Az első magyar vitorlázó repülőgép történetének néhány dokumentuma

Hazánkban a vitorlázórepülés kezdete a Magyar Országos Véderő Egylet Repülő Osztályához (MOVERO) köthető, mely 1929-ben kezdte meg működését. E szervezet formailag a sportág meghonosítását tűzte ki céljául, emellett azonban a Horthy-korszak más sportklubjaihoz hasonlóan, a trianoni békeszerződés katonai korlátozásának megkerülését is szolgálta. 1930-ban létrejött az egyesület mátravidéki csoportja, egy évvel később pedig a gyöngyösi repülőtér is e szervezet tulajdonába került. Ebben az időszakban indult meg Janka Zoltán, okleveles gépészmérnök tervei alapján egy együléses, nagyteljesítményű vitorlázógép építése a MOVERO gyöngyösi műhelyében, melynek költségeit Gyöngyös város lakossága gyűjtés útján teremtette elő. A gép tervrajzainak felülvizsgálatát végző Rotter Lajos, repülőgép-tervező jelentésében már egy évvel az átadást megelőzően is nagy reményeket fűzött a készülő szerkezethez.

A Gyöngyös 33 névre keresztelt gép avatása 1933. június 4-én, a Gyöngyös melletti Pipis-hegyen megrendezett, nagyszabású repülőnap keretén belül zajlott. Az esemény fővédnöke Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter, díszvédnöke pedig dr. vitéz József Ferenc főherceg volt, míg a repülő keresztelést hitvese, Anna főhercegasszony végezte.

Dr. Puky Árpád, Gyöngyös polgármestere, valamint a mátravidéki M.O.V.E. repülőosztályának elnöke, a kornak megfelelő „hazafias” szellemben, így ír az eseményről Pokorny Hermann altábornagynak címzett levelében:

„A trianoni béke okozta megcsonkítottságunkban hosszú fekete magyar éjszaka után, egy szebb, igazságosabb magyar jövő hajnalán, a megtépázott szárnyú magyar aviatika egy maroknyi, de szívós és makacs harcos gárdája, a gyöngyösi motornélküli „Move” repülőgépegyesület saját erejéből, tudásával, városának áldozatkészségével megépítette az első magyar szerkesztésű, minden ízében magyar, motornélküli vitorlázó repülőgépet. Gyöngyösi mérnök tervei szerint, gyöngyösi fiúk építették magyar anyagból, magyar kezekkel az utolsó szegig.”

A levél a továbbiakban nyíltan beszél az esemény egyébirányú céljairól: „…a levegő harcosainak e napján, melyen a magyar aviatikának támogatókat, barátokat akarunk szerezni, amelyen a magyar repülés gondolatát akarjuk átültetni a magyar lelkekbe és a magyar nemzetnek új, fiatal és harcos gárdáját akarjuk nevelni…”

A Gyöngyös 33 hat nappal a felavatást követően, június 11-én emelkedett először a levegőbe. A hozzá fűzött nagy elvárásokat Molnár Árpád pilóta váltotta be június 25-i vitorlázórepülésével, melynek során a kiindulási pont felett elért 1140 méteres magassággal új magyar rekordot állított fel. Molnár két nappal később a Sár-hegy nyugati lejtőjénél repülve 10 óra 7 perces idejével újabb hazai csúcsot döntött meg, mely európai viszonylatban is a harmadik legjobb eredménynek számított ebben a kategóriájában.

A Gyöngyös 33 mindössze egyetlen példányban készült, csörlő és repülőgép-vontatásra volt alkalmas, azonban a magyar vitorlázó repülőgépek fejlődésére, a vele elért teljesítmények ellenére sem gyakorolt jelentős hatást, ugyanis Rotter Lajos Karakán névre keresztelt gépe hamarosan felülmúlta eredményeit. Janka Zoltán és építőtársai tervezték ugyan egy nagyobb terjedtségű változat elkészítését, de ennek megépítésére végül nem került sor.

A Gyöngyös 33-at 1940-es repülésből való kivonását követően, az egyesület tagjai kegyelettel őrizték az egykori fahangár tetőszerkezetének gerendái között, majd a Közlekedési Múzeum repüléstörténeti kiállításán kapott helyet.

Közzétette:  Somoskői Viktor
                      segédlevéltáros

Felhasznált irodalom:

Jereb Gábor: Magyar vitorlázó repülőgépek. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1988.

Rónaföldi Zoltán: Múltba nézek... Az Ózd-bánrévei sportrepülés és ejtőernyőzés története 1945-1965 [Magyar Elektronikus Könyvtár - MEK-13487], [H.n.] 2012.

Felhasznált források:

MNL HML V.101/b. 412 d. Gyöngyös város tanácsának iratai. Repülőügyi iratok 1930–1944