Apró lépésekkel az oltár felé – leánykiházasító egylet a vármegyében
Az 1897-ben megalakult egyletbe – rang és vallási különbség nélkül – bármely hajadon jelentkezhetett. A szervezet 866 taggal kezdte meg működését, a tervezett létszám azonban 1200 fő volt. A belépéshez három különböző korcsoportot állítottak fel, 1–8 éves, 8–12 éves és 12–15 éves korú leányokra bontva a tagságot. A beiratkozás során a szervezés költségeire 40 fillért kellett befizetni az új belépőknek. Ezt követőn kapták meg a könyvecskéjüket, melyben a befizetéseket vezethették. A további belépési költségeket az életkor szerint határozták meg az alábbi táblázat szerint:
„A tagok kötelesek az alapszabályok jóváhagyása után kiosztandó könyvecskék átvételénél az egyleti alaptőke javára, tekintettel a korkülönbségre a megalakulásnál a következő táblázat szerint fizetni”
A tagsági díjak befizetésével összegyűlt összeg alaptőkeként egy pénzintézetnél került „gyümölcsöztetés végett” elhelyezésre. Kifizetés házasságkötés alkalmával, illetve akkor történt, ha a tagok közül valaki betöltötte a felső korhatárt, mégpedig a 24. életévét. Utóbbi esetben a lányok tagsága megszűnt, ám ők is ugyanúgy megkapták a már befizetett összeget és a minden tag által kötelezően befizetett nászjutalékot, mint a házasságra lépett társaik. A tagokra kirótt nászjutalék mértéke korosztályonként eltért, így az első korosztály tagjaitól 20 fillért, a másodiktól 30 fillért és a harmadiktól 40 fillért szedett be a szervezet pénztára. Ami vonzóvá tehette az egyletet, hogy a tagok nemcsak a saját nevükre befizetett összeget kapták meg házasságkötés után, vagy a 24. életévük betöltésekor, hanem a nászjutaléknak köszönhetően annak többszörösét. Sőt, a tagok a belépésnél két könyvecskét is kiválthattak, ami megduplázta a befizetendő összegeket és a nászjutalékokat. Ezzel a lehetőséggel a harmadik, legidősebb korosztály tagjai viszont már nem élhettek.
Az alaptőke gondozása és a kamatok forgatása mellett feladatuk volt az évenkénti közgyűlés biztosítása, amikor is beszámolói kötelezettségüknek tehettek eleget az egylet vezetői. A közgyűlések az egylet kunszentmártoni székhelyén zajlottak, melyekről minden esetben jegyzőkönyv készült.
A tagság megszűnhetett, ha valamely leány, kiskorúak esetében szülő elmaradt a tagsági díj megfizetésével. Első alkalommal a pénzbeszedő, másodjára a pénztáros figyelmeztette a tagdíjjal elmaradót. Ha így sem tett eleget fizetési kötelezettségének az adós, tagsága mellett a már befizetett összegeket is elveszítette. Emellett figyelmet szenteltek az erkölcsös életmódra és viselkedésre is, mind az életben, mind az egyleten belül. Aki nem élt erkölcsös életet vagy tagtársai között viszályt idézett elő, tagsága mellett a már teljesített összegeknek is búcsút inthetett. Saját elhatározásból is ki lehetett lépni, annak tudomásul vételével, hogy az egyletet elhagyó tag a már teljesített befizetéseire nem tarthatott igényt. A tagság megszűnhetett még elhalálozással is, ebben az esetben – amennyiben a két évet elérte vagy meghaladta az elhunyt leány tagsági viszonya – az alapilleték kivételével, a már befizetett összeg 80%-át kapták meg a hozzátartozói.
HU-MNL-JNSZML-XV.7. Közvetlenül Levéltárba utalt iratok 165/1897.
Amennyiben a tartalékalap meghaladta a 4000 koronát, és az évi számadásoknál többlet mutatkozott, a soron következő közgyűlésen a választmány előterjeszthette, hogy a többletet jótékony célra fordítsák, vagy nászjutalék eseti formájában kerüljön kifizetésre. A megalakulást követően csak üresedés esetén léphetett be új tag, s az említett 1200 fő volt a létszám felső határa, ezzel is kerülve a nyerészkedés lehetőségét. Korcsoportonként tartották nyilván a jelentkezőket és a legalacsonyabb korú jelölt nyerhetett leghamarabb felvételt. A már férjhez ment tagok testvérei azonban előnyben részesülhettek a hasonló korú jelentkezőkkel szemben.
A szervezet mindössze 1902-ig volt képes fenntartani magát, ám ekkor a tagdíjak elmaradása és a fogyatkozó taglétszám miatt meg kellett kezdeni feloszlatását. Az azonnali megszüntetés elkerülésére az alapítók haladék kérésével tettek kísérletet. A meghosszabbított határidőn belül szerettek volna további legalább 150-200 tagot toborozni. A várakozási idő alatt viszont felmerülhetett, hogy a tagok nem gyarapodni, hanem inkább fogyatkozni fognak, ami az egylet kasszáját kiürítheti. Ezzel kapcsolatos aggodalmait fejezte ki a meghatalmazott felszámoló is. [1]
Az egylet vagyonának 1904. január 4-én kelt felosztási tervezete beszámolt a „712 hátralékban lévő” tag értesítéséről, a részükre esedékes kifizetésekről, illetve elmaradt befizetéseikről. A pénztáruk 21.214 korona 72 fillérrel kezdte meg a felszámolását. Ebből került kifizetésre 20.342 korona 06 fillér a tagok részére, a felszámolónak 630 korona, egyéb kiadásokra 33 korona 16 fillér, a fel nem vett 127 korona 10 fillért pedig letétbe helyezték. További 82 korona 40 fillér a kunszentmártoni szegényintézeti pénztárakhoz került. Három tag értesítése sikertelen volt, címzett ismeretlen jelzéssel érkeztek vissza leveleik, az ő részüket letétbe helyezték egy évre. A határidő lejárta után ez az összeg is a községi szegényalaphoz került.
HU-MNL-JNSZVL-IV.416. Tiszai Alsójárás Főszolgabíró iratai 1083/1906.
A tagokkal szemben fennálló követelések kimutatásából igen érdekes kép rajzolódik ki arról, hogy az egylet milyen kiterjedt területen fejtette ki működését. Többek között Szelevény, Öcsöd, Mesterszállás, Csépa, Szeged, Szentes, Tiszakürt, Tiszainoka, Kalocsa, Cibakháza, Harkány, Kisújszállás, Jászalsószentgyörgy és Vezseny településeiről származtak az egylet tagjai, melyet az alábbi térkép szemléltet:
A pirossal jelzett települések: Tiszaföldvár és Kunszentmárton
Természetesen nem a kunszentmártoni volt az egyetlen leánykiházasító egylet vármegyénkben a századelőn. A Zounuk Évkönyv 5. (1990) kiadványa [2] például említést tesz a Jászberényi Első Kiházasító Egyletről is, ami sokkal jobban prosperált tiszazugi vetélytársánál, hisz 1905-ben már 42. rendes közgyűlését tartotta meg. Levéltárunkban megtalálható még A Kölcsönös- Kiházasítás- Temetkezés- és Végkielégitési Társúlat alapszabályzata [3] is, ami Túrkevén alakult meg 1897. április 12-én.
Az 1860-as évektől országosan is elterjedtek voltak a hasonló céllal működő egyletek, melyeknek alapítói között voltak egyszerű polgárok, lelkészek és olykor szélhámosok is.
Készítette: Mészáros Tamás levéltári kezelő
Források:
Címlapkép: Fortepan/Fortepan/Album007
[1] HU-MNL-JNSZML-IV.416. Tiszai Alsójárás Főszolgabíró iratai 1083/1906.
[2] Balla Ferenc – Wirth István: Egyesületek a Jászságban a XX. század elején In: Zounuk – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990) 149. oldal
[3] HU-MNL-JNSZML-XV.7. Közvetlenül Levéltárba utalt iratok 68/1897.
HU-MNL-JNSZML-XV.7. Közvetlenül Levéltárba utalt iratok 165/1897. az egylet alapszabályzata feltöltésre kerülhetne
Köszönöm Szabóné Maslowski Madlen kolléganőnek a lektorálást és munkatársaimnak a támogatásukat és segítségüket.
Új hozzászólás