Veszprém megye kincsestára 3. – Rákosi harangja és a „romlott haza”. Jelentés az MDP Veszprém Megyei Bizottságának egy Somlóvásárhelyen lezajlott ünnepségről, 1948.

Rákosi harangja és a „romlott haza”
Jelentés az MDP Veszprém Megyei Bizottságának egy Somlóvásárhelyen lezajlott ünnepségről

A dokumentum egy egyszerű falusi ünnepség leírása 1948-ból Somlóvásárhelyről a helyi templomi harang avatási ünnepségéről, a Magyar Dolgozók Pártja egyik helyi tisztségviselőjétől. Látszólag tehát egy olyan eseményről szól, amelynek sok hatása nem lehetett az országos eseményekre. A pár soros szövegből azonban rengeteg érdekes dolgot tudhatunk meg az akkori Magyarországról, illetve arról, hogy bizonyos országos változások hogyan hatottak a vidék életére.

A beszámoló a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Megyei Bizottságának készült. Az MDP ekkor még csak egy két hete létező szervezet volt, megalakulását ugyanis hivatalosan 1948. június 14-én mondták ki. A párt, amely nagyjából egy évvel később minden más politikai erőt felszámolt, és kizárólagos, diktatórikus hatalmat épített ki az ország felett, elvileg a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülésével jött létre. Valójában inkább arról volt szó, hogy az MKP (a „fiatalabb testvér”) legyőzte, „elnyelte” a nála jóval nagyobb múltra visszatekintő másik munkáspártot. Az adott körülmények között, vagyis a szovjet megszállás alatt álló országban egyértelmű volt, hogy egy ilyen új, Sztálin által is támogatott munkáspártban csak a kommunistáké lehet a vezető szerep. Hamarosan meg is kezdődött az MDP-n belül is a szociáldemokraták háttérbe szorítása, kizárása, amely többek esetében a letartóztatást vagy az országból való kiüldözésüket is jelentette. A névleges pártfúzió tehát egy lépés volt azon az úton, amely a kommunista diktatúra kiépítéséhez, a többpártrendszer megszüntetéséhez és a II. Magyar Köztársaság rendszerének felszámolásához vezetett. Az irat azonban éppen annak a dokumentuma, hogy az MDP vezetői ekkor, egy évvel a teljes hatalomátvétel előtt még igyekeztek fenntartani a látszatot, hogy a magyar társadalom egyesítésére a belső és külső béke kialakítására törekszenek. Az ország élén ekkor még egy koalíciós kormány állt, amelyben az MDP csak egy volt a négy kormánypárt közül. A vezetést igyekeztek megosztani helyi szinten is.

A másik fontos esemény, ami ebben a hónapban történt (június 16-án), az 1948/XXXIII. törvény elfogadása volt a nem állami fenntartású iskolák állami kézbe vételéről. Ez elsősorban az egyházak érdekeit sértette, hiszen az iskolák nagy részét ekkoriban még az egyházak felügyelték. Mivel számítani lehetett az érdekeltek ellenállására, a törvényjavaslat elfogadását a pártok (és különösen a kormánykoalíció vezetői) igyekeztek alaposan előkészíteni a társadalom számára. Ez az előkészítés azonban nem az érdekeltekkel való egyeztetést, tárgyalást jelentette elsősorban, hanem az állami propagandát. Széleskörű kampány folyt az iskolák államosítása mellett, mind országos, mind helyi szinten. A koalíciós pártoknak a társadalom felé deklarált hivatalos üzenete az volt, hogy az iskolák állami kézbe vétele nem irányul senki vallásos meggyőződése ellen (hiszen a hitoktatás az iskolákban továbbra is megmarad), legfeljebb az egyházak túlzott politikai hatalmát akarják megtörni, amellett, hogy a lépés az oktatás modernizálásához, egységesítéséhez és valóban nemzetivé (általánossá) tételéhez is szükséges. A törvényjavaslat parlamenti vitájánál több képviselő beszédéből is kiderült, hogy a kormánykoalíció egy része nem hajlandó az egyházakat civil szervezetnek elismerni, hanem a régi, „letűnt” félfeudális rendszer hatalmi szerveinek tekinti őket, legalábbis a Római Katolikus Egyházat biztosan. Kifelé azonban azt hangsúlyozták, hogy meg lehet teremteni az állam és az egyházak közötti együttműködést, csak néhány „reakciós” egyházi vezetővel kell harcot folytatni, akik nem hajlandóak hatalmi pozíciójukat feladni. A néven nevezhető ellenséget és bűnbakot a hatalom Mindszenty József esztergomi érsek személyében találta meg. Nem ő volt az egyetlen főpap, illetve egyházi vezető, aki kiállt az egyházak oktatási jogai mellett, viszont mivel korábban hasonló vehemenciával tiltakozott ennél kisebb jelentőségű ügyekben is, illetve mivel számos vitája volt saját alárendeltjeivel és munkatársaival is arról, hogy meddig lehet elmenni az államnak tett engedmények terén, bátor kiállását könnyű volt kompromisszum képtelenségnek, makacs ellenségességnek beállítani.

A somlóvásárhelyi eseményről készült jelentés arra világít rá, milyen ellentmondásosan viszonyult az államosítási kampány közben a Magyar Dolgozók Pártja a katolikus egyházhoz, és magukhoz a katolikus hívekhez. Ekkor még nem írták elő egyértelműen, hogy a párt tagjainak ateistáknak kell lenniük. És a felszínen igyekeztek jóindulatot mutatni az „egyszerű vallásos hívek” felé a Mindszenty és más papok elleni kíméletlen lejárató kampány ellenére is. Így történhetett, hogy a Somlóvásárhely községnek adományozott harangról minden lehetséges alkalommal hangsúlyozták, hogy ez Rákosi Mátyás adománya a falu népének. A felszíni jóindulat és barátságos hangvétel alatt azonban ott mozgott az ellenségesség és a gyanakvás már akkor is.
Ennek jele, hogy a jelentés írója az óvónő (Stefánia nővér) eltávolítását kéri az állásából a Boldogasszony Anyánk nem megfelelő énekléséért. A „Boldogasszony Anyánk” kezdetű népéneknek a XVIII. századból több változata is fennmaradt, ezek egyikében a refrén utolsó két sora: „Magyarországról, romlott hazánkról, / Ne feledkezzél el szegény magyarokról!” A „romlott” szó ebben az esetben nyilvánvalóan nem „züllöttet”, hanem beteget, szerencsétlenségtől sújtottat, bajban levőt jelent, vagyis azt, hogy a hívek a nagy veszedelmek közepette ajánlják hazájukat Mária oltalmába.
A jelentés írója azonban úgy látszik, úgy vélte, ezzel a szövegváltozattal csak Mindszenty és az ő meggyőződéses hívei énekelhetik a katolikus himnuszt, mert ezzel akarják burkoltan kifejezésre juttatni a véleményüket, hogy Magyarország elzüllött azzal, hogy Köztársasággá nyilvánította magát, vagy egyszerűen csak azt, hogy úgy érzik, a haza a világháború után még mindig bajban van, és a demokrácia nem hozza el a remélt új, jobb korszakot a népnek. Az egyházzal szembeni paranoia tehát már az MDP egyeduralkodóvá válása előtt is megnyilvánult, sokszor a helyi pártvezetők körében is.
Nem tudni, hogy a történet hogyan végződött, hogy Stefánia nővér végül is megmaradhatott-e az állásában az állam kezébe került óvodában 1948-ban. Az azonban látszik, hogy ez a feljelentésnek is beillő beszámoló a katolikus egyházra nézve vészterhes idők kezdetét jelezte. Mindszenty Józsefet végül ez év decemberében tartóztatták le, és 1949 februárjában ítélték koncepciós perben életfogytiglani börtönbüntetésre. Ugyanabban az évben, szeptemberben az Elnöki Tanács rendelete az iskolai vallásoktatást is fakultatívvá tette. A háttérben pedig megkezdődött a papok zaklatása, a hitoktatásban érintett családok folyamatos megfigyelése és a „vallásos ideológia” elleni propaganda erősítése.

Jegyzetek

MNDSz: Magyar Nők Demokratikus Szövetsége. 1945-ben alakult civil szervezet. Elnöke ebben az időben Rajk Lászlóné Földi Júlia (az akkori belügyminiszter felesége) volt. A szervezet 1949, a teljes kommunista hatalomátvétel után is fennmaradt, mint egyike azoknak a látszólag pártfüggetlen társadalmi „tömegszervezeteknek”, amelyek a gyakorlatban szintén az állampárt szoros ellenőrzése alatt álltak. 1956-ban feloszlott.

Levéltári források

XXXV.30. Az MDP Veszprém Megyei Bizottságának iratai. 95. ő. e. Jelentés a MDP Veszprém Megyei Bizottságának Somlóvásárhelyről (1948. jún. 30.)

Irodalomjegyzék

Földet, köztársaságot, állami iskolát! Viták a magyar parlamentben 1944-1948. Szerk.: Balogh Sándor. Gondolat Kiadó, Budapest, 1980. 283-478. o.

Az iskolák államosítása. Magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, Budapest, 1948.

Nehéz esztendők krónikája. Szerk.: Balogh Sándor. Gondolat Kiadó, Budapest, 1986.

MINDSZENTY József: Emlékirataim. Szerk.: Kovács Attila Zoltán, Soós Viktor Attila. Helikon Kiadó, Budapest, 2015.

RAVASZ László: Emlékezéseim. Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, Budapest, 1992.

JAKAB Miklós: Társadalmi változás és a magyar értelmiség 1944-1948. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1979.

VALUCH Tibor: Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében. Osiris Kiadó, Budapest, 2001.