Telt ház előtt nyílt meg a kiállítás a Dunai kikötőkről

– A téma egy korábbi Bécs-Budapest összehasonlító kutatásból nőtt ki, majd 2019-ben egy levéltári kamarakiállítás és egy konferencia is foglalkozott a dunai kikötőkkel – emlékeztetett köszöntőjében a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) főigazgatója. Szabó Csaba kifejtette, akkor magyar kutatók Bécstől Újvidékig bemutatták a legújabb kutatási eredményeiket, ezek alapján könyv is készült. – A mostani kiállítás ehhez képest földrajzilag jóval tágabb kört fed le, lényegében a teljes Duna szakaszt. A tübingeni dunai sváb intézet vezetésével 2023-ban indított projekt, a „Kikötők a Duna mentén” korábbi programhoz hasonlóan tudományos alapkutatásokon nyugszik. – Tavaly ősszel a projekt szerbiai partnere, az Újvidéki Egyetem adott otthont az összegző konferenciának – fűzte hozzá.

A kiállítás megnyitóján a tübingeni intézettől Daniela Simon, a projekt vezetője és Reinhard Johler, az intézmény igazgatója is jelen voltak. Mindketten hangsúlyozták a téma újszerűségét. – Mert miközben a Duna évtizedek óta központi témája a történelemtudománynak és a művelődéstörténetnek (csak érdekességként jegyezhető meg, hogy a 2026-os lipcsei könyvvásár is a Duna köré szerveződik), addig a kikötők nemzetközi összehasonlítása éppen csak elkezdődött – hangzott el.

A megnyitót Tamáska Máté, a kiállítás kurátorának előadása zárta. Az MNL főlevéltárosa ismertette a koncepcióját, amit az alcímben jelzett "történelem, építészet, emberek" hármasságára épített. Rámutatott arra, hogy a Duna a 19. században vált egységes régióvá, éppen a gőzhajózásnak és gőzhajóknak épített kikötők révén. Építészetileg olyan, ma már kulturális örökségként számontartott alkotások születtek, mint például a Bécsben az Duna-Gőzhajózási Társaság székháza (elpusztult), Budapesten a Nagyvásártelep vagy az Al-Duna román nemzeti stílusban fogant hajóállomásai. Az emberekről pedig Jókai Mór leírását idézve a rakpartok megtestesítette szociális feszültségeket emelte ki. Mert miközben a gőzhajók utasai a felsőbb osztályokból kerültek ki, a rakodópart kövein a rakodómunkások a legszegényebb néprétegekből verbuválódtak. Ez a kettősség a fotókon is visszaköszön.  

A csaknem kétszáz korabeli és mai fényképet, művészeti alkotást felvonultató tárlatot a budapesti bemutató után 2026-ban Ulmban és Újvidéken is bemutatják, később pedig talán más Duna-menti városba is eljut.