848. március idusán nyomott változata, Kossuth Lajos Fejérmegye népéhez intézett kiáltványa (1849. április 20.), Kossuth haláláról szóló gyászjelentés („Ma éjjel 10 óra 58 perckor meghalt.”, 1894. március 20.), sőt még Hajnau-féle hirdetmény is szerepelt a tárlaton (a Kossuth-bankók 1849. július 1-ei bevonása).

A nagy háború időszakából is válogattak kép- és iratanyagot a kurátorok. Megtekinthette a nagyérdemű IV. Károly király „Népeimhez” című, az elhunyt I. Ferenc Józsefet méltató kiáltványát (amelyben kijelenti, hogy ugyanolyan szellemben kíván uralkodni, mint elődje), de látható volt József főherceg 1919. augusztus 28-án kelt hirdetménye is (ebben tudatta Fejér megye közönségével, hogy az ország kormányzásától visszalép). Külön terembe kerültek a hadikölcsönhöz kapcsolódó plakátok. Szintén nagy mennyiségben tűntek fel a tárlaton a Trianonhoz kapcsolódó művek, köztük Sopron népszavazása idején kiadott érdekes német-magyar feliratú alkotások, amelyek a Magyarországhoz való csatlakozásra szólítottak fel.

Az utolsó teremben a húszas-harmincas évek grafikai és reklámművészeti alkotásai várták a látogatókat. Kinizsi Andor újságíró eképp számol be a tárlat legmodernebb szekciójáról: „[…] Nyugatéhoz hasonló nagy rajzkultúránk van és a magyar ecset művészei semmiben sem maradnak el Európa legjobb rajzolóitól. És mint különlegességet, megemlíthetjük még, hogy a Székesfehérvárott megnyíló kiállításon, amelyre számos pesti és vidéki művész jelentette be már a megjelenését, a hitleri Németország leegyszerűsített, de monumentális hatású plakátjai között, már most gyönyörködni lehet a Berlinben 1936- ban rendezendő olimpiász kitűnőbbnél kitűnőbb plakátjaiban.”

A kiállítás persze nem volt tökéletes, a zsúfoltság és a képfeliratok hiánya némiképp csökkentette az élvezeti értéket: „[…] Mi célja volt ennek a kiállításnak? A hatalmas plakát rengeteg csodálatos szépségeit szinte lehetetlen érzékeltetni. Egymás mellé zsúfolva lógnak a falakon a modern technikának sok furfangjával készített, öt-, hat-, sőt tíz szinti képalkotásai. Olajfestményekről, leheletfinomságú akvarellekről másolt csodák sorakoznak a pompás beállítású fényképekről készített mélyszínnyomású remekek mellett.”

A hibái ellenére is párját ritkító kiállítást négy miniszter: dr. Hóman Bálint, Kozma Miklós, Darányi Kálmán és Bornemisza Géza adta át a közönségnek. A szombat délelőtti megnyitót ünnepi ebéd követte, amely már nem az iskola falai közt zajlott: „[…] A megjelent előkelőségek ezután az újonnan kibővített strandfürdőbe mentek, ahol a fürdő modern vendéglőjében szűkebb körű ebéden vettek részt. Itt Csitáry G. Emil polgármester üdvözölte a megjelent két minisztert, Hóman Bálint kultuszminisztert, mint a város díszpolgárát, Darányi földmivelésügyi minisztert pedig, mint a város vendégét köszöntötte.” Június 30-án Vértes József tartott tárlatvezetést azoknak, akik nem jutottak el az ünnepélyes vernisszázsra. A mindössze 10 napig tartó kiállítást díjtalanul lehetett megtekinteni, a látogatók számáról jelenleg nincsenek ismereteink. A tárlatról kevés fotó ismert, ezeket azonban a mesterséges intelligencia és a képszerkesztő programok jóvoltából „visszaszínezett” verzióban is be tudjuk mutatni, ízelítőt adva a 87 évvel ezelőtti tárlat hangulatából.

A kiállítás a korabeli szaksajtót is foglalkoztatta. A Balogh Sándor szerkesztette Reklámélet című folyóirat (VIII. évfolyam 5., Nemzetközi Plakátkiállítás Székesfehérváron) külön tanulmányt szentelt a tárlatnak. Barkó Imre, a Nyomda- és Rokonipar periodika munkatársa így ír a kiállításról készült beszámolójában: „[…] örülünk, hogy a grafikai művészet ily méltatásban részesült és azt hisszük, hogy ez a hatalmas munkával járó, bámulatos kiállítás úttörő lesz ezen a téren. Mert hiszen a falragasz (plakát), a haszonhír (a reklám) és a hírverés (a propaganda) a mai kereskedelemnek a legélesebbre fent pengéje, de csak addig makulátlan, míg a tisztességes versenynek áll szolgálatában. Már pedig a jó falragasznak művészinek, leleményesnek és szembeszökőnek kell lenni. Ez külön művészet és e téren is haladnunk kell. A kiállítás megmutatta, hogy haladunk.”

A harmincas évek folyamán nem csupán Székesfehérváron hódoltak a plakátművészetnek, hanem határon innen és túl is, ezt példázza az 1930-ban a Győr-Szombathely-Nagykanizsa-Kaposvár-Székesfehérvár útvonalat megjáró Nemzetközi Reklámkiállítás, az 1934-es Szegedi Művészi Plakátkiállítás, a szintén 1934-es Országos plakát- és reklámkiállítás Pécsett, majd az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatal Nemzeti Szalonban rendezett 1936. évi tárlata. Ide sorolható még az 1933-ban a zürichi Kunstgewerbemuseum „Internationale Plakatausstellung” című és a baseli Gewerbemuseum „Erkehrswerbung” címmel nyitott kiállítása is, ahol nagy számban szerepeltek magyar – elsősorban idegenforgalmi – plakátok.

Amennyiben kedvet kaptak egy kis kiállításnézésre, figyelmükbe ajánljuk „Volt egyszer egy településfényképezés. Fejér megye 1984–1985-ben” című időszaki tárlatunkat, ahol bár plakátok is feltűnnek, a fényképek a valódi főszereplők. A tárlat a levéltár épületében ingyenesen látogatható 2022. szeptember 17-ig, hétfőtől csütörtökig munkanapokon 8–15 óra között. Csoportok bejelentkezésére a 06 22 313 052 telefonszámon, valamint az fml@mnl.gov.hu e-mail címen van lehetőség. Cím: MNL Fejér Megyei Levéltára, 8000 Székesfehérvár, Szent István tér 2–3. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

 

Források:

Bakó Imre: Nemzetközi plakátkiállítás Székesfehérvárott. In: Nyomda- és Rokonipar,1935. július 16., 14. szám, 3—4. pp.

Bakos Katalin: Ellentétek szintézise. Konecsni György plakátművészete 1932–1948. A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/5, online: https://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_NEMG_kv_27_Ellentetek/?pg=0&layout=s

https://www.hunyadim.hu/rolunk/tortenet

Kinizsi Andor: Öt világrész képcsodái. II. Rákóczi Ferenc, Napóleon és a magyar szabadságharc kiáltványai a székesfehérvári plakátkiállításon. In: Nemzeti Ujság, 1935. június 28., 145. szám, 6. p.

Kiss Sándor: Magyar plakátművészet a két világháború között. In: Legújabbkori Történeti Múzeum Évkönyve, 1960, 18–66. pp.

Kovács Attiláné: I. világháborús emlékművek (Székesfehérvár – Felső Kereskedelmi Iskola), Székesfehérvár – Felső Kereskedelmi Iskola emlékműve, https://mnl.gov.hu/mnl/fml/i_vilaghaborus_emlekmuvek_szekesfehervar_felso_kereskedelmi_iskola

MNL FML IV. 401. b) Fejér vármegye és Székesfehérvár törvényhatósági jogú város főispánjának iratai. Általános iratok. IX. Ipar, Kereskedelem és Posta. 192. Kiállítások, vásárok.

Nemzeti Ujság, 1935. május (17. évfolyam, 98-123. szám)1935-05-18 / 113. szám

Pesti Hírlap, 1935. május (57. évfolyam, 98-123. szám)1935-05-18 / 113. szám

Utolsó frissítés:

2022.07.20.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges