A második világháborút követően, 1947-ben, újjáépítési célból elindult hároméves tervet 1949-re sikeresnek ítélte és lezárta a Magyar Dolgozók Pártja. Már ebben is kiemelt szerepet kapott a nehézipari létesítmények helyreállítása, fejlesztése, bővítése, valamint új ipari létesítmények létrehozása.

Mindannyiunkban megvan az érdeklődés csírája aziránt, hogy kik voltak az elődeink, hol laktak, mivel foglalkoztak, miben hittek, milyen sors jutott nekik. A személyes történelmi emlékezet alapja a családi emlékezet, amely az egymást követő generációk hagyományozásával folyamatosan épül. Őseink kiléte és személyes története a mi történetünk is, ezért megismerése természetes igény. Bár a felmenők iránti érdeklődésnek vannak gyakorlatias okai is, az esetek döntő többségében ez inkább érzelmi. Sokszor idős korban nő meg az érdeklődés a család múltja iránt: egy élet értelmét, eredményeit szeretnénk tágabb kontextusba látni és gyakran szerepet kap a gyerekkor, a szülők, nagyszülők iránti nosztalgia is.

Válságos, nehéz időszakban a humor létműfaj, a túlélést elősegítő önvigasztaló terápia. Diktatúrában a politikai humor, szatíra, vicc az ellenállás fegyvere is, melyért vészterhes időkben több év börtönbüntetést is lehetett kapni.

„Lapunk mai számában egy varrógépre emlékeztető készüléket láthat az olvasó, melyet olyan-formán kezel egy hölgy, a hogy a zongorát szokás. Azonban nem varrógép, nem is pianoforte. A készülék egy írógép. (…) Használhatják továbbá a gépet olyanok, kik valamely testi hibájok miatt a tollat nem kezelhetik, p. o. elveszítették jobbkezöket. Sőt használhatják a vakok is, kik kitűnő helyérzéküknél fogva könnyen betaníthatók, hogy melyik bilentyüt mikor kell megnyomniok.” – így mutat be egy Remington írógépet a Vasárnapi Ujság 1879-ben.