Az űrbéli napok

A start után több mint egy nappal, május 27-én 21 óra 56 perckor kapcsolódott össze a nemzetközi űrhajó a Szaljut-6 űrkomplexummal. Másnap elkezdődött a tudományos program, ami sokszor olyan zsúfolt volt, hogy az űrhajósoknak alig maradt idejük aludni.

Az első napon MTA Mikrobiológiai Kutatócsoportja által kifejlesztett Interferon nevű műszerekkel a súlytalanság hatását mérték a szervezet által vírusfertőzések esetén termelt, az immunrendszert támogató interferon nevű fehérjék termelődésére. Egy másik biológiai kísérlet az emberi szervezetet érő kozmikus sugárzást mérte. A Központi Fizikai Kutatóintézet Atomenergia Kutatóintézetének szakemberei által konstruált termolum­inesz­cens dózismérő és kiolvasó berendezés - a Pille - segítségével az emberi testet ért sugárzás többszöri mérését végezték el a Doza kísérlet keretében. Ezen a repülésen alkalmazták először a ma világszerte használatos műszert. A nap végén sor került az első fémolvasztási kísérletre is a Szaljut Szplav nevű kemencéjében. Egy másik kísérletben az űrállomás Krisztall nevű kemencéjében az MTA Műszaki Fizikai Kutatóintézet Eötvös kísérletében félvezető egykristályokat növesztettek. A kísérletektől azt várták, hogy a kristályokban a súlytalanságban egyenletesen fognak eloszlani egyes atomok. (Farkas Bertalan már az első napon, de a továbbiakban is tévéközvetítésben számolt be a Magyar Televízió nézőinek az űrélet tapasztalatairól.)

Mint látható, a magyar kutatók több fejlesztését hasznosították az űrhajósok. Szükséges azonban szót ejteni a Konzervipari Kutató Intézet és a Magyar Néphadsereg Élelmezési Szolgálatának főnöksége 1978-ban kezdett fejlesztéséről, amelynek keretében összesen 14-féle magyaros ételkülönlegesség készült, ebből tízet vittek fel az űrbe. Az ételek sikerét jelezte, hogy a pörkölt, a rakott káposzta, a libamájpástétom, a babsaláta, a füstölt marhanyelv, a „sült vagdalt", a sült csirke aszpikban és a disznósajt az utolsó falatig elfogytak. Az egyik fellelhető magyar nyelvű űrétlap szerint, amely az űrhajósok egy napjának étrendjét mutatta be a súlytalanság körülményei közepette, az egyes leveseket is tubusból „szervírozták", illetőleg a szilárd állagú ételeket falatonként ették konzervdobozból.

Az űrhajósok a második nap folytatták ez előző napi kísérleteket, este pedig pszichológiai kérdőívet kellett kitölteniük, melyben az űrhajósok mentális alkalmazkodását vizsgálták az űrbeli körülményekhez. Ezen a napon megkezdték a földfelszín megfigyelését is. A Bioszféra-M jelű, a Növényvédelmi és Agrokémiai Központ által fejlesztett megfigyelési programban óceáni partszakaszokat, vulkánokat, ciklonokat, viharokat figyeltek meg.

A harmadik nap a földmegfigyelési programok mellett egy új műszert is működtetni kezdtek. Az MKF-6M jelű kamera megfigyelési programja csak félig volt magyar, maga a műszer a jénai Carl Zeiss művek gyártmánya volt, és később is állandó eszköze maradt a szovjet űrrepülőknek. Segítségével hat különböző filmka­zettára hat egyedi hullámhossz-tartományban lehetett megfigye­léseket végezni. A feladat a növényzet, a talaj és az ásványkincsek előfordulásának vizsgálata volt, így többek között a Balaton akkortájt kritikus szennyeződését is vizsgálták.

Az aznap esti sajtótájékoztató nagyobb szabású volt, mint az előzőek, és lehetőséget teremtett Farkas Bertalannak arra, hogy bemutassa a magával hozott protokoll-tárgyakat: a budapesti Felszabadulási emlékmű és a csepeli szikratávíró kisméretű másolatait, több KISZ-, úttörő- és MSZBT- (Magyar-Szovjet Baráti Társaság) jelvényt, mini könyveket (az Internacionálé, a Magyar Népköztársaság Alkotmánya és a Lenini Békedekrétum). Farkas Bertalan egy zacskónyi szabolcsi - szülőföldjéről, Gyulaházáról származó - földet is magával vitt. Kalandos volt ennek a földnek hazakerülése, mert a leszállás után elkeveredett, s különböző levélváltások után sikerült a külügynek visszahozatnia a Malévvel Magyarországra ezt az „ereklyét".

A negyedik nap délelőttjén folytatták a megkezdett kísérleteket és a földmegfigyeléseket, délután meg a Bioszféra programot, majd élettani kísérletek kezdődtek. A ROVKI és a Medicor Művek Balaton nevű műszerével a bőr galvanikus ellenállását, a pulzusszámot és a reakcióidőt mérték. Az ún. Diagnoszty kísérlet alapját egy másik ROVKI-Medicor koprodukcióban készült műszer, a KTD-11 képezte, amivel a vérnyomást, a testhőmérsékletet és a légzésfunkciót mérték. Az ötödik napon folytatták a földmegfigyelési programot.

Az utolsó teljes napon részben már a visszatérésre készülődtek. Felkészítették a fent lévő, régebbi Szojuz-35 űrhajót a hazaindulásra. A látogató legénységek mindig korábbi űrhajóval tértek vissza, az új az alaplegénységnek maradt. A személyre szabott ü­lés­betéteket ezért át kellett szerelni. Ezek után a kísérleti eredmények anyagait, dokumentumait, más felszereléseket rakták be az űrkabinba, és ellenőrizték a berendezések műszaki állapotát.

1980. június 3-án a Szojuz-35 visszaindult a Földre. 12 km magasságon a légkör cca. 900 km/h-ra fékezte az űrhajót, s nemsokára kinyílt a főernyő. A nagy szél a süllyedő kabint az eredeti leszálló-helytől mintegy 60 kilométerre sodorta, de a kutató-mentő szolgálat egyik helikoptere hamarosan megpillantotta a leszálló űrkabint. Egy gond azért az utolsó pillanatban is akadt. A négy rakétafúvóka, amelyeknek a föld felett egy méterrel kellett volna bekapcsolniuk, nem indultak be, így elmaradt a puha leszállás. Az űrhajósok a leszálláskor egy pillanatra hatalmas terhelést kaptak, az ülések teleszkópos csillapítása viszont elegendőnek bizonyult. Jellemző a helyzetre, hogy a leszállás után az egyik újságírói kérdésre Farkas Bertalan azt válaszolta, hogy „Jól odab... bennünket". Az MTV éber műsorszerkesztője Műszaki hiba felirattal reagált az őszinte kifakadásra, ami megfelelt az akkori politikai elvárásoknak.