ARCHONTOLÓGIA │ Hübner János

Hübner János
(1825? – Kiscell, 1905. január 10.)[1]

desapja Temesvár (ma: Timişoara, Románia) mellől származott, a XIX. század elején költözött Vas vármegyébe. Német anyanyelvű volt. Részt vett az 1848-49-es szabadságharcban, majd a fegyverletétel után bujdokolnia kellett az osztrákok elől.[2] 1855 körül feleségül vette Zimmermann Máriát, hét gyerekük született: Júlia (férje: Baka Boldizsár), Lujza (férje: Gáyer Gyula), Janka (férje: dr. Géfin Lajos), Irma (férje: Pohl Gusztáv), János (később dr. Hübner János), Henrietta (férje: Unger Ödön) és Ármin.[3] Neje nyírvári és a zala vármegyei pórszombati birtokokait igazgatta. 1880-ban a család Szombathelyre tette át a székhelyét. A szabadságharc szellemének megfelelően Hübner Kossuth híve volt, s Tisza Kálmán nagy ellenzéke. Ennek ellenére például Éhen Gyula polgármestert támogatta. Az ifjúság érdekeit a szívén viselte, lelkes segítője.[4] Tagja volt Vas vármegye törvényhatósági bizottságának, valamint Szombathely r. t. város képviselőtestületének, s több alkalommal is tanácsnokként tevékenykedett.[5] Az 1885. június 7-én alakult szépítő bizottságban is részt vállalt.[6] 1899. április 25-én igényelte a téglagyárosi ipar kiváltásának engedélyezését, melyet másnap meg is kapott. Az üzlet 1909-ben szűnt meg.[7] 1903. január 7-én jelentette be testvéreivel és Pohl Gusztávval az első szombathelyi gőztéglagyár megindításának jóváhagyását, s még aznap meg is kapta. Az ügyvezető igazgató 1930-ig Pohl Gusztáv volt.[8] Római katolikus vallású volt, de Kossuthnak annyira lelkes pártfogója, hogy lutheránusnak vallotta magát, s aktív résztvevője lett e hitközség életének.[9]