Bizonyíték a levéltárban
Összehajtogatott papírlap… vajon mi lehet benne?
1806. augusztus 4-én Túri Rebekát[1] férje, ifj. Törös Mihály elleni gyilkosság vádjával állították a Jászkun Kerület Fenyítő Törvényszéke elé. A vád szerint gyilkos szándékában társai is akadtak: ifj. Imre János, Gulyás Mihály, Balla Miklósné Varga Erzsébet és Bak János.
A peres irat szerint 1806. május 21-én ifj. Törös Mihály, 30 esztendős kisújszállási, redemptus[2] panaszt tett felesége ellen. Elmondása alapján előző este, vacsora után Rebeka hozott neki egy meszely[3] bort. A férfi – bár nem kívánta – felhajtotta az italt, de „mindjárt a legelső kortyon valami csomó” került a szájába. Mihály kivette a csomót a szájából, amit olyan puhának érzett, mint az összecsomósodott lisztet, és kivitte a ház elé, hogy megnézze mi az. A ház előtt kint ültek a szomszédok, akik természetesen mind odasereglettek, de ők sem tudták megállapítani, hogy mi lehet ez a csomó. Közben Rebeka is megjelent, aki kihozta a bort edényestől megmutatni. Ekkor futott be lóhalálában Bíró Szabó Istvánné, aki azt szerette volna megtudni, hogy Mihály megitta-e a bort. Mikor Rebeka nemleges választ adott, Szabóné közölte, hogy azért aggódott, mert látta, hogy Rebeka „valamit töltött bele egy papirosból”. Törös Mihály ekkor kérdőre vonta feleségét, aki egyáltalán nem titkolta szándékát. Rebeka azt mondta Mihálynak, hogy mikor megházasodtak, beszédbe elegyedett Balla Miklósnéval, s megállapították, hogy „nehéz az, ha a házas személyek egymást nem szeretik”. Ekkor Balláné azt javasolta, hogy kérjen valamelyik asztalostól sárgafestéket, s akkor megszabadulhat a férjétől. Mivel Rebeka nem állt kötélnek, a bejelentés előtti napon ismét ezt tanácsolta neki Balláné. Így – amikor a vacsora után másodjára – elment borért, betért Bak János asztaloshoz és sárga festéket kért tőle. Az asztalosnak azt állította, hogy Lakatos Balla Jánosnak viszi a festéket, mert tamburát[4] szeretne vele festeni, így az asztalos el sem kérte a festék árát, hiszen „mesteremberen megtalálja ő annak az árát mindenkor”. Ezt követően Rebeka elment a csapos Imre Jánoshoz borért, s közölte vele, hogy „van már, amit az Uramnak beadjak”. Ennek az volt az oka, hogy már Imre János is javasolta: adjon sárga festéket a férjének, hadd vesszen el tőle. Sőt, Rebeka szerint azt is a csapos javasolta neki, hogy Lakatos Balla János részére kérje a festéket az asztalostól. Imre János ezt követően el is vette a festéket Rebekától, s a felét ő maga tette a borba. Állítólag a bor árát sem kérte el az asszonytól, csak egy krajcárt, de azt is csak azért, hogy csörögjön, és hallják mások is. (Rebeka meg is mutatta a férjének, hogy nála van még a bor ára.) Amikor az asszony eljött a csapostól, Bíró Szabó Istvánék szalmája mellett beletette a borba a festék másik részét is. Mihály – miután belátta, hogy Rebeka meg akarta ölni – bejelentette az esetet, abban bízva, hogy ha az asszonyt megbüntetik, akkor megjavul és hozzá „édesedik”.
Természetesen ezt követően Túri Rebekát is kihallgatták, aki vallomása szerint kisújszállási, 17 esztendős férjes asszony volt. Nem tagadta a férje által elmondottakat, mindössze annyit tett hozzá, hogy a második adag bort is a férje kérte, illetve, hogy az elsőért sem vett el pénzt a csapos. Tettét azzal indokolta, hogy férjével soha nem volt jó életük, és nem is lesz soha, mivel nem szereti a férjét. Még egy hete se voltak házasok, mikor Mihály megverte, mert arra gyanakodott, hogy ifjú felesége megcsalja. Emellett arra is panaszkodott, hogy a férje korhely, „egy gaz szálat se tesz keresztül”, és nem keresett egy krajcárt sem, mióta házasok. Amikor szembesítették azzal, hogy Imre János tagadta a bűnrészességet, bevallotta, hogy a csapos nemcsak ötletet adott neki, hanem három hónapja a szeretője is volt. Vallomásában kitért arra is, hogy nem csak Imre János és Balla Miklósné volt a felbujtója, hanem Gulyás Mihály is, de utóbbi csak tréfából mondta, s hallotta ezt a férje, Mihály is. A megvádolt felbujtók azonban tagadták a vádakat.
Részlet Turi Rebeka vallomásából
De vajon mi lehetett az a csomó a borban? Erre a kérdésre Bak János, 41 éves, kisújszállási asztalos adta meg a választ: „auripigmentum az, (…) de ő nem azon a néven kérte, hanem csak sárga festéket kért, s minthogy egyéb sárga festékem nem volt, azt adtam.” A vallomása szerint meg is mutatta, hogy mennyi festéket adott az asszonynak: „Ilyen volt, mint a micsodást itt előmutatok, s igen, ilyen forma mértékben.” Mikor a festék mérgező voltáról érdeklődtek, azt mondta, hogy „nem tudja, hogy meghalna-e az ember tőle; tudom, hogy ha a légy megkóstolja, elvész. Onnan gondolhatni, hogy bizony mérges.”
Mivel az asztalos nem volt biztos benne, hogy a festék mérgező, a bíróság kikérte Csiszár József, a Nagykun Kerület orvosának véleményét is. Ő pedig nagyon részletes és laikusok számára is érhető jellemzést adott az auripigmentről:
„Az érci mérgek (venena mineralia)[5] ugyan minden melegvérű állatoknak a legveszedelmesebbek, és olyanok, melyekhez az emberi természet éppen nem szokhatik: mindazáltal ezeknek ártalmas erejük leginkább az ő mennyiségüktől függ, úgyhogy az Egérkő (Arsenicum) és a szublimált mercurium[6] is (melyek legveszedelmesebb mérgeknek tartatnak) kevés, és már kipróbált dózisban adatván, hatalmas orvosságok. Ha az Egérkő büdöskővel[7] összeolvasztatik, a büdöskő mennyiségéhez képest vagy sárga vagy veres színű lesz. A sárga áll mintegy tíz rész egérkőből és egy rész büdöskőből, és hívják sárga egérkőnek vagy Auripigmentumnak. Ez, minthogy nagy része egérkő, nagyobb mértékben bevévetvén, méltán tartatik veszedelmes méregnek.”
Orvosi vélemény
1806. augusztus 6-án a Jászkun Kerület Fenyítő Törvényszéke ítéletet hozott: Rebekát az ítélettől számítandó egy évi tömlöcbüntetésre, valamint a szabaduláskor elszenvedett 30 korbácsütésre ítélték. Az ítélet indoklása szerint a büntetést gyilkos szándékáért és feslett életéért kapta, bár érdekes módon ifj. Imre Jánost nem ítélték el paráznaságért. Sőt, őt a többi vádlottal – Balla Miklósnéval, Bak Jánossal és Gulyás Mihállyal – együtt szabadon bocsátották, hiszen a vádakat tagadták és nem találtak ellenük bizonyítékot sem. Azt, hogy a büntetés letöltése után hogyan alakult Túri Rebeka és ifj. Törös Mihály házassága, nem tudom, de az biztos, hogy az arzénnel való mérgezés gondolata már a 19. század elején megjelent.[8]
De miért tartott magánál egy asztalos arzén tartalmú anyagot? Az auripigment tehát egy arzén tartalmú szulfidásvány (arzén-triszulfid, képlete: As2S3), mely a természetben többféle környezetben alakul ki. Leggyakrabban hidrotermális körülmények között kristályosodik, azaz a forró, ásványi anyagokban gazdag vizes oldatok hűlése során válik ki. Jelentős lelőhelyek találhatók Németországban, Törökországban, Oroszországban, az Egyesült Államokban és Erdélyben. Nagy mennyiségben volt található fémbányákban kb. 18–55 méter mélyen Magyarországon és Szászországban is.[9] Természetes állapotában csillámszerű anyag, réteges hasadása miatt gyöngyházfényű, színe az aranysárgától a narancsig terjed. Rendkívül lágy és puha ásvány, valamint az olvadáspontja is alacsony.
Auripigment érc és por alakban
Elsősorban a színe miatt került előtérbe, hiszen az aranyhoz hasonlított, neve is a latin aurum (arany) és pigmentum (festék) szavakból származik. Könnyű kezelése és a jó sárga festék hiányának köszönhetően már az ókori Egyiptomban, Görögországban és Rómában is használták pigmentként. Az auripigment és indigó összekeverésével pedig élénk színű, kékes, illetve zöld festéket hoztak létre. Az ásványt meg lehetett őrölni, de könnyebb volt kénnel felhevíteni (ahogy az orvosi véleményben is olvashattuk). A festék mérgező voltát már a 14. században ismerték. Cennino Cennini olasz festő a festészetről szóló könyvében (Libro dell’arte o trattato della pittura) így ir az auripigmentről: „Az auripigmentnek nevezett festék sárga színű. Ezt a festéket mesterségesen készítik, alkímiával, igazán mérgező, színe nagyon szép sárga, a többi festéknél jobban hasonlít az aranyra. Falfestészethez nem jó, sem freskótechnikához, sem kötőanyaggal, mivel ha levegő éri, megfeketedik. Nagyon jó pajzsok és lándzsák festéséhez. Ebből a festékből bagdadi indigóval keverve növényekhez, lombokhoz való zöld lesz. Nem kell hozzá más kötőanyag, mint enyv. (......) Ha már porrá törted, adj hozzá tiszta vizet és törd meg, amennyire csak tudod, mivel ha tíz évig törnéd, akkor is csak egyre jobb lesz. Óvakodj, hogy a pora ne menjen a szádba, nehogy mérgezést szenvedj.” Ettől függetlenül a 19. századig használták, mert ez volt az egyik legfontosabb tiszta, élénksárga festék, amely elérhető volt. Híres példája az auripigment használatának Jacopo Tintoretto festménye: Vincenzo Morosini portréja. Vincenzo Morosini (1511–1588) befolyásos velencei tisztviselő volt Velence egyik legrégebbi, legbüszkébb és leggazdagabb családjából. Egy velencei lovagrend, az Arany Stóla lovagja volt, amelyet a vállán viselt hímzett stóla jelképez a képen. Tintoretto ennek a stólának a megfestésekor alkalmazta az auripigmentet.
Jacopo Tintoretto: Portrait of Vincenzo Morosini
A hazánkban korábban ritkának tartott pigmentet az utóbbi időben számos esetben sikerült kimutatni festett népi bútorokon, néprajzi fatárgyakon és templomi famennyezeteken.[10] Nem véletlen tehát, hogy egy 19. század eleji, kisújszállási asztalosmesternél is megtalálható volt. A festék használata a 20. század elejére háttérbe szorult a kadmiumsárga megjelenésének köszönhetően.
Bár álmaimban sem gondoltam volna, hogy valóban auripigmentet tartalmaz az összehajtogatott papír, a periratból kiindulva Váczi-Koncz Kata segédrestaurátorunk kellő óvatosággal és megfelelő védőfelszerelés (gumikesztyű, maszk) használatával látott neki a kicsomagolásának. Ahogy a képeken is látszik, az anyag mérgező tulajdonságai miatt már a 19. században is duplán csomagolták be. Miután meggyőződtünk róla, hogy a papír valóban auripigmentet tartalmaz, a kolléganő úgy döntött, hogy visszazárását követően eltávolítjuk az iratok közül, és a továbbiakban eredeti csomagolásában fogjuk tárolni egy nagyobb méretű légmentesen záródó üvegben. Az üveget ezt követően a szabályoknak megfelelően, figyelmeztető felirattal (és levéltári jelzettel) ellátva, fénytől elzárva helyeztük el a veszélyes anyagok tárolására használt zárható szekrényben.
Auripigment a levéltárban
Összeállította: Kovics Renáta, levéltáros
Forrás: HU-MNL-JNSZVL-IV.5. 1806. Capsa 13. Fasc. 6. Nr. 13.
Képek forrása:
Az auripigment érc és por alakban. https://www.museunacional.cat/ca/orpiment (Letöltés dátuma: 2026.02.26.)
Jacopo Tintoretto: Portrait of Vincenzo Morosini. https://www.nationalgallery.org.uk/paintings/jacopo-tintoretto-portrait-of-vincenzo-morosini (Letöltés dátuma: 2026.02.26)
Felhasznált irodalom:
A magyar nyelv értelmező szótára 1. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959.
A magyar nyelv értelmező szótára 6. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1962.
ART UK. - Portrait of Vincenzo Morosini. https://artuk.org/discover/artworks/portrait-of-vincenzo-morosini-115058 (Megtekintés dátuma: 2026.02.26)
Kotics 2009 = Kotics József: Az arzén mint a női emancipáció eszköze? A tiszazugi arzénes gyilkosságok történeti-antropológiai elemzése. In: Gecse Annabella (szerk.): Tisicum – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. Szolnok, 2009. 330–336.
Magyar Néprajzi Lexikon 3. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980.
Morgós–Sajó–Takeshi 2020 = Morgós András – Sajó István – Minami Takeshi: Segesvár és Kőhalom környéki, 17–19. századi festett bútorok pigmentjeinek roncsolásmentes vizsgálata hordozható röntgen fluoreszcens elemanalizátorral. Adalékok az auripigment-indigózöldhöz és alkotóihoz. In: Kovács Petronella (szerk.): Isis – Erdélyi magyar restaurátor füzetek 20. Székelyudvarhely, 2020. 43–64.
Sajó 2008 = Sajó István: Ásványi eredetű festékek Magyarország területén. In: A Miskolci Egyetem Közleménye A sorozat, Bányászat. 74. kötet, 2008. 11–37.
https://matarka.hu/koz/ISSN_1417-5398/74k_2008/ISSN_1417-5398_74k_2008_039-048.pdf
[1] A forrásban Túri Rébék néven is említik.
[2] A redemptus olyan személy, aki az 1745-ös redempció (önmegváltás) idején egy meghatározott összeg felett váltott földet, így részesült a Jászkun Kerületnek oklevélben biztosított kiváltságokból.
[3] Meszely: régi űrmérték, főleg bor mérésére használták. Egy meszely fél iccével volt egyenlő, azaz 0,4242 liter. Jelentésátvitel folytán a meszely egy bizonyos nagyságú cserépedényt is jelöl. A meszelyt a csárdákban, korcsmákban ivóedényként is használták és általában 4 decis edénynek vették.
[4] Tambura: Hosszú nyakú, lanthoz hasonló, tojásdad alakú, keleti eredetű húros, pengetős hangszer.
[5] Venena mineralia: ásványi mérgek.
[6] Mercurium: higany.
[7] Büdöskő: kén.
[8]„Az arzénnel való gyilkolás a nemesi és polgári kultúra sajátja, paraszti társadalomban igen ritkán és szórványosan fordul elő, és csak a XX. század elejétől.” Kotics 2009, 332.
[9] Morgós –Sajó–Takeshi, 2020. 59.
[10] Sajó 2008, 44.
Új hozzászólás