ARCHONTOLÓGIA │ Bárdossy Jenő
Bárdossy Jenő, dr.
(1861. március 8. – 1934. szeptember 29.)[1]
árdossy László és mesterházi Nagy Emília gyermekeként látta meg a napvilágot 1861. március 8-án Szombathelyen. Középiskolai tanulmányait, a szombathelyi főgimnázium kitűnő tanulójaként végezte el. Az érettségi vizsgát 1878. június 18-án 17 éves korában tette le. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte, 1883. április 26-án diplomázott, 1885. november 30-án tette le az ügyvédi vizsgát. 1886 januárjában Szombathelyen ügyvédi irodát nyitott. Sikert sikerre halmozott.[2] 1886. május 3-án megválasztották a vármegye nemesi pénztárának pénztárnokává.[3] 1886. október 17-én, Pápán feleségül vette felsőőri Zarka Gizellát. Házasságukból három gyermeke született: Margit, László (1890. december 10. 1941. április 3-tól miniszterelnök) és Mária.[4] 1889. december 20-án a főispán helyettes tiszti ügyésszé nevezte ki.[5] 1891. május 4-én helyettes tiszti ügyésszé, augusztus 3-án pedig Vas megye főjegyzőjévé választották. 1893. október 4-én kapta meg a Ferenc József rend lovagkeresztjét.[6] A társadalmi életben aktívan részt vett, legfőképp a sportügyek területén tűnt ki kiemelkedő támogatói magatartásával. dr. Kronecker József visszavonulása után a Torna Egylet elnöke lett, majd a Vasvármegyei Sport Egylet megalakulása után annak elnöki feladatait látta el, később örökös díszelnöke lett.[7] 1895. június 29-án a Földművelésügyi Minisztérium osztálytanácsosává nevezték ki,[8] ezért december 2-án lemondott vármegyei főjegyzői posztjáról.[9] Ezzel párhuzamosan készítette el az állatorvosi közszolgálat államosításáról szóló törvényjavaslat tervezetét. 1900. szeptember 13-án Sáros vármegye főispánjává jelölték. Ezt a pozíciót viselte 1903. december 12-ig, amikor is miniszteri tanácsosi címmel és jelleggel felruházott állategészségügyi főfelügyelővé nevezték ki, és visszahelyezték a Földművelésügyi Minisztériumba.[10] 1906. március 1-én felmentették ezen feladatainak ellátása alól, és a budapesti királyi biztos mellé osztották be.[11] 1917. június 10-én személyi pótlékot ítélt meg neki a Minisztertanács.[12] 1918-ban valóságos miniszteri tanácsossá nevezték ki. 1923. december 7-én helyettes államtitkárrá nevezték ki,[13] 1924-ben vonult nyugdíjba. Pályafutása során megkapta az Anhalt-i Albrecht rend közép keresztjét, a jubileumi emlékérmet, és a másod osztályú polgári hadiérem keresztet. Fogékony volt a szépirodalom iránt; költeményei és elbeszélései jelentek meg a megyei lapokban. Közigazgatási témájú cikkeit a Pesti Hírlapban, Az Újságban és különféle szaklapokban publikálta. Festészettel is foglalkozott. 1934. szeptember 29-én halt meg hosszú betegség után Budapesten. Október 1-én ravatalozták fel a kerepes úti temetőben, de Szombathelyen temették el október 2-án a családi sírboltban.[14]
[1] Uő: i. m. 578-579. p.
[2] uo.
[3] MOL K 27 MT. jkv. 13/ 1893. október 4.
[4] BÁRDOSSY: i. m. 578-579. p.
[5] VaML Közgy. jkv. 34142/1889.
[6] MOL K 27 MT. jkv. 13/ 1893. október. 4.
[7] BÁRDOSSY: i. m. 579. p.
[8] MOL K 27 MT. jkv. 1895. 6. 29.
[9] VaML Közgy. jkv. 32463/1895.
[10] MOL K 27 MT jkv. 24/1903. december 13.
[11] MOL K 27 MT jkv. 21/1906. március 1.
[12] MOL K 27 MT jkv. 48/1917. június 10.
[13] MOL K 27 MT jkv. 19/1923. december 7.
[14] BÁRDOSSY: i. m. 579. p.
