Vass Előd 1968-ban történelem-török szakon végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Még azon a nyáron munkába állt az Országos Levéltárban, és innen vonult nyugdíjba 2004-ben. Közben levéltár szakos diplomát és doktori fokozatot is szerzett, ez utóbbit A török hódoltsági területről nyugatra irányuló külkereskedelem című dolgozatával. Pályafutása során a bírósági, a nádori és a Rákóczi szabadságharc levéltárának volt tudós referense, kiemelkedő szerepe volt a levéltárban őrzött török nyelvű források összegyűjtésében, jegyzékének összeállításában. Széleskörű nyelvismerete számtalan tanulmány elkészítéséhez járult hozzá, a török mellett a latin és német nyelvekre mindennapi munkájában támaszkodott, de orosz, szerb-horvát, perzsa és arab nyelvek megismerésére is folytatott tanulmányokat, illetve más nyelveken is olvasott szakirodalmat és publikált. Külföldi tanulmányútjai során eljutott Jugoszláviába, Szovjetunióba, Bulgáriába és Törökországba, ez utóbbiban azonban hosszabb ösztöndíjra, alaposabb munkavégzésre nem kapott lehetőséget. Előadásokat tartott számos hazai konferencián, de Franciaországban és Angliában is.

Igazi levéltáros volt, a források ismerete és tisztelete jellemezte munkáját. Mindennapi feladatainak ellátása során elkészítette a Bírósági levéltárak repertóriumát. Emellett sok török vonatkozású forrásközlést köszönhetünk neki a XVI-XVII. századból, amelyek a helytörténészek (Vác, Buda, Ráckeve, Dunaföldvár, Törökkoppány, Kalocsa, Cegléd, Szécsény stb.) számára is alapvető forrásnak számítanak. Munkásságát a levéltár főigazgatója 2004-ben Pro Archivo Regni díjjal ismerte el.

A külvilág felé mutatott csendes, zárkózott természete melegszívű munkatársat takart, akihez nehéz volt közel kerülni, de akinek sikerült, igaz, hittel élő embert ismert meg benne.

Szeretett felesége mellé helyezték örök nyugalomra, kérésére szűk családi körben.

Kedves Előd! Istenben boldogulva nyugodj békében!