Veszprém megye kincsestára 24. – A Tudákosság könyvei

A szerző, Dugonics András (1740-1818) Szegeden született jómódú dalmát kereskedő család sarjaként. A szegedi piaristáknál végzett gimnáziumi tanulmányai után, 1756. októberében Privigyén lépett a kegyes tanítórendbe, majd 1765-ben Nyitrán szentelték pappá. Oktatói tevékenységét szülővárosában kezdte, ahol elsőként tanított filozófiát. A teológia elvégzése után megfordult a rend több iskolájában Nyitrán, Medgyesen és Vácott.

Forrás: OSZK Digitális Képarchívum

A jezsuita rend 1773-as feloszlatása után az államosított nagyszombati egyetem tanári karát újra szervezték, lehetőséget nyitva a piarista tanároknak is a szerzetesrendjük keretein kívüli karrier építésére. 1774-ben pályázatot hirdettek a nagyszombati egyetem tanári állásaira, amelyre 19 piarista tanár nyújtotta be pályázatát. A jelentkezők közül ketten: a szegedi Dugonics András és a veszprémi Perczel Imre nyertek katedrát. Dugonics az elemi matematika tanszékét nyerte el, ahol matematikát, mértant és építészettant tanított 34 évig, 1808-ig. Nyugalomba vonulása után szegedi rokonaihoz költözött, és ott élt a rendi közösségen kívül haláláig.

Habár a köztudatban úgy él, mint az első magyar nyelvű regény, az Etelka írója, és irodalmi munkássága igen jelentős, de a matematika terén is elévülhetetlen érdemei vannak, mert az általa alkotott magyar matematikai szakszavak jelentős részét a mai napig használjuk.

A kor, amelyben a Tudákosság készült, a magyar szellemi megújulás egyik nagy korszaka. A magyar nyelv, mint a megmaradás záloga, és annak (ki)művelése a 18. század utolsó harmadának központi kérdése. E korszak a magyar nyelvű szépirodalom és kultúra felvirágzása, amelyet olyan nevek fémjeleznek, mint Kazinczy Ferenc (1759-1831) író, Bessenyei György (1747-1811) költő, Horányi Elek (1736-1809) irodalomtörténész, Hatvani István (1718–1786) polihisztor. A nyelvújító mozgalom végig kísérte e korszakot. A két, egymással ellentétes irányzata (a neológus¹  és az ortológus² ) „megszülte” a modern magyar nyelvet. Dugonics a neológusok szélsőséges irányzatába, a „puristák”-hoz tartozott. Ők voltak azok, akik egyetlen idegen szót sem tűrtek meg a magyar nyelvben. Ennek köszönhető, hogy a Tudákosság könyveiben a használt, bevett idegen szavak helyett is új szavakat alkotott. Mindössze egyetlen kivételt tett: a ”somma” szót megtartotta deákul.

A magyar nyelvű matematikai irodalom a 19. századig az oktatáshoz kapcsolódott. Mivel csak az elemi oktatásban használták az anyanyelvet, ezért az első magyar nyelvű matematika tankönyvek az aritmetika (elemi számtan) témakörében születtek a 16-17. század folyamán. A 18. században már két matematikai műhely határozta meg a hazai oktatást: a debreceni és a nagyszombati. A nagyszombati egyetemen oktatott matematika nyelve a latin volt, e nyelven születtek a tankönyvek és ez volt a vizsga nyelve is.

Dugonics magyar nyelvű matematika könyvének kiadását nem annyira az oktatás nyelve (előbb került nyomdába, mint II. József nyelvrendelete), mint inkább a magyar nyelv matematika oktatására alkalmassá tétele motiválta. A Tudákosság könyvei ugyanis Dugonics matematika előadásait tartalmazza, de soha nem használták az egyetemi oktatásban. Ugyanakkor elévülhetetlen érdeme, hogy
• átvett korábban már használt magyar szakszavakat (pl. oldal, pont, szár, egy-némű),
• régi könyvekből, kódexekből frissít fel műszavakat (pl. jegyzet, párkány, különbözet)
• szaknyelven kívüli szavaknak ad új, matematikai értelmet (pl. csonka, hasáb)
• új szakszavakat alkot összetétellel, elvonással, képzéssel (pl. gyök+jel → gyökjel, három+szög → háromszög, derék+szög → derékszög, köböl → köb, hengereg → henger, gömbölyű → gömb, köröskörül → kör)

A mű két kiadásban jelent meg: 1784-ben két fejezettel (Bető-vetés vagyis Algebra és a Földmérés vagyis Geometria), majd 1798-ban újabb két fejezettel bővítve (trigonometria és kúpszeletek).

Az első kiadás első könyvének címlapja

Részletek az első könyvből

Az első kiadás második könyvének címlapja

Részlet a második könyvből

A levéltári szakkönyvtárunk tulajdonában az első kiadás egyik példánya található meg. Mint minden könyvnek, ennek is nyomon követhető a sorsa tulajdonosi bejegyzésein keresztül, ahogy Szombathelyről Sopronon keresztül Veszprémbe került. Az első tulajdonosa Joannis Tatay, szombathelyi egyházmegyés pap (1808), aki Horváth József nevű barátjától kapta ajándékként. A címlap tanúsága szerint később Sopron megye könyvtárát gazdagította, majd az 1960-as években a soproni levéltár duplum kiadványai közül, Takáts Endre veszprémi levéltárigazgató tevékeny közreműködésének köszönhetően került a veszprémi levéltárba.

Irodalom:
Dugonics András és könyvtára (http://dugonics.sk-szeged.hu/) (2022.07.14)
Tudós és nyelvújító is volt az első magyar regény írója, Dugonics András (https://m.mult-kor.hu/tudos-es-nyelvujito-is-volt-az-elso-magyar-regeny-iroja-dugonics-andras-20180725) (2022.07.14)
Gyimesi István: Dugonics András matematikai munkássága. In: Piaristák Magyarországon, 1642–1992: rendtörténeti tanulmányok. [szerk. Holl Béla]; kiad. a Magyar Piarista Tartományfőnökség, Bp. 1992. p. 186–231.
Szüts Ferenc: Dugonics és az első magyar mennyiségtan. = Műegyetemi Lapok, 1876. I. köt. 7. füz. pp. 212–215. (Digitalizált változat: https://mek.oszk.hu/05400/05407/pdf/Szuts_Mat_Dugonics.pdf) (2022.07.14)

¹nyelvújítást pártolók

²fenntartásokkal viseltetnek a nyelvújítással kapcsolatban