Veszprém megye kincsestára 7. – Perpatvar a veszprémi Tűztorony és a Fecskendőház építése körül (1818–1828)

Perpatvar a veszprémi Tűztorony és a Fecskendőház építése körül (1818–1828)

209 évvel ezelőtt 1811. május 27-én kezdődött a Veszprém emblematikus épületeként ismert Tűztorony építése. Nem annyira közismert tény, hogy a korabeli építési projekt része volt a hajdani Vigyázótorony alatt található Fecskendőház vagy másként új városház építése is. Az építkezés, amelyet a veszprémi polgárság és a nemesség közösségei együttesen kezdtek meg, 1818-ban sikeresen befejeződött. Azonban időközben kenyértörésre került sor a két fél között, amely hosszadalmas pereskedésbe torkollott. Ennek a társadalomtörténeti szempontból is izgalmas momentumokkal rendelkező történetnek egy jellemző forrását mutatjuk be.

Veszprém Város Tanácsának jegyzőkönyvi bejegyzése a Tűztorony és az új városház építési ügyében történt fejleményekről, 1827. február 21.

Amikor a Veszprémben kirándulók felsétálnak az Óváros térről a Várba, elhaladnak a várfeljárat bal oldalán található hajdani Fecskendőház előtt is. Ha a látogatók a szemsíkjuk fölé tekintenek, egy érdekes feliratot fedezhetnek fel a fecskendőház hajdani kijáróinak boltozatai felett az épület homlokzatán: VÁROSI POLGÁROK PÉNZÉN ÉPÜLE FÖL E HÁZ, ITT TŰZI PUSZTÍTÁS VÉDELEM ESZKÖZE ÁLL. A felirat arról tudósít, hogy ezt a házat saját költségén a veszprémi polgárság építtette, és a város tűzvédelmének céljára készült. A kronosztikon formájában készült kis versben a kiemelt betűk római számértékét összeadva az épületegyüttes felavatásának évét, 1814-et kapjuk.

A Levéltárunkban őrzött Veszprém városi tanácsülési jegyzőkönyvi sorozat 1814. évi kötetében viszont ezt a bejegyzést olvashatjuk: „465. A Fecskendő Kamarák felett épült új házra felírandó inscriptiot, mely azon épület célját, építtetőjét és esztendejét is magába foglalná, Városi Főjegyző Úr elkészítvén azt a Tanácsnak mai napon bemutatta, mely is eképpen vagyon: MVtVIs stVDIo VIrIbVs, seCVrItatI ornatVI pVbLICo eXVrgIt.” A latin szöveg jelentése: közös erővel és szándékkal a köz védelmére és szépségére épült. Ezentúl még a jegyzőkönyvi bejegyzésben utóbb így pontosították a felirat értelmét „a nemességgel egyesített szándékkal és erővel… épült” A kronosztikon nagybetűvel írt betűinek összértéke itt is az 1814-es évet adja ki.

Mikor és miért változott meg az épületen elhelyezett felirat? Ennek járunk utána mai dokumentumunk segítségével.

A Tűztorony alapja a feltehetően a 14–15. században épült őrtorony, amely a veszprémi külső vár déli falszakaszát és a külső kaput védte. A torony a török idők elmúltával és I. Lipót várromboló rendelkezése (1702) után teljesen szerepét vesztette. A lassan pusztulásnak indult Vigyázótornyot 1810-ben a kor legnagyobb magyarországi földrengése, melynek epicentruma a Fejér megyei Móron volt, egészen válságos állapotba juttatta.

Ekkor a városi polgárok testülete, a városi tanács egy fecskendőház, azaz tűzoltószertár építését határozta el a nagy költséggel nemrég készíttetett két tűzi fecskendő (korabeli tűzoltókocsi) számára. Egyúttal szerették volna elbontani az életveszélyessé vált Vigyázótornyot, és annak köveit az építkezéshez felhasználni. A püspök tiszttartója útján beleegyezett a polgárság terveibe. A városi tanács kérte a városi nemesség hozzájárulását is, és hogy a fecskendőház építési költségeinek egyharmadát a nemesek állják, mivel általában a városi közös költségek egyharmad-kétharmad arányban oszlottak meg nemesség és a polgárság között. A nemesség kiküldött képviselői Cseresnyés István perceptor és Tumler Henrik azonban nem járultak hozzá a bontáshoz, mert túl költségesnek tartották. A Vigyázótorony alapja azonban alkalmasnak tűnt, hogy a Veszprémben gyakori tűzesetek megfigyelésére és az időben történő riasztásra szolgáló új felépítmény épülhessen rá. A két fél egyezkedését követően végül a Fecskendőház és a Tűztorony együttes felépítése mellett döntöttek. Az új terveket Tumler Henrik országos hírű veszprémi mérnök, a nemesség egyik kiküldött képviselője készítette el.

Az új torony és a fecskendőház párhuzamos építése 1811. május 27-én kezdődött el. Az építési igazgató Treuer József városbíró volt, ő kezelte a polgárok és nemesek közösségei és némely önkéntes adakozók által az építkezésre beadott összegeket, számlákat, készítette a számadásokat. Mellette a polgárság részéről Arleth Jakab és a nemesség részéről Tóth Szily János vettek még részt az építkezés felügyeletében. Az építés vezetője, azaz a kivitelező, Strapkovics Sebestyén kőművesmester volt.

A Fecskendőház nem pusztán a tűzi fecskendők részére szolgáló kocsiszín lett, hanem egy emelet ráépítése folytán több helyiséggel is gazdagodott. A városi tanács elképzelése szerint ezeknek a helyiségeknek a kiadásával a Tűztorony és a Fecskendőház működésének költségeit is elő lehet teremteni. Az új épületet később az „ujj ház”, „új városháza” néven kezdték emlegetni, mivel városi hivataloknak is helyet adott.

Az építkezés oroszlánrészével bő három esztendő alatt végeztek, így 1814. október 27-én fényes ünnepségen fel is avatták a Tűztornyot. Ezen a napon a veszprémi mértékkel mérve komoly építési vállalkozás eredményét együtt ünnepelték a városbéli egyházi és katonai elöljárók jelenlétében az építkezést elindító veszprémi polgárok és nemesek. A torony tetejére egy aranyozott, üreges vörösrézgömböt (a toronygombot) és a két méter magas magyar címert illesztették. A toronygombban egy „rézpikszis”-be (korabeli időkapszulában) zárva többek között a városi polgárság terjedelmes emlékiratát és a nemesség vezető tisztségviselőinek listáját helyezték el, amelyeket ma a Laczkó Dezső Múzeumban őriznek. Az akkori viszonyok között az elsősorban a város tűzvédelmét szolgáló épületkomplexum együttes felépítése, az emlékiratok megfogalmazása, az utókor számára egy exponált helyen való elhelyezése, az ünnepség lefolyása, s mindennek a városi jegyzőkönyvben való megörökítése arra utal, hogy Veszprém 19. századi történetében kiemelt helye van ennek az építkezésnek. Úgy tűnik mindebből, hogy a nemesek és polgárok érdekazonossága sikeres együttes cselekvést indukált.

A következő években még folytak kisebb munkálatok az új városházon és a tornyon. A Tűztorony oldalán ma is láthatjuk azt az emléktáblát, amelynek szövege így szól: „Deus est Fortitudo. Renovata 1817” azaz „Isten az erősség. Helyreállítva 1817[-ben]”. Az építkezést ténylegesen 1818. május 2-án fejezték be.

A polgárság és a nemesség egysége az építkezés ügyében 1814 után fokozatosan megbomlott. A nemesi kommunitás több ízben kétségét fejezte ki aziránt, hogy ők a torony építési költségeihez való hozzájárulást kötelesek lennének megfizetni, szorgalmazták a tételes számadás megvizsgálását. 1818-ban az építkezés befejezését követően Treuer József városbíró elkészítette és benyújtotta a számadást. Az építtetők, a nemesség és a városi polgárság önkormányzati szervei közötti vita a költségek elosztásáról végül odavezetett, hogy a nemesi kommunitás 1823-ban az úriszék előtt számadási pert indított Treuer József főbíró és a városi tanács ellen. A helyzetet bonyolította, hogy Treuer József az építkezés közben részben a saját pénzéből előlegezte meg a költségeket. Majd miután 1826 novemberétől új főbírót választottak, Treuer mint magánember harmadik félként, már nem a városi tanács képviseletében szerepelt tovább az ügyben. A veszprémi nemesek tehát úgy vélték, hogy a költségeknek eredetileg ők csak a Fecskendőkamarára eső egyharmadát vállalták. Alább bemutatott dokumentumunkból látható, hogy még Treuer Józseffel külön egyezségre is próbáltak jutni, készek lettek volna teljesen átadni az új házból rájuk eső egyharmad részt is személy szerint a volt főbírónak, csakhogy az általa tulajdonképpen meghitelezett összeget ne kelljen kifizetniük. A városi tanács azonban nem fogadta el Treuer József jogát az egyharmad rész birtoklásához. A polgárok testülete amellett foglalt állást, hogy a nemesség részét átvenni csak a polgári közönségnek van jogosultsága, hiszen egy közhasznú épületről van szó. Végül a hosszas egyezkedés után 1828-ban ennek megfelelő egyezséget kötött a Nemesi Communitas, a Városi Közönség és Treuer József. A nemesség költségei kiegyenlítésre kerültek, így a Tűztorony és a Fecskendőház vagy másként új városháza tulajdonjoga teljes egészében a polgárságé lett.

Az 1828. június 16-án tartott tanácsülésen a városi tanács jegyzőkönyvében konstatálták a megállapodást. Egyúttal döntés született arról, hogy Csirke János városi főjegyző az új helyzetnek megfelelően szövegezze újra a Fecskendőház homlokzatán 1814-ben elhelyezett kronosztikont, majd vakarják le az előző feliratot, és kerüljön a helyére az új verzió. Látható, hogy az új felirat a költségekből és a tulajdonlásból is kihátrált nemességre már nem tesz utalást. Ez a történet kiválóan illusztrálja a feudális viszonyok között együtt élő városi polgárság és nemesség kapcsolatainak változását, együttélésének nehézségeit.

Ma a Vár utca 1. szám alatti, ívben hajló homlokzatú épületben a kocsiszín helyén vendéglátóhely található (felette a homlokzaton a cikkünk elején közölt felirat látható), valamint az épület felső részét az egykori Ipartestületi Székházként ismerhetik a veszprémiek.

Kivonása a Veszprémi Városi Érdemes Tanács együttüléseiről szóló jegyzőkönyvnek

1827. február 21.

261. Ezen közönséges gyűlésnek fő és egyenes célját Rendes Bíró úr abba jelentette ki, hogy minekutána értésére esett a Városi Tanácsnak az, hogy a helybéli T. Nemesség azon perének következésébe, melyet az Ujj Városháza és Vigyázó Torony költségeiről követelt számadás végett Treuer József úr ellen a T. Úriszék előtt folyamatba tétetett, szóbeszéd közbe még ekkorig oda nyilatkoztatta ki magát, hogy, semhogy azon épületeknek egyharmadba ő reá háromló és még fizetetlen költségeit, melyek egyéb aránt nem a Városi Cassát¹, hanem egyenesen magát Treuer József urat illetik, mint az építésre kölcsönadót (de akit a Város a maga részéről kétharmadba már tökéletesen kielégített) kifizesse, kész volna inkább azon épületeknek tulajdonáról lemondani, s magát azokból, csak éppen az építtetés alatt maga részéről részenként adogatott summa pénznek visszaadásával kifizettetni. Sőt minekutána ezen szándékának foganatosítására a Tisztelt helybéli Nemesség a múlt 1826-diki Június 11-diki gyülekezete jegyzőkönyve 15-dik pontja szerént az a végre kiküldöttei által Treuer József úrral már a dolgot odáig is vitte, hogy azzal a múlt 1826-diki május 20-dika alatt egy oly értelmű Egyezséget íratott alól, mely szerént Treuer úr magát arra kötelezné, hogy azon 4867 ft 54 ½ krajcárokat, melyeket a Nemesség az építés költségeibe az ő számadása alá adott, annak visszafizetni  kész oly értelemmel, hogy a Nemesség is azon ujj Ház tulajdonától végképpen elálljon. Ezen Egyezség már a Városi Közönség mint a kérdésbeli épületeknek kétharmad részbe tulajdonosa által is elfogadtathatik-e? És így Treuer József úr a nemességi egyharmadnak akár zálogos, akár más bármely nemű és nevű birtokosának vagy bármely tekintetbéli Repraesentánsának² elesmértethetik, vagy elfogadtathatik-e? S őtet a Város mint hanyados birtokost, vagy ha azt magához váltani kívánná, olyast, akivel az eránt jövendőben valide tractálhasson³, annyiba tekinthetné-e? Átaljába pedig azon kérdés: hogy a többször Tisztelt Nemesség azon egyharmados birtokból kibocsáttasson-e? S azt a Város által végye-e? És minémű feltételek alatt? Mindezek, úgymond, mint a Városi egész Közönséget illetők, köz egyetértéssel megfontoltassanak,és el is határoztassanak.

Megértvén eszerént a Városi Közönségnek együttlevő része magát a fent forgó kérdést, hogy annak materiája is előtte tudva légyen, és így a kérdéshez érett megfontolással szólhasson. Felolvastatott előtte nagyobb részént nemcsak azon számadási per, melyet a Nemesség Treuer úr ellen folytat, és amely eredetiképpen ugyan a Városi Tanács ellen is intézve vala, de amelyből a Tanács bírói ítélet által kihagyatott, hanem azon Próbaegyezség is, melyet – mint feljebb említve van – a Nemesség Treuer úrral az 1826-dik május 20-kán próbaképpen tenni kívánt. Noha pedig azt [a nemesség] Treuer úrral alólíratta, maga részéről azonban az e mai napig is alólíratlan, és így foganatlanul vagyon. Sőt a T. Nemesség 1826 [évi] Jegyzőkönyvének az 15-dik pontja kivonása is, melybe ezen próbaegyezséget csak éppen Jegyzőkönyvénél fogva helybe hagya és elfogadja, de csak a Nemesség Cassájának kíván teljes bátorságot szerezni, arról azonban, hogy az egyharmadnak által engedése vagy annak általvevője a viszonos bátorságot miképpen kapja meg, legkisebb rendelést sem tészen.

Hosszabb időig tartott ezeknek meghányása-vetése, melynél fogva a közönség elhatározása ezen két fő kérdésekre oszlott:

1. Vagyon e Treuer József úrnak jussa a Nemesség egyharmadának által vétele felől alkudozni, s abba a Nemességet ő vagy maradéka repraesentálhatná-e?⁴

2. Hát a Városi Közönségnek vagyon-e oka mint kétharmadosnak azon harmadik harmadot is általvenni, és az által azon Ujj Város Ház és Vigyázó Toronynak tulajdonát magának jurizálni?

Az első kérdésre nézve: Egy szívvel és egy szájjal való általános kimondás volt az, hogy Treuer József úrnak abbéli jussát a Város meg nem esméri, és sem őtet, sem maradékit a Nemesség egyharmada Repraesentánsának soha el nem fogadja, s a birtokba soha belé ereszteni nem fogja. Ugyanis tudva vagyon, hogy a közbátorságra való ügyelés, annak közös, s ugyanaz e részbe fentálló arány vagyis proportio szerént felosztott erővel leendő elérése szülte a legelső szándék szerént a Fecskendő Kamarákat. Közös haszonra és a Városnak közdíszére kapcsolódott ehhez a munka folytába azon szándék, hogy a Várnak azon puszta oldala, hol a Fecskendő Kamara csináltatása munkába vétetett, épület alá egészen felfogattasson, s a Kamara fölibe egyemeletű díszes, de hasznot hajtó épület tétessen. Közbátorságra való tekintetből lett meg utóbb, de csak úgy, hogy a munkának huzamost való folytába és így nem megszakadva, az is, hogy a Vigyázó Torony az abba felállítandó éjjeli és nappali vigyázónak elkészíttessen. Mindezek már a közhasznot előlmozdítani kellő s nem csupán szabad tetszés, hanem a jussal correlatióba⁵ is álló terhes kötelességből tétetvén – ezen terhes kötelesség pedig Veszprém városába lakó Polgárságot két, a Nemességet pedig egyharmadba illetvén – ezen a köz jussból folyó terhes kötelességet egy magános személynek által venni, vagy arra által ruházni, s így annak arról alkudozni, következőleg a kérdésre szabva, Treuer József úrnak vagy maradékainak ezen harmadba a Tettes Nemességet repraesentálni teljességgel nem lehet. Itt nem valamely magános, hanem közönséges épületek, nem is az épületeknek ár szerént való becse, hanem annak jussa, s a jussokkal egybekötött kötelességei forognak fent, amiket a Nemesség senkinek másnak áruba sem bocsájtott, mint csak annak, aki vele jussba is, kötelességbe is közös. Treuer urat is pedig a Nemességgel való ezen közébe csak annyiba tekinthetni, mint vagy netalán számadót, vagy pedig hitelezőt. Úgy mint számadó, ha nem tudna talán számolni azokról, amiket számadása alá vett, egyezhet is, ítélettől is várhat. Úgy pedig mint hitelező, engedhet is követeléséből, ragaszkodhatik is arra nézve az ítélethez, de a terhes kötelességből eredő jussnak magához váltásába nem avatkozhatik. S ha netalán mégis avatkozna, tudtára adatott a Közönség által, hogy el nem fogadtatik, s a birtokba nem bocsáttatik.

Ilyen szempontból kívánja tehát a Városi Közönség tekinteni, a többször említett 1826-diki 20-dik májusi próbaegyezséget, mely egyéb aránt két oldalú, s nehéz⁶ titulusu lévén, s annak foganatossága a Városi Közönségnek elfogadásától (amint állítatnék) lévén felfüggesztve, hogy Treuer József úrra nézve, mint csak egyik s egyedül feltételes alólíróra nézve, átaljába való kötelező erővel bírhasson (mint ezt a T. Nemesség Jegyző Könyve praesupponálja⁷), azt senki sem fogja hinni.

Ami pedig a második kérdést illeti: Ennek elhatározó okai is az első kérdésre feljegyzett észrevételekbe benne foglaltatnak. Távol vagyon a Veszprémi Városi polgári közönségtől azon gondolat, hogy a Veszprémi T. Nemességgel az Ujj Városházát s a Vigyázó Tornyot közösen a Harmados Proportioba bírni idegenséget érezne csak azért, hogy a vélekedések némely közös tárgyakba különbözők, az ilyeseket is azonban más móddal, nem pedig a különszakadással kívánja egységre hozni, és így a közös birtoknak jurizálására az ilyesekbe nyomós okot nem is keres, nem is találhatna. Ámbár pedig a Városi Közönségnek azon gyakor ízbe meg-megújított szorgallása, hogy a Városi két Tűzi Fecskendőkhöz a T. Nemesség is egy harmadikat a Jussából folyó kötelessége szerént készíttessen, mind ekkorig foganatlanul vagyon. Reményli mindazonáltal, hogy az már most, minekutána a Fecskendő-Kamara három Fecskendőkhöz szabva készen áll, meg fog szereztetni, a most fent álló harmadozott birtoknak tehát, avagy csak ezen egy okból is, fennállani, s megmaradni szükséges. A Vigyázó Toronybéli éjjeli és nappali vigyázóknak fizetését s ezen közönséges szállásnak egyéb költségeit, különben is azon közös Ujj Háznak haszna adja ki, a két közönségnek legkevesebbi további gondoskodása nélkül. Azon kérdéseket továbbá, melyek a T. Nemesség és Treuer József között az építési költségek és kölcsönadottak eránt már Bíróság eleibe is adva fent forognak, azon Bíróság el fogja intézni, s megbírálni anélkül, hogy az a közös jussú birtokot, s abból folyó közös kötelességeket megszaggassa, széjjel bontsa. Hogy pedig a T. Nemességnek csakugyan volna szándéka e részben a Városi Közönségtől különszakadni, azt a Város még csak a szóbeszéd után tudja, de eránta hivatalosan értésítve nincs, és így ennek ekkorig tett lépéseit csak mintegy próbálgatásaikat, de nem seriumokat⁸ tekintheti. Egyezségre lépjen-e tehát a Városi Közönség a T. Nemesség harmada eránt? És miképpen, s mi principiumokkal⁹ vegye magára azon közös jussal együtt járó és örökös terheket? Az ezekről való további tanácskozás akkorra halasztatott, majd ha a T. Nemesség a Városi közönséget az eránt egész elhatározással, s hivatalosan meg fogja keresni.

E mostani elhatározás egyéb aránt Treuer József úrnak, mint akinek megkérésére vétetett fontolóra, maga mihez tartása végett kiadatni rendeltetett.

Az eredeti Jegyzőkönyvvel öszvenézte, s azzal megegyezőleg

Kiadta Csirke János mp. Városi Hites Főjegyző

Jegyzetek

¹ pénztárat
² képviselőjének
³ érvényesen tárgyalhasson
⁴ képviselhetné-e
⁵ összefüggésben
⁶ A jegyzőkönyvi eredeti bejegyzésben ’terhes’ szó szerepel
⁷ előfeltételezi
⁸ komoly dolgokat, tényeket
⁹ okokkal

Irat jelzete: MNL VeML V.121.a. II. 1. K-30 (1827).

Levéltári források

MNL VeML IV.3.a. Veszprém vármegye Törvényszékének iratai. Polgári perek. IV-S-VI-98 (1824)

MNL VeML V.102.a. Veszprém város Tanácsának iratai. Tanácsülési jegyzőkönyvek

MNL VeML V.121. Veszprém város nemesi kommunitásának iratai

Irodalom

Boross István: „Ős torony, légy üdvözölve!” A Tűztorony építéstörténete és városi jelképpé formálódása. In: Veszprémi Szemle 37. 17. évf. (2015) 2. sz. 3–27.

Földesi Ferenc: Pillanatképek Veszprém város történetéből – Az elfeledett városbíró Treuer József II. rész. In: Veszprémi Szemle 52. 21. évf. (2019) 1. sz. 6–70.

Lukcsics Pál–Pfeiffer János: A veszprémi püspöki vár a katolikus restauráció korában. Veszprém, 1933. (A veszprémi egyházmegye múltjából 1.)

Schőnerné Pusztai Ilona: A veszprémi Tűztorony helyreállítása. In: Műemlékvédelem 29. évf. (1985) 4. sz. 270–280.