Jelenlegi hely

Veszprém megye kincsestára 8. – A tihanyi kálvária alapítólevelei, 1928–1931.

Márkusné Vörös Hajnalka főlevéltáros

2020.06.03.

A levéltári raktárak mélyén – mint egy valódi kincsestárban – rengeteg fontos, érdekes és izgalmas, vagy épp gyönyörű kivitelezésű, némelykor humorral átitatott irat rejtőzködik. A levéltárosaink abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy ezekkel a dokumentumokkal nap mint nap dolgozhatnak. A nagyközönségnek viszont ritkán nyílik alkalma arra, hogy megcsodálhassa ezeket a kincseket. Ezért döntöttünk úgy, hogy rendszeresen jelentkező, új forrásközlő sorozatot indítunk útjára honlapunkon „Veszprém megye kincsestára” címmel. Nyolcadik közlésünket Márkusné Vörös Hajnalka főlevéltáros kolléganőnk készítette.

A tihanyi kálvária alapítólevelei, 1928–1931.

A Nemzeti Összetartozás Évében különös aktualitása van a tihanyi kálvária építésének és a stációk alapítóleveleiben megfogalmazott eszmeiségnek. Létrehozásának célja az volt, hogy miként Krisztus végigjárta szenvedéseinek útját a pilátusi ítélettől a sírbatételig, de harmadnapra föltámadt, úgy szimbolizálják a keresztút stációi Magyarországot, annak sorsát, keresztre feszítését, trianoni megcsonkítást, IV. Károly király tragikus sorsát és a dicsőséges feltámadását.

Sopron vármegye alapítólevelében ezt a következőképpen fogalmazta meg: „Emlékeztessen ez a Kálvária szent Hazánk és Koronás Királyunk Kálváriájára, de legyen egyúttal a Magyar Feltámadásba vetett hitünknek és az alkotmányos királysághoz való törhetetlen ragaszkodásunknak kőbevésett megvallása is.” Sopron, 1930. VIII. 10.

Az építkezés kezdeményezője és szervezője az 1926-ban alakult IV. Károly Tihanyi Országos Emlékbizottság volt. Az építkezés pénzügyi fedezetét a csonka-magyarországi vármegyék biztosították és azt díszes alapítóleveleikkel is megerősítették. Az önálló vagy összevont vármegyék 1-1 stáció felállítását vállalták, a régi 63 vármegye nevében.

A tihanyi IV. Károly-kálvária munkálataira az emlékbizottság külön-külön pályázatot írt ki. A tervező munkára Werner Károly okl. műépítész (az emlékbizottság tagja) kapott megbízást, aki egyben ellátta az építkezés műszaki vezetését is. A stációk és feszületek kőfaragó munkáira Král Gyula kőfaragómestert kérték fel. A szobrászmunkákat ditrói Siklódy Lőrinc kapta meg.

1928-ban elkészült 4 állomás, 1929-ben 4 majd 1930-ban a hiányzó 6 állomás is. Végleges formáját 1931-ben nyerte el. Ekkor állították fel Siklódy Lőrinc bronzszobrait: a keresztre feszített Jézust és a két latort, a keresztek kőtalapzatát, a szobrokat félkörívben körbefogó 2 köröndöt, és a keresztek mögött emelkedő hármashalmot, rajta IV. Károly bronz domborművével és a hármashalmon emelkedő apostoli kettős keresztel. A kálvária ünnepélyes felavatására 1931. augusztus 16-án került sor. A stációkat Serédi Jusztinián Magyarország bíboros hercegprímása, Esztergom érseke szentelte fel.

IV. Károly király emlékkálváriája emlékhely lett, ahol zarándoklatokat tartottak. A zarándoklat időpontját augusztus 15-re helyezték, összekapcsolva Mária, Magyarország patrónájának és Szent Istvánnak ünnepét. Tihany kisközség elöljárósága (püspöki engedéllyel) a búcsú napját augusztus 15-re tette át. A zarándokokat az ünnepségeken minden évben megjelenő egyházi főméltóságok, a királyi család tagjai, a kormány képviselői, vármegyék és városok vezetői, magyar mágnások és katonák köszöntötték. Az apátságban tartott rövid ájtatosság után az ünnepi közönség a megyés püspök vezetésével körmenetben vonultak ki a Kálvária-hegyre. Az utolsó szabadtéri szentmisét 1947. június 15-én tartották, amikor a veszprémi Szent Margit templomban őrzött, Árpád-házi Szent Margit ereklyéit ünnepélyes körmenetben hozták a hajóállomásról a kálváriára, ahol Bánáss László püspök szentmisét mondott a veszprémi egyházmegyéből idezarándokolt több ezer hívő jelenlétében.

1960-ban a Veszprém Megyei Tanács Végrehajtó Bizottság rendelte el (Klempa Sándor apostoli kormányzó beleegyezésével) a kálvária lebontását, hogy helyet biztosítsanak a Veszprém megye 15 éves felszabadulását ünneplő emlékmű számára. A keresztutat 23 nap alatt (1960. május 3. és május 26. között) eltüntették, semmi sem maradt ott, csak a keresztek mögött álló kőhalmok.

A kálvária helyreállításának első lépéseit 1988-ban Dr. Mail József, a tihanyi plébánia volt esperese tette meg, aki kezdeményezve a keresztút területének egyházi tulajdonba (vissza)adását majd 1992-ben a Tihanyi Apátság kérte és a „IV. Károly Kálvária Alapítvány” létrehozásával ösztönözte a kálvária helyreállítását. Ma újra régi formájában láthatjuk az emlékhelyet.