„Béke, barátság, természet, egészség, pihenés, sport”: Vadászati Világkiállítás Magyarországon 1971-ben
Fortepan / Bojár Sándor
A Vadászati Világkiállítás tervezése 1966-ban indult el hazánkban, a rendezvény alapgondolatait a szerzők így körvonalazták: „Ahogy hosszú vitákban, töprengésekben, diplomáciai megbeszéléseken tovább érlelődött a Világkiállítás gondolata, úgy fokozódott az érdeklődés. Magyarország nem nagy ország. Egyedüli lehetősége az emberiséget oly közelről érintő probléma feltárása volt. Milyen is egy szocializmust építő ország vadgazdálkodása, horgászata, lovas-hajtó sportja, ebtenyésztő kultúrája, természetvédelme. Megindult a Világkiállításon való részvétel szándékának közlése Európából, Afrikából, Ázsiából, Közép- és Dél-Amerikából.” A hivatalos kormánymeghívásokat 1968 második felében a magyar külügyminisztérium diplomáciai úton továbbította 127 ország kormányához.
A Külügyminisztérium levelének tervezete a berlini magyar nagykövetség részére (1969. április 11.), tájékoztató levél a New York-i állandó ENSZ képviseletnek (1969. május 15.), továbbá világkiállítással kapcsolatos feladatokról szóló összeállítás (1969. március)
Jelzet: HU-MNL-OL-XIX-J-1-k-IX-372-13-1969 (Külügyminisztérium, Nemzetközi Szervezetek, 56. doboz)
A külügyminisztérium előkészítő anyagaiból kiderül, hogy a magyar diplomácia jelentős tevékenységet folytatott azért, hogy minél több meghívott országok vegyen részt a kiállításon, és kapcsolatait felhasználta a hivatalos részvétel előmozdítására. Az országok jelentkezését jelentősen elősegítette, hogy a különféle nemzetközi szakmai szervezetek: a Nemzetközi Vadászati Tanács, a Nemzetközi Horgász Szövetség, az Ebtenyésztők Nemzetközi Szervezete és több más szakmai szervezet is támogatta a Világkiállítás megrendezését.
Az 1971. évi budapesti Vadászati Világkiállítás nagy sikert aratott. A 19. századi előzmények után a legelsőnek ugyan a bécsit (1910) tartják, de a 20. században is több nagyszabású, több ország részvételével megszervezett kiállítást tartottak elsősorban német nyelvterületen, például Lipcsében (1930), Berlinben (1937), Düsseldorfban (1954), majd bővült a rendező országok köre: 1960-ban Firenzében, 1967-ben pedig Újvidéken került sor hasonló rendezvényre – de ezek (a külügyminisztériumi irat szerint) nem voltak a Kiállítások Nemzetközi Irodája által bejegyzettek, és ezért nem viselték a világkiállítása rangot.
A budapesti világkiállítást az Albertirsai úti kiállítási területen rendezték meg. A kiállítás résztvevői között négy földrész 52 országának a képviselőit üdvözölhették, Ausztrália nem vett részt. Nemzeti bemutatót 35 ország rendezett: Ausztria, Belgium, Bulgária, Chile, Csehszlovákia, Dánia, Egyesült Arab Köztársaság, Etiópia, Finnország, Franciaország, Hollandia, India, Irán, Izland, Jugoszlávia, Kamerun, Kenya, Kuba, Lengyelország, Libanon, Magyarország, Mongólia, Nagy-Britannia, Német Demokratikus Köztársaság, Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Románia, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szovjetunió, Szudán, Tanzánia, Uganda, Zambia.
Az 1971-es Vadászati Világkiállítás emlékalbumának a borítója
„Amikor a Vadászai Világkiállítás előkészítése során a Magyar Népköztársaság kormánya nemzeteket, nemzetközi szervezeteket hívott korunk emberének a természettel való nagy találkozójára, e hívásának igen kedvező visszhangja támadt. Elsősorban annak köszönhető ez, hogy korunk fenyegető veszedelmének, az egészséges emberi környezet pusztulásának elhárítása s ezen belül a természet, a szabad ég védelmének biztosítása az emberiség közös ügyévé vált. Ezért is mutatta be négy világrész 52 országa oly megkapó módon, oly kulturáltan természeti szépségeinek, értékeinek sorát, s működött közre tudományos vitákban, magas művészi rangú rendezvényekben, színvonalas bemutatókban, izgalmas versenyekben. Világméretű tapasztalatcserékre is összejöttek a vadászat, a horgászat, az ebtenyésztés, a lovassport szakemberei, az erdő-mező állatvilágának féltői, a természetes vizek, a jó levegő, a termőföld védelmezői. Nemzetközi fóruma lett a kérdésnek a Vadászati Világkiállítás: sok értékes gondolat megalapozójává vált.” (Részlet Losonczi Pálnak, az Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, a Vadászati Világkiállítás fővédnökének beszédjéből)
A kiállításhoz számos sport, turisztikai és kulturális rendezvény is kapcsolódott, és fontos szakmai eseményekre is sor került. A „Vadászat a világon” című reprezentatív bemutatón 34 ország vett részt. Ehhez egy trófeabemutató csatlakozott (19 ország 18 vadfajból 118 értékes trófeát mutatott be). A trófeabemutató volt a korábbi kiállítások alaptémája – de a szervezőknek Budapesten más célkitűzése is volt: „átfogó képet kíván adni a vadgazdálkodással, vadászattal és sporthorgászattal összefüggő minden emberi tevékenységről és kérdésről. Az egyes országok pavilonjaikat és standjait 30 000 négyzetméteren állíthatták fel, egy kétszer ekkora szabad területen állandó élő vad bemutatók és lovasbemutatók voltak. A 35 napig tartó rendezvényre több mint 2 millió érdeklődő látogatott el, és számos híres vendég is megfordult. Fülöp edinburghi herceg, a Nemzetközi Lovas Szövetség elnöke, ezt írta: „Nagy örömömre szolgál, hogy a Nemzetközi Lovas Szövetség elnökeként részt vehetek a Vadászati Világkiállításon először megrendezésre kerülő I. Hajtó Európa-bajnokságon. Nagyon helyénvaló, hogy ezt a bajnokságot Magyarországon rendezik, melynek oly régi és kiváló hagyományai vannak a fogathajtásban, a lovaglásban. Örvendek azért is, mert − első ízben – láthatok valamit a szép Budapestből.”
A hetvenes évek elején a hidegháború időszakában a kapitalista, szocialista és a fejlődő, el nem kötelezett országok egyaránt képviseltették magukat, és a rendezvény jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy erősödjön Magyarország nemzetközi ismertsége. A kiállítást megtekintette Leonyid Brezsnyev szovjet és Jumzsagijn Cedenbal mongol vezető is, de a vendégek között köszönthették a Kenyában élő Joy Adamson természetvédőt (az „Oroszlánhűség” és az „Elza és kölykei” című könyvek írónőjét), a Tanzániában élő Peter Hemingwayt (Ernest Hemingway fia), a nepáli királyt és a fent említett Fülöp edingburghi herceget, illetve két iráni koronaherceget is.
A Vadászati Világkiállítás Budapestet a természetkedvelők érdeklődésének középpontjába állította, és a külföldi érdeklődés minden várakozást felülmúlt, az alapgondolat, vagyis „A természet és az ember kapcsolata” első ízben emelkedett egy világkiállítási rangot viselő rendezvény központi témájává. A kiállítás nagyszabású demonstrációt jelentett a természet védelme érdekében és szerepet játszott abban, hogy a Kádár-rendszer nemzetközi elfogadottsága tovább erősödjön.
A külügyminisztériumi dokumentumok felidézik ezt a kort, a korabeli elképzeléseket és célokat, bepillantást engednek a döntéshozatalba. Az 1971-ben megrendezésre kerülő kiállítás alapvető céljai, vagyis a természet és az ember kapcsolatának komplex bemutatásának szándéka fél évszázad múltával sem változott.
Sőt, még fontosabbá is vált számunkra!
Felhasznált irodalom:
Földes László (főszerkesztő): Vadászati Világkiállítás 1971. Emlékalbum. Budapest, Corvina, 1972.
Udvarvölgyi Zsolt: Amikor Leonyid Brezsnyev, a nepáli király, Fülöp edinburgh-i és Pahlavi iráni herceg egymás kezébe adták a kilincset Budapesten. Vadászati Világkiállítás, 1971.
Főoldali nyitókép: Fortepan 195491 (Adományozó: Bojár Sándor)
Új hozzászólás