Jelenlegi hely

Levelek a múltból | 2023. október

2023.10.25.

A szentgyörgyi Horváth család eredetéről

A szentgyörgyi Horváth család a történeti köztudatban sajnos napjainkig nem tudta elfoglalni az őt megillető helyet, holott esetükben egy neves és befolyásos nemesi famíliáról van szó. Annak érzékeltetésére, hogy a család tagjai milyen közismert, nagy társadalmi ranggal rendelkező személyek voltak a maguk korában, elegendő két szokványosnak tekinthető apró hírt idézni a Honderű című reformkori folyóiratból, öt évvel az 1848-as forradalom előttről:

„A [pozsonyi] országgyűlés tagjai részint Bécsbe, részint falukra távoztak el a pünkösdi ünnepekre. Igen számos és jeles mágnási és követi tagokbul álló gyülekezet mulatott Szentgyörgyön is a békésmegyei követ nagyságos szentgyörgyi Horváth Antal kies fekvésű jószágában (Vasban) ...”[1]

„A múlt számunkban említett szentgyörgyi ünnepen több jeles férfiakat vendégle meg a derék békési követ Horváth Antal úr. Ezek közől – számos vidékieket elhallgatva – csak gróf Batthyány Lajost, Bónis, Erős és Klauzál követeket, Pulszkyt, Eötvös és Wenkheim Béla bárókat említjük meg. Az első és utolsó Szentgyörgyrül Kehidára sietett köztiszteletű Deák Ferenczünk látogatására. Mondják, hogy e látogatás magasb politikai czélokkal vala összekötve.”[2]

Nem lenne meglepő, ha valakinek újra el kellene olvasnia a tudósításokat, hogy megbizonyosodjon, valóban a vasi Répceszentgyörgyről van-e szó.

A találomra kiemelt szövegekből is jól látszódik a család által elért gazdagság, tekintély és befolyás rendkívül magas szintje a forradalom előtt. Ahhoz, hogy képet alkothassunk arról, kik is voltak a szentgyörgyi Horváthok, fontos lenne arról is szólni, hogy mikor és hogyan indult a család karrierje, kik voltak a meredek társadalmi emelkedés megalapozói. Erről eddig szokatlanul keveset közölt – azt is tévedésekkel tarkítva – a családtörténeti szakirodalom, de a család levéltárában sem találunk ehhez semmi fogódzót. A vasvári káptalan felvallási jegyzőkönyvei és a megyei portaösszeírások mindezt pótolják.

Az első adat 1589-ből való. Egy addig ismeretlen Moghorytth (Mogorich) János nevű nemes ember megvásárolt egy jobbágytelket a Répce menti Szentgyörgyön 30 forinton. Az eladó éppenséggel Moghorytth János jegyesének, Sárának az anyja, Ghwar-i Zelesthey Klára volt. Klára néhai Ghwar-i Zelesthey Miklós leánya, Megyery Péter akkori felesége.[3]

A korabeli Magyarországon rendkívül ritka nevű Mogorich, aki a török elől költözhetett hazánkba, Horvátország egyik legősibb nemesi családjából, a Kálmán királlyal paktumot kötő 12 horvát nemzetség egyikéből, a Mogorich/Mogorovich/Mogorevichből származhatott.[4] Vas megyébe érkezését megelőző tevékenységéről semmit nem tudunk.

Egy évtized múlva, 1599-ben, Szentgyörgyön Horváth Jánost taxás nemesként írták össze.[5] 1623-ban őt feltehetően fia, Horváth Gáspár követte.[6] Csak egyszer, 1629-ben jön elő a család azonosságát, folytonosságát igazoló adat Horváth másképpen "Mogorovich" Istvánról Szentgyörgyön.[7] Két év múlva, 1631-ben ugyanez a Horváth István 350 forintot érő házat vásárolt Szentgyörgyön Horváth Györgytől.[8] Innentől a családtörténeti irodalom már nyomon tudta követni a "szentgyörgyi" megkülönböztető előnevet használó Horváthokat, ezért itt most ennek bemutatásától eltekinthetünk.[9] Legfeljebb annyit szükséges megemlíteni az első évszázadról a tévútra vivő feltevések elkerülése végett, hogy a család sosem tartozott az armalisták közé, de királyi adományt sem kaptak ez idő alatt. Kizárólag a hivatalviselés, házasság és vásárlás révén jutottak előre. Legközelebbi rokonaik a guari Szelesteyek voltak, Sáráról fentebb volt szó, de említeni kell Szelestey Annát is, aki az 1694-ben elhalálozott szentgyörgyi Horváth János Vas vármegyei alispán házastársa volt.[10]

A Vas megyei család páratlan pályafutásának részletes feltárása, feldolgozása, az 1589-ben Répceszentgyörgyön letelepedő egytelkes horvát nemestől kezdődően egészen a pozsonyi országgyűlés tagjait – a korszak magyar történelmének főszereplőit, köztük Batthyányt, Eötvöst – saját kastélyában vendéglátó szentgyörgyi Horváth Antalig (1809–1871), a jövő feladata.

[1] Pesti salon’ heti szemléje. Honderű, 1843. június 10. 775. p.

[2] Pesti salon’ heti szemléje. Honderű, 1843. június 17. 808. p.

[3] HU-MNL-VaML-XII.1.a. 1589. 280.; A felvallásban szereplő "guari Szelestey" családot Balogh Gyula (Vasvármegye nemes családjai. 2. bőv. kiad. Szombathely, 1901. (továbbiakban: Balogh, 1901.) 65-67. p.) "Guari és felsőszelestei Guary"-ként tárgyalja, ott közölt tabellájába nem illeszthetők be teljesen a jegyzőkönyvben megadott rokoni relációk. Sörös Pongrácz (A Guaryak családi viszonyai a XVI. században. Turul, 1912. 2. füz. 78-80. p.) a címből és a bevezetőből kitűnően Guary családnév alatt egyesít több névváltozatot (Gosztoni, Guari, Szelestei). Tabellája csak Miklóst, Klárát és Megyery Pétert ismeri, Sárát nem. Szluha Márton (u.ő.: Vas vármegye nemes családjai. 1. köt., A – K. Bp., 2011. (továbbiakban: Szluha, 2011.) 483-489. p.) Balogh Gyulát követi ("Guáry, Guári és Felsőszelestei"). Megyery Péter nem szerepel Szluha Megyery-tabelláján (uő.: Vas vármegye nemes családjai. 2. köt., L – Zs. Bp., 2012. 92. p.)

[4] Petrichevich Horváth Emil: A Mogorovich-család. (Adatok a horvát nemzetségek történetéhez.) Turul, 1933. 1-2. füz. 19-25. p.

[5] HU-MNL-OL-E-158 Conscriptiones Portarum 12. köt. Vas m. 1599. 92. p. Horwatt János, majd 1601-ben: Horwat János uo. 319. p., végül az 1608-as restancia-jegyzéken: Horwatt János uo. 644. p. A település mindhárom esetben Szentgyörgy.

[6] HU-MNL-OL-E-158 Conscriptiones Portarum 12. köt. Vas m. 1622/1623. 1019. p. Horuat Gáspár (Szentgyörgy)

[7] HU-MNL-VaML-XII.1.a. 1629. 14.

[8] HU-MNL-VaML-XII.1.a. 1631. 34.

[9] Balogh, 1901. 72-73. p.

Szluha Mártonnak minden alapot nélkülöző, a Munchich- és a Milkovics-címerrel próbálkozó "eredetmagyarázata" elvetendő: Szluha, 2011. 601., 603. p.

A Horváth-Munchich család egyetlen Szentgyörggyel kapcsolatos iratban sem jön elő (máshol sem), továbbá a szerző óvatosságát felkelthette volna, hogy a Munchich-címerkép (Horuat alias Munchich, 1581: HU-MNL-VaML-XV.27. 42.) gyökeresen eltér a képmellékleten bemutatott szentgyörgyi Horváthétól.

Túl azon, hogy az 1606-os Milkovics-címer leírása nem ismert, a tényleges, 1600 előtti Szentgyörgyre költözéshez egyébként is túl késői az 1606-os kibocsátási év. Az armális említése: Lehoczky András: Stemmatographia nobilium familiarum regni Hungariae: premissa est series chronologica quatuor statuum et ordinum e diplomatibus eruta. Pars 2., I. regni Hungariae et partium ... statuum et ordinum seu Nobilium familiarum stemmatographia. Pozsony, 1798. 240-241. p.

Egyébként eddig semmilyen adat nem került elő arról, hogy a szentgyörgyi Horváthok, hasonlóan a Szelesteyekhez, valaha is armalisták lettek volna, és hogy armálissal igazolták volna nemességüket.

[10] HU-MNL-VaML-XIII.18. A szentgyörgyi Horváth család levéltára. Horváth Zsigmond iratai 3. doboz Fasc. 23 No. 116.; Szluha, 2011. 484. p.

Benczik Gyula

Az 1589. évi bejegyzés címsora a káptalan protokollumában. HU-MNL-VaML-XII.1.a. 1589. 280. "Fassio nobilis dominae Clarae Zelesthej de Ghwar consortis Petri Megyery Joanni Moghorytth genero suo facta"