Balogh Gyula
(1837. május 28. – 1921. április 20.)[1]

eszprém megyében, Ihásziban született Balogh Ignác és Balassa Antónia nyolcadik gyermekeként. Középiskolai tanulmányait a pápai, kőszegi és szombathelyi gimnáziumokban végezte. 1857. szeptember 25-én érettségizett.[2] Ezután a pesti jogi karon folytatta tanulmányait, de nem lett ügyvéd, csupán egy félévet végzett el 1860-61-es tanévben. 1858. június 23. – 1859. november 7-e között törvényszéki díjnok, 1861. november 30. – 1862. november 30-ig a körmendi járás törvényszéki esküdtje, 1862. december 1. és 1865. március 2. között vármegyei harmad aljegyző, majd 1865. március 3-tól 1867. május 1-ig vármegyei másod aljegyző.[3] Az 1867-es tisztújításkor nem vállalt újabb megyei pozíciót. Ezután hírlapkiadással foglalkozott. Félévnyi előkészítő munka eredményeként jelent meg 1867. október 1-én a Vasmegyei Lapok első száma. Újságírással már korábban is foglalkozott. 1859-ben Pesten Vas Gereben Képes újságjának volt belső munkatársa. 1870-ben megalapította a Sopron megyei közlönyt, amelynek szerkesztője is ő volt.[4] 1884. február 28-án sikeres levéltárnoki szakvizsgát tett az Országos Levéltárban. Ezt követően - még ugyanebben az évben- sikerrel pályázta meg Vas vármegye allevéltárnoki állását, mely pozíciót 1889. december 31-ig töltötte be. 1890. január elsejétől pedig a vármegye főlevéltárosának nevezték ki.[5] Történész-levéltárosként a megyei iratanyag rendezése során a megye történetének jelentős vagy valamilyen szempontból érdekes eseményeit tartalmazó iratait forrásközlésszerűen publikálta. Kutatását segítette –bár a korban egyáltalán nem ritka- német és latin nyelvtudása a magyaré mellett. 1895-ben jelentette meg Klio szolgálatában című hírlapi cikkeiből álló válogatáskötetét. Az ő neve fémjelezi a Pallas lexikon Moson-Somogy-Tolna-Vas és Zala megyék történeti fejezeteit.[6]
   Munkatársa volt az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című monumentális műnek is, amiért I. Ferenc József király elismerő levélben is részesítette, Széll Kálmán miniszterelnök által 1902. február 24-én.[7] Szintén az ő nevéhez fűződik a Sziklai-Borovszky-féle monográfia sorozat Vas megyei kötetének történeti fejezetei. A legnagyobb jelentőségű műve a máig nélkülözhetetlen Vasvármegye nemes családjai című kötet, melynek első kiadása 1894-ben jelent meg. Emellett más genealógiai, régészeti és etimológiai írásai is megjelentek.[8]
   Levéltárosi munkájáról viszonylag keveset tudunk ám annyi bizonyos, hogy a megyei iratok rendezése után Szombathely város levéltárát is ő tette rendbe, valamint a Győr városi levéltár rendezési munkálataiban is közreműködött, ezek mellett a vasvári-szombathelyi káptalan levéltárát és a sárvári káptalan levéltárát is ő rendezte.[9] 1921-ben 34 év levéltári szolgálat után vonult nyugdíjba. Még ugyanebben az évben meg is halt Szombathelyen.[10]

---

[1] PETHŐ Gyula: Balogh Gyula. Vasi életrajzi bibliográfiák XX. Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár, Szombathely, 1987. 9. p.; 14. p.
[2] PETHŐ: i. m. 9. p.
[3] Uő: i. m. 10. p.
[4] FEISZT György: Balogh Gyula Vasvármegye főlevéltárnoka. In: Vas Megyei Levéltári Füzetek 3. Előadások Vas megye történetéről. Vas Megyei Levéltár, Szombathely, 1990., 51-52. p.
[5] VaML Alisp. törzsl. –Balogh Gyula
[6] FEISZT 1990. 53. p.
[7] VaML XIV. Balogh Gyula iratai. 1. csomó –Személyi okmányok
[8] PETHŐ: i. m. 14. p.
[9] VaML Alisp. törzsl. –Balogh Gyula
[10] PETHŐ: i. m. 14. p.