Jelenlegi hely
LEVELEK A MÚLTBÓL | 2025. január
Árvaság – nem szegénység
A gyámkodás a családok életében sűrűn emlegetett, fontos jogintézmény volt. Werbőczy István (1460 k.–1542) jogtudós Hármaskönyvében kimerítő részletességgel tárgyalta a gyámság mibenlétét, a vele kapcsolatos teendőket, a felmerült viták rendezésének szabályait.[1] A feudális kor forrásainak jelentős hányadát teszi ki a gyámügyi peres iratanyag. A szokásjog szövevényes viszonyaiban[2] az 1715. évi LXVIII. törvénycikk próbált rendet teremteni, többek között a 6. §-ban előírván a számadás kötelezettségét. Ezt vették figyelembe az előttünk fekvő dokumentum készítésekor.
Emberemlékezet óta voltak rossz meg jó gyámok is. A családok életének ez a nem szükségszerűen, de gyakran felmerülő szegmentuma mindennél élesebb fényt vet az emberi tulajdonságokra, a szereplők jellemére; a puszta anyakönyvi információkon messze túl menő adatokat nyerhetünk belőle. Mivel a gyámság kérdésében mindig is az árva vagyonának (hűséges vagy hűtlen) kezelése, a gyám és gyámolt érdekkonfliktusa a fő kérdés, minél nagyobb értékről van szó, annál súlyosabb összeütközésekre kerülhet sor. Az előttünk fekvő irat egy a Szapáry grófi családban viselt gyámság dokumentumainak része, a számadás. Gróf Szapáry Miklós özvegye, Nagy Sára[3] 1734. október 28-án adta be elszámolását az 1733. augusztus 12. és 1734. szeptember 17-e közti időszakban fia, Szapáry István tartására tett kiadásairól.[4] A gyám-anya gondoskodó szeretete átsugárzik a száraz felsoroláson. Megtudhatjuk, mi mindennel látta el Sára asszony a Sopronban tanuló fiát. Nemcsak tanulmányairól, élelméről, ruházatáról, cselédjéről gondoskodott, hanem még a zenei nevelésére is költött: hegedűt vásárolt. De ló, puska beszerzése is megtalálható a listán. A Sopronba tett látogatások alkalmával „comediára” (színielőadás megtekintése?) is sort kerített.
Az efféle dokumentumok színes képet rajzolnak a régi korok emberének nem csupán tárgyi környezetéről, hanem értékrendjéről, életstílusáról is.[5]
[1] Werbőczy István: Tripartitum, I. pars, 1517. 112-132. titt.
[2] Ide vonatkozó törvények: 1655. évi XXIV. tc., 1659. évi XXXII. tc.
[3] Házasságukat 1702. január 17. után kötötték; Szapáry Miklós 1733-ban halt meg, fia, István pedig 1743-ban, utódok nélkül. Donadello, Claude André – Cseh Géza – Pozsonyi József: A muraszombati, szécsiszigeti és szapári Szapáry család története. Debrecen, 2007. 48., 53. p.
[4] HU-MNL-VaML XII.1.f. Vasvár-Szombathelyi Káptalan hiteleshelyi levéltára, Litteralia Instrumenta Fasc. 82. Nr.1.
[5] A gyámügy történetéről általában lásd Zámbó Géza: A gyermekvédelmi gyámság. (Történeti gyökerek, jelenkori problémák és lehetséges jövőképek) Szeged, 2004.
Kóta Péter
(HU-MNL-VaML XII.1.f. Vasvár-Szombathelyi Káptalan hiteleshelyi levéltára, Litteralia Instrumenta Fasc. 82. Nr.1.)
A muraszombati (ma: Murska Sobota, Szlovénia) Szapáry-kastély díszterme
(Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei / 83504.
Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.12.200)
Új hozzászólás
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges