Harminc évvel ezelőtt. II. János Pál pápa magyarországi látogatása

2021.09.14.
Harminc évvel ezelőtt, 1991. augusztus 16. és 20. között tartózkodott II. János Pál pápa először Magyarországon. 1996. évi rövid látogatását követően azóta csak most, az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmából érkezett ismét hozzánk a katolikus egyház feje. Ezen a héten a harminc évvel ezelőtti látogatás eseményein túl egy külügyminisztériumi irat segítségével mutatjuk be, hogyan készültek fel a magyar és szentszéki kapcsolatok újrafelvételére.

Amikor II. János Pál pápa megcsókolta hazánk földjét a ferihegyi repülőtéren, 1991. augusztus 16-án (Fotó: MTI/Soós Lajos)

 

„Bízom abban, hogy a magyarok milliói egyesülnek imádságunkkal azért, hogy eredményes legyen munkátok, amellyel a küszöbönálló új évezrednek egy szép Magyarországot igyekeztek építeni. Isten, áldd meg a magyart!” – mondta II. János Pál pápa, amikor először Magyarország földjére lépett 1991. augusztus 16-án.

II. János Pál pápa megválasztását 1978-ban nagy érdeklődés övezte Magyarországon. Személye és a szocialista országok sorsa miatti felelősségérzete iránt a kommunista vezetők sem maradtak közömbösek. A katolikus egyházfő 1979. június 2. és 10. közötti, lengyelországi zarándoklata kapcsán is nyilvánvalóvá vált, hogy tevékenységét a lengyel állampárt nem nézi jó szemmel. A lengyel vezetők aggodalma nem is volt alaptalan, hiszen a pápai látogatás „felrázta” a lengyel társadalmat és az ottani katolikus egyháznak nagy szerepe volt abban, hogy a nyolcvanas évek elején a Szolidaritás mozgalom megerősödött és elkezdődhetett a lengyel demokratikus átalakulás.

II. János Pál első magyarországi látogatására az 1989 és 1990 közötti, kelet-európai rendszerváltozások után került sor, de érdemes visszatekinteni az előzményeire, amelyek még a kommunista rendszer utolsó éveire nyúlnak vissza. Az akkori politikai viszonyok között a magyar főpásztorok „forradalminak” számító lépése volt, hogy a szentatyát az 1988. június 23-tól 27-ig tartó ausztriai apostoli látogatásakor meghívták Magyarországra.

Staub F. Bruno, az Elnöki Tanács elnöke 1988. augusztus 18-án invitálta meg hivatalosan II. János Pál pápát magyarországi látogatásra: „Meggyőződésem, hogy e látogatás újabb ösztönzést adna a kétoldalú, valamint a nemzetközi kapcsolatok és együttműködés továbbfejlesztésére, örömet és megelégedést jelent a katolikus hívők számára, és ezzel együtt az egész magyar társadalomnak is.” II. János Pál az 1988. november 10-én kelt válaszlevelében ezt írta: „Örömmel közlöm Önnel, hogy a meghívást elfogadom, abban a reményben, hogy a látogatás újabb ösztönzést adhat a nemes Magyar Nemzet és az Apostoli Szentszék közötti kapcsolatoknak, s egyúttal jó alkalom lesz a Katolikus Egyház fiainak a hitben való megerősítésére.”

A pápa meghívását augusztus 20-án jelentették be a Szent István bazilika előtti téren, mintegy százezer hívő jelenlétében megtartott ünnepi szentmisén, amelyen Szent István királyunk halálának 950. évfordulójára emlékeztek, és amely egyben a jubileumi év fénypontját jelentette. Mindez akkoriban azért tűnt „forradalmi” eseménynek, mert leszámítva a lengyel pápa 1979-es lengyelországi zarádokútját, hazánk lett volna az első kommunista ország, amelyet Karol Wojtyła felkeresett volna.

A látogatást a magyarországi politikai változások miatt végül elnapolták – az események folytán a katolikus egyházfő még egy kommunista országba kapott meghívást, és végül egy demokratikus országba látogathatott el 1991-ben. A pápai vizitet két fontos esemény előzte meg: Mindszenty József bíboros földi maradványainak hazaszállítása Esztergomba (1991. május 4.) és az utolsó szovjet katona távozása Magyarországról (1991. június 16.). A pápa így már egy teljesen szabad országba érkezhetett.

II. János Pál 1990. április végén Csehszlovákiába látogatott és a pozsonyi repülőtéren mondott szentmisét, amelyen a Szlovákiában élő magyar kisebbségen kívül Magyarországról érkezett zarándokok és a magyar püspöki kar tagjai is részt vettek. A szentatya homíliájában üdvözölte a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségeket, elsősorban a magyarokat, a szentmise végén pedig azt mondta a Magyarországról érkezett zarándokoknak: „viszontlátásra a következő nyáron hazátokban”.

A látogatás évében felgyorsultak az előkészületek. Meghívást kaptak a látogatásra a határon túl élő magyarok, hogy ők is részt tudjanak venni a pápai szentmiséken. Paskai László bíboros Nagyszombatba utazott, hogy az ottani főpásztoron keresztül az Esztergomi Főegyházmegye egykori területén élő magyarokat meghívja Esztergomba. Volt olyan helyszín, ahol a honvédség is kivette a részét a szabadtéri szentmisék szervezéséből. A korszakra jellemző, hogy az egyházmegyei hivatalok ekkor kaptak először telefaxot. Az ország keleti fele, ahol Máriapócsra készült a pápa, annyira elmaradott volt még, hogy teljesen új telefonközpontokat és utakat kellett építeni. A kormány jelentős összeggel járult hozzá ahhoz, hogy az ország, a helyszínek méltó módon tudják fogadni Szent Péter utódját. Gyors ütemben készült el Budapesten a pápai nunciatúra a XII. kerületi Gyimes utcában, hogy ott lakhasson a pápa és ekkor kapta vissza az Esztergomi Főegyházmegye a budai prímási palotát az Úri utcában, hogy az legyen a püspöki karral való találkozás helyszíne. Piero Marini prelátus, a pápa szertartásmestere 1991. július 27. és augusztus 1. között rendezte meg a helyszíneken a liturgikus főpróbákat.

A Nemzeti Előkészítő Bizottság a püspöki karral együtt augusztus 9-én a Parlamentben tartotta az utolsó közös nemzetközi sajtótájékoztatót: elküldték a meghívókat, a kormány és az egyház felkészült II. János Pál pápa fogadására.

A Külügyminisztérium munkatársa belső tájékoztató anyagban foglalta össze a magyar–vatikáni kapcsolatok alakulását a második világháborút követően, külön. A gépelt anyagot kézhez kapta Jeszenszky Géza külügyminiszter, Katona Tamás, a Külügyminisztérium politikai, és Somogyi Ferenc, a közigazgatási államtitkára, továbbá a külügyminisztérium egyik munkatársa, Peisch Sándor. Az iratból az is kiderült, milyen hangsúlyt fektettek a diplomácia területén az évfordulókra: II. János Pál pápa meghívását Szent István halálának 950. évfordulójára időzítették, míg a két állam közötti diplomáciai kapcsolatok teljeskörű helyreállítását a részleges megállapodás 25. évfordulójának alkalmából kezdeményezték.

 


Külügyminisztériumi „Emlékeztető” a magyar és vatikáni kapcsolatok alakulásáról 1945 és 1991 között, 1991. augusztus 6.
Jelzet: HU-MNL-OL-XIX-J-1-k-160-1-936-15/1991 (Külügyminisztérium Adminisztratív iratok Vatikán 70.d.)

 

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa, amely 1943-ban alakult és minden protestáns, ortodox és szabadegyházat magában foglal, nyilatkozatott adott ki, mert ők is várták a pápát Debrecenbe: „E látogatás során elsőrendűen azt hangsúlyozzuk, ami összeköt bennünket római katolikus testvéreinkkel. /…/ legyen fordulópont a mostani pápalátogatás az egymás közötti kapcsolatokban is.” A pápa utazása előtt augusztus 14-én küldte üzenetét a magyaroknak: „Nem csak azért jövök, hogy osztozzam örömötökben a visszaszerzett szabadságért, hanem azért is, hogy, /…/ a megbékélésre, az igazságosságra és a békére épülő társadalmat alkossatok!”

A budapesti repülőtérről a katolikus egyházfő első útja Esztergomba vezetett helikopterrel, ahol a szabadtéri szentmise előtt II. János Pál Mindszenty József sírjánál imádkozott, majd ugyanezen a napon visszatért Budapestre szárnyashajóval. A fővárosban a Duna két partján hívek tömegei várták, hogy a pápai hajó elhaladjon előttük. Este az Országházban az állami vezetőkkel, Göncz Árpád köztársasági elnökkel és Antall József miniszterelnökkel is találkozott. Ezt követően az Országház lépcsőjén üdvözölte a Kossuth téren összegyűlt több mint tízezres sokaságot. „Dicsértessék a Jézus Krisztus!” – kezdte magyarul a beszédét Szent Péter utóda. Miután elnézést kért a kiejtéséért, kitért a lengyel-magyar történelmi kötelékekre és a következőképp méltatta a magyar nyelvet: „Nyilvánvalóvá vált, hogy nyelvetek nagyon szép és nagyon igényes, valójában egy szűk kapu. Olyan szűk, mint az a kapu, amelyen át a mennyországba kell bejutnunk. Ez azonban jó jel is lehet a magyarok számára. Mindazok, akik ezt a nyelvet beszélik, megtalálják azt a szűk kaput is, amelyik a mennyországba vezet. Ez egy jó prófécia számotokra. Én mindenesetre kívánom nektek, hogy lépjetek át a mennyek országának kapuján.”

Az ötnapos látogatás alatt az egyházfő több vidéki helyszínen is megfordult. Esztergom mellett járt Pécsett, Debrecenben, Máriapócson és Szombathelyen is. A vidéki helyszíneket általában délelőttökként látogatta, délutánonként visszatért Budapestre. Pécsről visszaérkezve augusztus 17-én a Magyar Tudományos Akadémia budai Várban lévő épületében találkozott a tudomány és a kultúra képviselőivel, akiknek elmondta, hogy az ész és a hit ugyanazon igazságot keresi. Augusztus 18-án Debrecenből visszatérve az apostoli nunciatúrán találkozott a zsidó hitközség vezetőivel. Másnap a szombathelyi látogatása után a Mátyás-templomban pap- és szerzetesnövendékekkel találkozott. Ezt követően a Népstadionba (ma Puskás Ferenc Stadion – LINK a Stadion neve alá: https://mnl.gov.hu/mnl/ol/hirek/monumentalis_beruhazas_koltsegvetesi_alultervezese) ment, hogy találkozhasson a magyar fiatalok egész seregével. A pódiumra fellépve magyarul köszöntötte az ott lévőket, ami hatalmas tapsvihart és ovációt váltott ki. „Isten szeret benneteket, mert ő maga is fiatal! […] Legyetek állhatatos és bátor ifjú keresztények!”.

A pápalátogatás fénypontja egyértelműen a Hősök terén celebrált szentmise volt augusztus 20-án. Még a szentmise előtt betegekkel találkozott a Szent István-bazilikában. A pápa miséjére hatalmas tömeg gyűlt össze. Egyes becslések alapján több mint félmillió hívő jött el. Jelen voltak a külföldi országok nagykövetei is, köztük a szovjet diplomáciai képviselet vezetője. Mivel éppen akkoriban hajtottak végre egy államcsínyt Moszkvában Mihail Gorbacsov és reformpolitikája ellen, így félő volt, hogy ismét a keményvonalas kommunisták szerzik meg a hatalmat, illetve veszélyben forgott a kelet-közép-európai országok visszanyert függetlensége is. Éppen ezért a katolikus egyházfő beszédében kitért az akkori helyzetre: A Szovjetunióból érkező hírek hallatán egyre erőteljesebben imádkozom Istenhez, hogy azt a nagy országot ne érjék újabb tragédiák. Azt kérem az imában, hogy a közelmúlt éveinek erőfeszítései, amelyek arra irányultak, hogy egy egész társadalomnak visszaadják hangját és méltóságát, ne kerüljenek veszélybe” – mondta II. János Pál. Szavaira a szovjet nagykövet felállt és elhagyta a Hősök terét.

A szentmise után a pápa a budai Várban lévő prímási palotába ment, ahol a püspöki karral ebédelt. II. János Pál pápa 1991. augusztus 20-án hagyta el hazánkat, amivel véget ért az első látogatása. A katolikus egyházfő még egy alkalommal, 1996. szeptember 6. és 7. között járt Magyarországon, ám ekkor csak Pannonhalmát és Győrt látogatta meg, Budapesten mindössze átutazóban volt.

 

Felhasznált források:

HU-MNL-OL-XIX-J-1-j-160-13-004031/1988 (Külügyminisztérium, TÜK iratok, Vatikán-102. doboz)

HU-MNL-OL-XIX-J-1-j-160-14-001734/1988 (Külügyminisztérium, TÜK iratok, Vatikán-68. doboz.)

HU-MNL-OL-XIX-J-1-k-160-1-7516/1988 (Külügyminisztérium, Adminisztratív iratok, Vatikán-93. doboz)

HU-MNL-OL-XIX-J-1-k-160-2-10096/1988 (Külügyminisztérium, Adminisztratív iratok, Vatikán-93. doboz)

Németh László: II. János Pál pápa magyarországi meghívásának története, 2. rész
(Letöltve: 2021. 08. 30.)

Filepkó Dominik: Kétszer is járt a magyar fővárosban II. János Pál pápa
(Letöltve: 2021. 08. 31.)

Szent II. János Pál pápa
(Letöltve: 2021. 08. 31.)

Zsille Gábor: Az első magyarországi pápalátogatás
(Letöltve: 2021.08.31.)

 

Utolsó frissítés:

2021.09.27.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges