Veszprém vármegye kincsestára 33. – A veszprémi szegények menedékházának alapszabályzata és házirendje

A szegénység olyan társadalmi jelenség, amit minden ember megtapasztalhat az életében, környezetében. A szegénység több olyan társadalmi akciót, szociális gondoskodást kezdeményezhet, amely alapja a szolidaritás, a közösség tagjainak egymás iránt érzett felelőssége. Ennek a jelenségnek a fogalma mögött nem csak negatív jelentéstartalom áll. Sok vallási közösségben a szegénység pozitív dolgok előmozdítója, érték, ami szeretetből gyökerező aktivitásra indít, és interaktivitást eredményez. Ez az aktivitás nem csak annak jelent pozitív dolgot, akinek segít valaki, hanem annak is, aki a segítséget adja.

A szegény, munkaképtelen, önmagát fenntartani nem tudó személyekről való gondoskodást az intézményesült felekezeti segítségnyújtás mellett a társadalom önszerveződő közösségekben, egyesületekben is gyakorolta. A szegényügy megoldására irányuló törekvéseket a 19. század második felében már törvénybe is foglalták a községek számára.[1]

Az egyházak által fenntartott, szegényeket segítő intézmények mellett a város 1890-ben a település észak-nyugati szélén található, hajdani Rohonczy-kúriában[2] létrehozta a város szegényeinek megsegítése érdekében a szegények menedékházát. Az intézmény indulásakor 22 férfinak és 23 nőnek nyílt lehetősége beköltözni a menedékházba.[3] Az első szegényházi gondnok Androvits Imre lett, felügyelőnek pedig Kiss Lászlót választották meg.[4]

A veszprémi szegények menedékháza, HU-MNL-VeML-XV.81.a. VK II 10951

A veszprémi szegények menedékháza, HU-MNL-VeML-XV.81.a. VK II 10950

Veszprém rendezett tanacsú város beltelkeinek átnézeti térképe (1927), részlet, HU-MNL-VeML-XV.11.b T-457

A veszprémi szegények menedékházának működéséről az 1895. évi alapszabályzatból[5], illetve az 1902. évi házirendből[6] tudhatunk meg érdekes információkat.

A „Veszprém városi szegények menedékháza” a város kizárólagos tulajdonát képezte, amely intézményben nemtől, kortól és vallástól függetlenül csak munka- vagy keresetképtelen veszprémi illetőségű vagyontalan felnőtt személyeket helyezhettek el. Az alapszabályzat lehetővé tette, hogy 2000 Ft alapítványi befizetés mellett a felvételi szabályzatban leírt feltételektől eltérően másokat is felvegyenek. Az intézménybe a szabályzat szerint elmebetegeket, gyermekeket és terhes állapotú nőket tilos volt felvenni.

A veszprémi szegények menedékházának alapszabályzata (részlet)

A menedékház közvetlen felügyeletét a város szegényházügyi bizottsága és a városi tanács gyakorolta. A városi szegények menedékházának vezetése a városi tanács, a gondnok, a város tisztiorvosa és a felügyelő feladata volt.

A városi tanács feladatai között szerepelt a szegényház pénzügyeinek kezelése, felügyelete, pénztári vizsgálatok lefolytatása, a szegényház vagyonáról évenkénti jelentés elkészítése a közgyűlésnek, az élelmezési vállalkozásokkal megkötött szerződések vizsgálata, majd a közgyűlés elé terjesztése. Az alapszabályzat szerint a szegényházi épületek karbantartása, javítása, új építkezések elindítása és megvalósítása is a városi tanács feladatai közé tartozott, amit jóváhagyásra a közgyűlés elé terjesztettek.

A szegényházi gondnok volt az intézet hivatalos képviselője. Feladatai közé tartozott az élelmezés megszervezése, fogyasztási cikkek és ruházat beszerzése, vállalkozókkal szerződések előkészítése, majd döntésre a városi tanácshoz való beterjesztése. A gondnok felelt a szegényházi épületek karbantartásáért, valamint a szükséges javításokért. Mindezeken túl az intézmény ingó vagyonát évenként leltározta, minden év október végéig költségvetési előirányzatot készített a következő évre, amelyet elbírálásra a városi tanácshoz kellett beterjesztenie.

A gondnok ellenőrizte a szegényházi felügyelő működését, továbbá az élelmezési vállalkozók szállítmányainak mennyiségét és minőségét, a házszabályok pontos betartását, a felvett tagok törzskönyvbe vételét és a nyilvántartási napló pontos vezetését. A szegényházi gondnokot a városi közgyűlés választotta, és évi tiszteletdíját 100 Ft-ban határozták meg.

A város tisztiorvosának feladatait is pontosan leírja az alapszabályzat. Hetenként meg kellett jelennie az intézetben, azonban köteles volt azonnal rendelkezésre állni, ha a menedékházban lakók ellátása, egészségi állapota ezt szükségessé tette. Köteles volt minden beteget alaposan megvizsgálni, és amennyiben házilag kezelhető volt az intézetben gyógykezelni, súlyosabb betegség esetén a városi kórházba kellett a beteget küldenie. A tisztiorvosnak a helyiségek tisztántartását és az élelmiszerek minőségét a szegényházi gondnokkal együtt rendszeresen ellenőriznie kellett.

A szegényházi felügyelő az intézetben lakott, a szegényházat felügyelet nélkül nem hagyhatta. Hivatalos ügyben történő távollétében a helyettesének kellett az intézetben tartózkodnia. A felügyelőnek a gondnok munkautasításait minden esetben követnie kellett. Fő feladata a házirend szigorú betartatása volt, valamint az intézet tagjainak magaviseletéért volt felelős. A szegényházban tapasztalt kihágásokat, szabályok megszegését azonnal jelentenie kellett a gondnoknak. Az ételek minőségét naponta ellenőriznie kellett, ha bármilyen mennyiségi vagy minőségi kifogást talált, a gondnoknak jelezte.

A felügyelő vezette a nyilvántartási naplókat, büntetési könyvet, havi kimutatásokat, ajándékozók naplóját. A házimunkára alkalmas személyeknek megszervezte a munkát, valamint ő jelölte ki a szobafelügyelőket. A szegényházi felügyelőt a gondnok előterjesztésére a városi tanács nevezte ki. Éves fizetését 220 Ft-ban határozták meg, amihez napi étkezés, lakás és fűtés is járt.

A felügyelőt kisebb kihágások, mulasztások vagy figyelmetlenségek miatt a gondnok szóbeli figyelmeztetésben részesíthette, vagy 5 Ft-ig terjedő pénzbírsággal büntethette. Nagyobb mulasztás, vagy a szabályrendelet súlyos megsértése miatt a gondnok indítványára a városi tanács a felügyelőt állásából elmozdíthatta.

Az intézet vagyonát a „Lázárház-alap” képezte[7], amely az 1889. november 2-án hozott 131. számú közgyűlési határozat alapján az intézet fenntartására szolgált. Ezt az összeget, valamint az évenként befizetett adományokat a városi pénztár kezelte.

A városi tanács döntött a város tisztiorvosa és a szegényházi gondnok meghallgatása alapján a felvételt kért személyről. Az erről szóló határozat kézbesítésétől számított 3 napon belül jelentkeznie kellett a felvett személynek az intézet gondnokánál.

A felvett személynek a házirend alapján nyilatkoznia kellett, hogy halála esetén hagyatéka az intézetet illeti meg.

„Alulírott a veszprémi szegények menedékházába fölvétetvén, magamat a ház megállapított rendszabályainak alávetem, s amennyiben halálom esetére utánam bármi hagyaték (temetkezési segély, örökség stb.) marad, abból a rám fordítandó összes ápolási, élelmi, ruházati stb. költségeknek kielégítésébe ezennel beleegyezésemet nyilvánítom. Az engem illető bármely pénztártól járó nyug- és kegydíjnak, temetkezési járandóságnak az intézet céljaira fordításába beleegyezem.”[8]

Amennyiben a felvett személy 1848/49-es honvéd volt, úgy nyugdíját megtarthatta, az összeget azonban az intézet kezelte, amit havonként, részletekben fizettek ki.

A veszprémi szegények menedékházának házirendje (részlet)

A menedékház tagjai nem kéregethettek a városban, az intézet lakásról, élelmezésről, fűtésről, világításról, ruházatról és betegség esetén gyógykezelésről, illetve haláluk esetén a temetésről is gondoskodott. A házirend külön kiemeli a közös együttélés szabályai közül az egymás közötti béke fenntartását. A menedékházban szigorúan tilos volt egymás sértegetése, bántalmazása, egymás vallását, annak szertartásait tiszteletben kellett tartani.

Az intézet tagjai egyenlő jogokkal bírtak, nem rendelkezhettek egymás felett. Minden szobában volt egy kinevezett személy, aki az előírásokra figyelmeztette a szabályokat megszegőket, a felügyelőnek ezeket a személyeket köteles volt jelenteni. Az önbíráskodást szigorúan büntették.

Az intézet lakóinak egymás ellen felmerülő panaszait a felügyelőnek, illetve az intézet gondnokának lehetett jelezni. A menedékház minden tagja – a munkaképteleneket és betegeket kivéve – köteles volt valamilyen munkát végezni. A külső munkát vagy háziipart végzők keresetét a gondnok kezelte, akinek kötelessége volt a tagok élelmezésének javítására, apróbb szükségleteik fedezésére fordítani a befolyt összeget.

A menedékházban élőknek szigorú napirendet kellet betartaniuk. Nyáron reggel 6 órakor, télen 7 órakor volt az ébresztő, a lefekvés ideje nyáron este 9 órakor, télen 8 órakor volt. Napközben a szobákban henyélni, lustálkodni, este az előírt időn túl fennmaradni tilos volt. Felkelés után mindenkinek meg kellet mosakodni, tisztálkodni, tiszta ruhába felöltözni, az ágyat bevetni. A testi fogyatékossággal élők és a betegek helyett szobatársaik voltak kötelesek ezeket elvégezni, vagy segítséget nyújtani.

A menedékházat elhagyni a felügyelő engedélye nélkül nem lehetett, az utcákon való kóborlás, házaknál kéregetés tilos volt. Az egyházi ünnepeket közösen ünnepelték meg, a római katolikus vallásúak a Szent László templomba testületileg mentek el, és a számukra fenntartott helyet foglalhatták el.

Az együttélés szabályai az intézet épületének megóvására is kiterjedtek. A menedékház falaiban, a szoba padlóiban kárt nem szabadott tenni, a mosdók, folyosók tisztántartása mindenkinek kötelessége volt. A helyiségekben hangoskodni, káromkodni, padlóra köpni, az ágyneműt, ruházatot, egyéb használati tárgyat bepiszkítani tilos volt. A pálinkaivás, bagózás, a szobákban való dohányzás sem volt megengedett. A lakóknak kötelességük volt a szobákat szellőztetni, nyáron, ha az időjárás megengedte egész nap az ablakokat nyitva kellet hagyni.

Az étkezés ideje is szabályozva volt, a reggelit 7:30-kor, az ebédet 11:30-kor, a vacsorát 19:00-kor kapták meg. A lakók az ételt az ágyuk mellett a szobafelügyelőtől vették át.

A reggeli rántott leves vagy tej, délben két tál étel, este ugyancsak rántott leves vagy tej volt. A betegek és gyengélkedők orvosi utasítás ellenében más ételt kaphattak. Külön kitért a szabályzat arra, hogy élelemmel kereskedni, vagy ételt cserélgetni nem lehetett.

A szobákban tilos volt sapkában, kalapban tartózkodni, ruhaneműt az ágyban tartani, azokat elcserélni.

A házirend megszegése a következő büntetéseket vonta maga után. Első alkalommal a szabályszegőt a gondnok megintette, másodszorra a távozási engedély három napra való megvonását alkalmazhatta, harmadszor egy hónapra kiutasíthatta. Az intézetből való kizárás a városi tanács hatáskörébe tartozott.

Egy közösség erejének, összetartásának egyik fontos jele mindig az volt, hogy a társadalom szegény, elesett, rászoruló rétegével mennyire voltak szolidárisak, segítőkészek. Az évszázadok során Veszprém város lakói mind intézményi, mind egyéni, személyes szinten kiálltak és segítették a szegény, rászoruló embereket. Ennek egyik megnyilvánulása volt a szegények menedékházának létrehozása, amelynek fenntartásához a veszprémi lakosok természetbeni és anyagi adományokkal, felajánlásokkal járultak hozzá.

Levéltári források

HU-MNL-VeML-XV.81.a.

Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Vármegyei Levéltára, Veszprémi Kaleidoszkóp, Linczmáyer Katalin gyűjteményéből

HU-MNL-VeML-V.191.

Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Vármegyei Levéltára, Veszprém város szabályrendeleteinek gyűjteménye. A Veszprém város tulajdonát képező szegények menedékházának alapszabályzata 1895., 2. doboz 65. tétel

HU-MNL-VeML-V.191.

Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Vármegyei Levéltára, Veszprém város szabályrendeleteinek gyűjteménye. A veszprémi szegények menedékházának házirendje 1902., 2. doboz 65 tétel

HU-MNL-VeML-XV.137.

Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Vármegyei Levéltára, Molnár Jánosné tanárnő és helytörténeti kutató (Veszprém) iratgyűjteménye, Veszprém egykori szegényháza, 11 doboz 13. tétel

Felhasznált irodalom

Temetőhegy 2022 = Temetőhegyi Kaleidoszkóp. Szerk.: Márkusné Vörös Hajnalka. Veszprém, 2022.

Napló 2003 = Napló. 59. évfolyam, 92. szám. 2003. április 19.

https://adt.arcanum.com/hu/view/VeszpremiNaplo_2003_04/?query=szeg%C3%A9nyh%C3%A1z&pg=313&layout=s

Letöltés ideje: 2024. március 8.

Jogtár. A községek rendezéséről szóló 1871. évi XVIII. törvénycikk 131. § 

https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=87100018.TV

Letöltés ideje: 2024. március 8.

Jogtár. A községekről szóló 1886. évi XXII. törvénycikk 145. §

https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=88600022.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei%3Fpagenum%3D32

Letöltés ideje: 2024. március 8.