Méltó megemlékezés az 1956-os forradalomra a Hajdú-Bihar Megyei Levéltári Napokon

A konferenciát Bulcsú László, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés alelnöke nyitotta meg, aki leszögezte: bár a megyei önkormányzat intézményfenntartói kapcsolata a levéltárral véget ért, a megye és a közgyűjtemény kapcsolata továbbra is kitűnő és tartalmas. A levéltár rendezvénye kapcsán hangsúlyozta, hogy az előadók kutatói, történészi szemszögből világítják meg a laikusok számára a forradalom megyei eseményeit és annak sokszor kevésbé ismert hátterét.

Munkájának sikere érdekében a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár sokrétű kapcsolatrendszert igyekszik fenntartani, melynek kapcsán a megye közgyűjteményei mellett egyéb szervezetekkel és intézményekkel is partneri viszonyt ápol. Erről a kapcsolatról szólt dr. Lippai Péter ezredes, a debreceni MH 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnokhelyettese, aki az alakulat munkakapcsolatát ismertette a befogadó város, valamint a levéltár vonatkozásában. A levéltárral közös munka, mely 2009 körül indult el a hadisírok feltárása és dokumentálása kapcsán, és melynek eredményeit digitális és könyv formájában is élvezhették az érdeklődők, reményei szerint tovább folytatódik.

A konferencia első felének levezető elnöke, Szendiné dr. Orvos Erzsébet, a levéltár igazgatója ezt követően valamennyi jelenlévő nevében köszöntötte a közelmúltban Pauler Gyula-díjjal kitüntetett Kujbusné dr. Mecsei Évát, a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárának igazgatóját.

A Hajdú-Bihar Megyei Levéltári Napoknak mára már több állandó eleme, hagyománya van. Ezek egyike, hogy a levéltár a rendezvény elején valamilyen művészeti műsorral kedveskedik a megjelenteknek. Idén a Debreceni Honvéd Táncegyüttes vasvári verbunkos összeállítását láthatták a vendégek.

A levéltár a „Pro Archivo” emléklapok adományozásával köszöni meg a levéltár számára iratokat adományozóknak felajánlásaikat. 2016-ban negyedik alkalommal kerül erre sor: Elek Zoltánné, dr. Koczka András és Vekerdi Károly vehetett át ajándékcsomagot, köszönetképpen a levéltárnak átadott iratokért és digitalizált anyagokért.

A Hajdú-Bihar Megyei és Debreceni Honismereti Egyesület és a levéltár közösen kiírt 2016. évi honismereti pályázatára hét pályamű érkezett. A 3. helyezett Tóth Lajosné Hagyományőrzés a hajdúböszörményi Bocskai István Gimnáziumban c. műve lett, 2. díjat Papp Rita „Pereljenek az ördögök vélem!” Mocskolódás, rágalmazás, becsületsértés Debrecenben 1693–1793 között c. munkája kapott, az 1. helyen pedig Dudás József A Sárrét keleti végvára, Zsáka c. írása végzett.

A Levéltári Napok szintén hagyományosnak tekinthető eleme a „Levéltári barangoló”, melynek keretében az ország levéltárai, kutató intézetei mutatkoznak be. Idén Soós Viktor Attila bizottsági tag mutatta be a Nemzeti Emlékezet Bizottságának munkáját. A kommunista diktatúrával kapcsolatos állami emlékezet megőrzése céljából létrehozott bizottságot 5 tag alkotja, munkájukat 15 fős kutatói gárda segíti. Megtudhattuk, hogy az intézmény létrejötte főként lengyel minta alapján történt, bár jelentős különbség, hogy a NEB saját iratanyaggal, saját levéltárral nem rendelkezik, így a 7 munkacsoportban végzett kutatómunkát más közművelődési és tudományos intézményekkel, közgyűjteményekkel, így például a Magyar Nemzeti Levéltárral együttműködve végzik. Bár a Nemzeti Emlékezet Bizottsága aránylag rövid ideje működik, máris több jelentős rendezvénnyel és kiadvánnyal gazdagította az ismereteket a szocialista diktatúra időszakáról.

A konferencián egy könyvbemutatóra is sor került. Papp Gyula ny. ezredes Hatvanszor ’56 című könyvében a szerző saját szavai szerint „krónikásként írásba foglalta és továbbadta a harcokban részt vevők történeteit”. A hatvan történetből az író néhányat röviden be is mutatott, az ország valamennyi tájáról; sőt a határon túlról, Erdélyből is hozott példát az 56-os eseményekkel kapcsolatosan.

A konferencia első előadójaként Filep Tibor történész-újságíró Jalta öröksége, a forradalom előzményei, az MDP erodálódása c. előadásában általános áttekintést adott a korszakról, a sokszor nem kellően hangsúlyozott nemzetközi történések láncolatában is elhelyezve a hazai eseményeket. A szovjetizálás folyamatának vázlatos bemutatása után a Sztálin halála utáni „olvadás” jegyében történő változásokat ismertette, az általános események sorába illesztve a helyi történéseket, például az 1954. március 15-ei felvonulást, amely a három debreceni egyetem szervezésében országosan is egyedülálló tett volt. Az egyetemisták, értelmiségi szervezetek történetének ismertetése külön árnyalódott azáltal, hogy az előadó saját, személyes visszaemlékezéseit is beleszőtte az előadásba.

Látszólag nem ideillő témával, Baltazár Dezső református püspök életének rövid méltatásával indult Varjasi Imre hajdúböszörményi fióklevéltár-vezető előadása. Mint kiderült, nagyon is kézenfekvő a püspök életútja és az 56-os események szereplői közötti párhuzam felrajzolása, ugyanis közös vonásuk, hogy megadatott nekik, hogy sorsfordító időkben alkalmuk volt az ország sorsának irányítására, jövőjének befolyásolására. Az előadó A forradalmi bizottmányok tevékenysége Hajdú-Biharban c. előadása sokéves, kiterjedt kutatómunka eredményét igyekezett röviden összegezni. Megismerhettük a sokszor kevésbé hangsúlyosan tárgyalt „vidék forradalmának” sajátos vonásait, melyek sok esetben eltértek a fővárosi eseményeknél megfigyeltektől. Megtudhattuk, hogy vidéken hamarabb lépett túl a forradalom a baloldali reformok gondolatán, és jóval egyértelműbben rajzolódott ki a polgári, többpárti demokratikus rendszer vágya a követelésekből, mint Budapesten. A levéltáros kutatásai 121 forradalmi bizottmányt, 298 munkástanácsot és 54 nemzetőri szervet azonosítottak Hajdú-Bihar megyében, melyek többezres tagsága bizonyítja, hogy a forradalom igen széles társadalmi bázisra támaszkodhatott. Az előadó az elmondottakat a megye egyes településeinek forradalmi szervei által hozott intézkedések példáival támasztotta alá.

Dr. Kovács Ilonának, az MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltára főlevéltárosának előadása Nagy Imre 1956. november 4-ei, jól ismert rádióbeszédének hangjaival indult. „A tűzokádó tankok felnőtté tiportak” – Epizódok a megtorlás debreceni történetéből c. előadás első része a forradalom debreceni eltiprását és az azt követő rendkívüli helyzetet ismertette. Ezt követően a megtorlás folyamatát, a meginduló letartóztatások és eljárások menetét ismertette az előadó, az 1957. március 1-jei megyei bírói értekezleten lefektetett alapelvektől kiindulva, néhány konkrét példán keresztül (mint például Szedő Lajos vagy Mensáros László színművészek perei) a konkrét végkifejletekig, a meghozott ítéletekig. Az előadó kitért a debreceni egyetemisták elleni eljárásokra is, melyek volt, hogy versek terjesztéséért indultak el (egy ilyen versben szereplő sor adta az előadás címét is), de olyan egyetemi diákok is a hatóságok célkeresztjébe kerültek, akik találékony módon, előre kiszámított helyen kipukkanó léggömbökbe rejtett szórólapokkal árasztották el Debrecent. Az előadás végén, a korabeli bírói kar két tagjának rövid bemutatása jól jellemzi a korszakot. Lakatos Ferenc megyei főbíró jogi diploma nélkül tölthette be hivatalát, olyan szigorú ítéleteket hozva, amelyeket a Legfelsőbb Bíróság, mint fellebbviteli fórum az esetek nagy részében túlzónak találva csökkenteni volt kénytelen azokat. Dr. Nagy Sándor életútja az ellenkezőjére példa: nem volt hajlandó részt venni a megtorlás folyamatában, ezért egy életre kénytelen volt megválni az általa hőn szeretett bírói hivatástól.

Az egyetemek szerepének és az egyetemisták elleni eljárások bővebb ismertetése Tóth Ágnes főlevéltáros 1956 utáni megtorlások a debreceni egyetemeken c. előadásának tárgya volt. A debreceni felsőoktatási intézmények országosan is az események egyik fő mozgatórugói voltak, az itt tanuló diákok pedig a forradalom hírvivőiként a vidék forradalmában is kulcsszerepet játszottak a debreceni követelések széles körű megismertetése, a vidéki követelések megfogalmazása körüli „bábáskodás” révén. Szerepük azonban még számtalan területen volt megkérdőjelezhetetlen: a debreceni rádióadások készítésétől kezdve a nemzetőrségek létrejöttéig mindenhol kiemelt szerepet játszottak a debreceni egyetemisták. A legfontosabb személyek, mint Dede László, Für Lajos, Kertész László vagy Lázár Imre szerepének rövid felvázolása után az egyetemek életének újbóli beindulását ismertette az előadó, az elbocsátások, letartóztatások, bírósági ítéletek részletes ismertetésével.

Az elbukott forradalom utáni helyzetet, az állampárt újjászerveződését és az „októberi események” párt általi megítélését az MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltárának két munkatársa, Husvéth András főlevéltáros és Kovács Gergely levéltáros előadása vizsgálta. A hivatalos pártálláspont négy okra vezette vissza az eseményeket. A „nemzetközi imperializmus fellazító politikája”, a nagy számban megmaradt „horthysta reakciós erő” jelenléte és a „Nagy Imre-féle csoport árulása” aránylag sokat hangoztatott tétel volt akkoriban. Talán kevésbé ismert tény, hogy belső körökben az MDP által elkövetett hibákat, bűnöket is elismerték, mint az október 23-hoz vezető okot. Az előadásból kiderült, hogy sokszor a párt belső fórumain is úgy vélték, az események célja és szándéka kezdetben tisztességes, javító szándékú volt, és csak a későbbiekben tolódott el az eseménysor „ellenforradalmi” irányba. Később ezek az álláspontok elhalkultak, és a hivatalos, elítélő, idővel pedig az elhallgató hozzáállás lett az uralkodó. Az előadás második része a párt újjáalakulásának nehézségeit, a párt jobb- és baloldali elhajlások elleni belső harcait, az erőszakszervezetek megszervezésének állomásait, a korábbi totális terror helyébe lépő szelektív terror mibenlétét tárgyalta; végül pedig a forradalomban részt vett társadalmi rétegek párt általi megítélését, szerepük értékelését ismerhette meg a hallgatóság.

A konferencia második részét levezető Szikla Gergő igazgatóhelyettes záró gondolatai után az Árpád terem előterében összeállított, a forradalom debreceni és megyei eseményeinek emléket állító kamarakiállítást tekinthették meg a megjelentek.

A Hajdú-Bihar Megyei Levéltári Napoknak régi hagyománya, hogy a rendezvény második napja a megye valamelyik vidéki településén kerül megrendezésre. Ez a tradíció kettős céllal alakult ki: egyrészt az adott község érdeklődő hallgatóságához próbálja közelebb vinni szélesebb körben talán nem kellően ismert munkáját a levéltár; másrészt a település helytörténészeinek, helyi előadóknak próbál fórumot nyújtani munkásságuk szélesebb körű bemutatásához. Idén a rendezvény második napjának Földes települése adott otthont.

A Karácsony Sándor Közösségi Házban Filep Tibor A falvak forradalma Hajdú-Biharban – avagy: A magyar falvak képe 1953-1956 c. előadását hallgathatták meg az érdeklődők. Az előadás általános képet vázolt fel a korabeli falvak állapotáról, arról a helyzetről, amelybe a korábban csaknem teljesen önfenntartó magyar falvak a hagyományos paraszti gazdálkodás szétverésével, az erőltetett, szovjet mintájú kolhozosítással jutottak.

Karacs Antalné helytörténész előadása  A forradalom eseményei Földesen címmel hangzott el. Szerencsére szinte minden településen akad olyan lelkes és elszánt személy, aki szívügyének tekintette az 56-os események helyi történéseinek dokumentálását, ami annál is inkább fontos, mivel – mint Karacs Antalné is kihangsúlyozta – a 24. órában járunk; sajnos az események szemtanúi közül egyre kevesebben mondhatják már el emlékeiket az utókor érdeklődőinek. Földesen, mint vidéken általában, pár nappal az országos események után kezdődött a forradalom, de itt is létrejöttek annak helyi szervei, melyek mindenekelőtt a rend és nyugalom fenntartásáról, a helyiek ellátásáról gondoskodtak, valamint felsőbb rendelkezésig igyekeztek egyben tartani a termelőszövetkezeteket is. A megtorlás itt is jó néhány személyt érintett, a település azonban igyekszik őrizni az események, a meghurcolt személyek emlékét.

A Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltárának rendezvénye, a 43. alkalommal megrendezett Levéltári Napok előadásai sok szempont alapján, sokféle nézőpontból vizsgálták az ’56-os forradalom eseményeit. A nemzetközi vonatkozásoktól a falvak helyzetéig, a forradalom közhatalmi szerveitől az újjászerveződő állampárt szemszögéig, az egyetemek szerepétől a megtorlások metódusáig hallhatták a levéltárosok, történészek kutatásainak legfrissebb eredményeit az érdeklődők. A levéltár eddigi kiadványai és rendezvényei mellett, november 15-16-án újabb konferenciával emlékezett meg méltó módon 1956 őszének hajdú-bihari eseményeiről.

Husvéth András