LEVELEK A MÚLTBÓL | 2024. december
Vas vármegyei népkönyvtárak
„Hivatkozással a járás tekintetes főszolgabírói hivatalának folyó év október 14-i, 5871/1900. számú rendeletére, alulírottak ezennel elismerjük, hogy a magyar kir. földmívelésügyi miniszter úrnak 4919. el. VI.-3 számú rendeletével a „Szécsényi Népkönyvtár” javára kiutalványozott könyveket átvettük. Takács József bíró Pungor Máté eskütt Nagy Ferenc eskütt.”[1]
Az alispáni gyűjtőaktában a szécsényi (ma: Vasszécseny) községi képviselő testületi határozat mellékleteként szerencsére megtalálható a településre eljuttatott könyvek tételes leltára is.
„Régóta hangzik a panasz, hogy népünk a mezőgazdaság terén alig halad, és a magyar kisgazda máig is jobbadán úgy míveli földjét, ahogy apjától tanulta, habár így, a megváltozott körülmények közt kielégítő eredményt és sikert elérni már nem lehet.”[2] E szavakkal indokolta a századfordulón, hivatkozott rendeletében, a földművelésügyi miniszter, hogy a községekbe népkönyvtárak küldését határozta el. A döntés Darányi Ignác (1849–1927) földművelésügyi miniszter intézkedéseinek köszönhető, akinek a földművelés tökéletesítését célzó tettei helyeseknek és célra vezetőknek bizonyultak. A falvakban, a kisgazdák számára, paraszt mintagazdaságokat szervezett. Vándortanítói jártak-keltek, és ország szerte 2000-nél több gazdasági előadást tartottak. Közel 200 helyen mezőgazdasági háziipari tanfolyamokat szerveztek, és 700 településen Gazdasági népkönyvtárat állítottak fel. Darányi, képviselőinek beszámolóit meghallgatva megértette, ha a falvakba csupán gazdasági könyveket küldet, azokat nem fogja olvasni senki, be fogja őket lepni a por. Ezért a községeknek felajánlott népkönyvtárakba szépirodalmi köteteket is felvetetett. A Franklin Társulat által összeállított jegyzékekben megtalálhatók voltak Petőfi Sándor, Arany János, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Tompa Mihály, Gyulai Pál, Jósika Miklós és Vas Gereben művei is. A földművelésügyi miniszter a 20. század első évtizedében azután további 1500 ingyenes népkönyvtárat állított föl, és még az 1911. évi költségvetésben is 150 népkönyvtár finanszírozása volt beállítva. A miniszter a könyvgyűjteményeket nemcsak ingyen adományozta, de az elhelyezéshez szükséges könyvtári szekrény árát is utalványozta, feltételül azt kívánta meg, hogy az igénylő községi képviselő-testület ígérje meg, hogy a község minden lakosának ingyen ad olvasásra könyvet, a köteteknek gondját viselteti és szétkallódni azokat nem engedi. Vas vármegye községeiben közel félszáz népkönyvtár felállításáról maradtak fenn a határozatok.[3] Az átvett könyvek leltára Szentlőrinc-Bakófa-Táplánfa egyesült községek esetében is megmaradt. Itt még az is kiderül, hogy a helyi könyvtárost Heiner Józsefnek hívták.[4]
Sajnos nem ismerünk olyan elemzést, amely a hazai mezőgazdasági termelés változásaiban a népkönyvtárak hasznosulását vizsgálta volna, de mivel napjainkban a településeinken ezeknek a könyvtáraknak már híre-hamva sincsen, az előkerült könyvjegyzékek kultúrtörténeti érdekességét és értékét nem lehet túlbecsülni.
[1] HU-MNL-MNL-VaML-IV.405.b. Vas Vármegye Alispánja iratai. (továbbiakban: Alisp.) Közigazgatási iratok (továbbiakban: Közig. ir.) VII.109/1900. sz.
[2] Gazdasági népkönyvtár. Vasárnapi Ujság, 1900. november 25. 779. p.
[3] HU-MNL-MNL-VaML-IV.405.b. Alisp. Közig. ir. VII.109/1900. sz.
[4] Uo.
Feiszt György
(HU-MNL-VaML)
Új hozzászólás