Jelenlegi hely

A hónap dokumentuma 2022. július

A propaganda ereje

 

A hírek áramoltatása, a hétköznapi emberek befolyásolása már a korábbi korszakokban is fontos eszköze volt a hatalmon lévőknek. Az istentiszteletek tömegvonzó lehetőségét a régebbi korok vezetői és maguk az egyházak is használták arra, hogy aktuális híreket, a hírek értelmezését a helyesnek vélt gondolkodást közvetítse a hívők felé. Felfokozott időszakokban – mint a közölt dokumentum keletkezésének időpontjában – ez hatványozottan igaz volt. Somogy 1849 nyarán egy ilyen időszakot élt. A vármegyét 1849 májusára Noszlopy Gáspár kormánybiztos népfelkelő serege teljes egészében felszabadította az osztrák megszállás alól. A nemzetiségek betöréseivel is eredményesen vette fel a küzdelmet a kormánybiztos által szervezett somogyi haderő. Az 1849. május 7-én megújult vármegyei tisztikar által újból a forradalmi magyar kormány intézkedéseit hajtották végre Somogyban. A Dél-Dunántúl teljes felszabadítása nem történt meg, de Zala és Baranya vármegyék egyes területei is újból a magyar közigazgatás alá tartoztak.

Az alábbiakban közölt forrásban a címzett németújfalui lelkész – valójában plébános – egy olyan helyen működött, amely a korabeli hatalmi viszonyok határmezsgyéjén, Baranya és Somogy közös határához közel helyezkedett el. (Németújfalu és Magyarújfalu egyesült településként 1942-től Kétújfalu néven létezik). A német nemzetiségűek által lakott falu birtokosa az a Czindery László volt, aki 1845-től 1848-ig a vármegye főispáni tisztét is betöltötte. Czindery, Habsburg hű politikusként az 1849 januárjában bekövetkezett osztrák megszállás után Noszlopy Gáspár megjelenéséig királyi biztosként vezette a vármegyét. Javait éppen a levélíró Németh Boldizsár szolgabíró rekvirálta. Az 1833-tól adminisztrátor, 1835-től plébános Gruber András a Czinderyeknek is sokat köszönhetett, hiszen az 1840-es évek elején a kegyúr támogatásával készült el a település új római katolikus temploma.

Németh Boldizsár a levél keletkezése idején 25-26 éves lehetett. 1843-ban végzett a pécsi joglíceumban, és ez évben választották meg táblabírónak Somogyban. Az 1849. május 7-i tisztújítással egybekötött népgyűlésen a Szigeti járás egyik szolgabírói tisztét nyert el. A fiatal tisztviselő, Noszlopy Gáspár kormánybiztos fanatizmusához hasonlóan működött a Szigeti járásban. Még kinevezése előtt a Habsburg kormányzat időszakában is agitált a magyar kormány mellett. Az április 27-i Istvándiban tartott országos vásár alkalmával piros–fehér–zöld tollakkal díszített kalapban a népet arról tájékoztatta, hogy készüljenek, mert jönnek a magyarok vissza. Kitüntette magát az 1849. május 24-i barcsi csatában[1] is, és a Noszlopy vezette sereggel annak feloszlásáig kitartott. 1850. februári perében kémkedéssel is vádolták, valamint helységek felgyújtásával és többek között azzal is, hogy a lelkészeket és plébánosokat parancs által kötelezte a nép fanatizálására. Németh Boldizsár a szabadságharc után fogságba került, hogy pontosan mennyi időt kellett raboskodnia azt egyelőre a feltárt iratokból nem tudjuk megmondani, hiszen perében ítéletet nem a vármegyei állandó törvényszék, hanem a katonai törvényszék mondott.

Németh levele  a Noszlopytól kapott utasítások alapján készült. A szövegen érezhető az 1849. június közepi orosz betörés sokkhatása. Azt nem tudjuk, hogy Gruber András plébános mit tett a szolgabírói utasítás után, de a levél a későbbi büntetőperben bizonyító erejű dokumentum lehetett.

Az iratot betű szerinti átiratban, az egybe- és különírások meghagyásával adjuk közre.

 

Irodalom:

Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár. Somogyi Almanach 43–44. Kaposvár, 1987.

Takács Éva – Szili Ferenc: A reformkor és az 1848/49-es forradalom és szabadságharc Somogy megyei dokumentumainak felhasználása történelemtanításunkban. Iskola és levéltár 3. Kaposvár, 1976.

Pfeiffer János: A veszprémi egyházmegye történeti névtára (1630–1950). München, 1987.

 

 

Polgár Tamás


 

Németh Boldizsár szigetvári járási szolgabíró levele Gruber András németújfalui plébánoshoz a forradalmi idők alatt követendő lelkészi magatartásról

Gyöngyösmellék, 1849. július 5.

 

Tisztelendő Lelkész úr!

Noszlopi [így!] Gáspár kormány biztos úrnak hozzám intézett rendelete folytán ezennel kötelességévé teszem önnek, hon árulás büntetés terhe alatt, – hogy a népet a muszka járom által reá súlyosulandó jövendő felől, – a nélkül azonban hogy a rémítés és ijesztegetésnek még csak színét is viselné – felvilágosítsa, tartandó Isteni szolgálatkor misék által a népet phanatisalni tartozik, – buzdítás és serkentés által a népbe lelkesedést önteni igyekezzék. 

Kötelességévé teszem továbbá, hogy egyházi szószékekről értesíteni s tudatni tartozik a néppel, hogy a bűnökbe határtalanul süllyedt osztrák császár, a mi értékünkre épített szerződésénél fogva hívta be a barbár muszkákat országunkba.

Végül kötelességül adom önnek, hogy ezen rendeletem mikénti teljesítéséről legfeljebb 4 nap alatt jelentését hozzám meg küldje.

Hazafiúi üdvözlettel maradtam Gymelléken July 5én/849.[2]

 

Tisztelendő lelkész úrnak

 

hivatalbéli hű szolgája

 

1850. 3a febr. a Törvényszék előtt megkérdezvén Német Bodi,[3] az aláírás nélküli levél felől: magának vallotta, ha a contextus nem az ő írása is  ̶ hanem állította, hogy ez kivonatja és közlése a Noszlopi rendeletnek kmf.

jegy[ze]tte Nyárády János törvényszéki jegyző[4]

 

Külzeten: Sziget járás szolga bírájától. T: Cz: Gruber András német újfalusi lelkész úrnak

 

Eredeti kézzel írt tisztázat

MNL SML XV.25. Kiállítási iratok gyűjteménye. 3. doboz No 47.

 



[1] Ezen a napon a Noszlopy Gáspár és Tallián Károly vezette magyar népfelkelő sereg sikerrel verte vissza a déli határon Somogyba betörő horvát erőket.

[2] Gyöngyösmelléken 1849. július 5-én.

[3] Németh Boldizsár.

[4] A levélre a törvényszéki vizsgálat alkalmával rávezetett feljegyzés.