A nyomsáv módosítása a déli határsávban 1958 májusában

A hónap dokumentumául választott irat a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Titkársága Tanácsszervek Osztályának utasítása, amely a déli határsávban nyomsáv visszaállítását és az ahhoz kapcsolódó teendőket tartalmazza.

A szovjet vezetésben 1950-ben megfogalmazódott az az elképzelés, hogy a nyugati hatalmak Jugoszláviából, esetleg Ausztriából kiindulva, Magyarországon keresztül meg fogják támadni a Szovjetuniót, kirobbantva ezzel a III. világháborút. Ezért Rákosi Mátyás és a Magyar Dolgozók Pártja vezetése – a szovjet tanácsadók útmutatásai alapján – végrehajtotta Magyarország nyugati és Jugoszlávia felőli déli határszakaszának lezárását drótakadállyal, aknamezővel és egy 15 km szélességű határsáv létesítésével, amelyben kizárólag a határsáv-igazolvánnyal rendelkező személyek tartózkodhattak. Elrendelték a terület belátását akadályozó növények és épületek eltávolítását, az 50 cm-nél alacsonyabbra növő növények termesztését, az ország belsejéből ide vezető mintegy 54 útra sorompó elhelyezését, az itt lévő településekről a megbízhatatlannak titulált emberek, családok elhurcolását a Hortobágyon létrehozott 12 zárt kényszermunkatábor valamelyikébe.[1]

Sztálin 1953. március 5-i halálát követően az új szovjet vezetés elismerte, hogy a III. világháború kitörésének valószínűsége 1953 közepétől fokozatosan csökkent, így elkezdődött Magyarország Jugoszláviával és Ausztriával való viszonyának enyhülése. Ennek következtében 1956 januárjában megszüntették a 15 km-es határsávot, csak egy 500 m-es őrsávot, azon belül pedig egy 100 m-es szigorított zónát hagytak meg, március 12-én azonban ezeket, szeptember 20-ára pedig a műszaki zárat és az aknamezőt is felszámolták.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően nagyarányú kivándorlási hullám indult meg Magyarországról, amelyet megkönnyített a határzár hiánya. Ezért Münnich Ferenc, a Fegyveres Erők és Közbiztonsági Ügyek minisztere 1957. február 2-án elrendelte a déli határszakaszon a 15 km-es határsávra vonatkozó rendelkezések visszaállítását, kivéve az aknazárat, valamint a korábbi szabályok újbóli életbe léptetését. A Honvédelmi Tanács pedig elrendelte ezen a határsávon belül egy nyomsáv kialakítását a határtól számított 50 és 500 méter széles zónákkal.

Ezeket a rendelkezéseket 1958 tavaszán módosították, és a nyomsávot kitolták egészen a határ mellé, így már csak a 15 km-es határsáv maradt meg, amelynek szélességét 1960-ban 8 km-re csökkentették azokon a szakaszokon, ahol a határvonalat folyó alkotta. 1965. május 1-jén ezeket megszüntették, és csak egy 50 m-es és egy 500 m-es határsávot tartottak fenn, amelyekben csak az arra jogosító engedélyekkel rendelkezők tartózkodhattak, dolgozhattak.[2]

Tehát a határőrizet fokozatosan enyhült, de a rendszerváltoztatásig megmaradt az ország bezártsága.

A dokumentumot digitális másolatban közlöm.

Dr. Lesz Éva

Az irat jelzete: Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára XXIII. 2. c. Somogy Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága iratai. Titkos Ügykezelés (TÜK) iratai. 059/1958.

Írógéppel írt eredeti irat, bélyegzőlenyomattal és a kiadmányozó aláírásával hitelesítve.