Krúdy Gyula duellumainak nyomában
Szécsénykovácsi Krúdy Gyula író 1878. október 21-én született Nyíregyházán id. Krúdy Gyula ügyvéd és Csákányi Julianna szobalány törvénytelen gyermekeként. Édesanyja a Krúdy családnál volt komorna és csak a 10. gyermekük megszületése után házasodtak össze 1895-ben.
Krúdy kedvenc sportjai a vadászat, korcsolyázás, úszás és a vívás voltak. Kisgyermek korában előszeretettel szedte le a falon lógó kardokat, sisakokat és kezdett őrült párbajba a cimboráival, amíg édesanyja véget nem vetett az első bömbölésig tartó ütközeteknek.
Krúdy Gyula az N. N. Egy szerelem-gyermek című, gyermekkorára visszaemlékező regényében ezt írja: „Tizenhat esztendős koromban nehéz kardokkal, derékig meztelenül párbajoztam a huszárlaktanyában, s nem csodálkoztam, hogy ép bőrrel menekültem.”
Ez kicsit ellentmondásos, mivel érettségi híján még párbajképes sem lehetett.
Testvére Krúdy Péter így írja le az esetet. „Már diákkorában egy Sóstófürdőn (Szabolcsban) megtartott majálison kesztyűt hajított egy vidéki szolgabíró felé, aki — számítása szerint - hosszasabban táncolta a „Souppée” -t bizonyos kökényszeművel. Az affér az érettségi után párbajban végződött, melyre Gyulát (...) báró Bothmer paukolta. Ez első nyíri verekedés a helybeli huszár kaszárnyában a szolgabíró súlyos sebesülésével és édes anyánknak, ki annyira remegett fiáért, súlyos ideg-megrázkódtatásával végződött.”
Későbbi párbajait már Budapesten vívta, messze anyja aggódó pillantásaitól.
Krúdy pesti párbajai közül az elsőt az 1900-as években vívta, Déri Gyula az Egyetértés című budapesti napilap hírlapszerkesztője ellen, amiről kevés írásos beszámoló maradt fent. Krúdy ekkoriban már kísérletezgetett rövidebb prózákkal, amit az Egyetértés is leközölt. Déri Gyula mutatta be Krúdynak a szerkesztőségben dolgozó Spiegler Arabella írónőt, akit az író a későbbiekben el is vett feleségül. Spiegler Arabella először Bogdán Bella, majd Satanella álnéven publikálta írásait.
Házasságkötésük után Krúdy megtiltotta feleségének, hogy megjelentesse írásait. Déri Gyula azonban mégis közölte Arabella egyik novelláját, mire Krúdy Gyula provokálni kezdte a főszerkesztőt, majd párbajra is hívta. Arról, hogy mi lett az eset végkifejlete a források hallgatnak.
1911. november 18-án történt legismertebb párbaja, ellenfele Sztojanovics Viktor, aki a 13. huszárezred kapitánya és bácskai nábob is volt. Sztojanovics az „Erdélyi Borozóban” italozott társaságával, a szomszéd asztalnál Krúdy foglalt helyet barátaival. Egy rikkancs érkezett a borozóba, Sztojanovics pedig Krúdyra nézve a rikkancshoz kiáltott: „Krúdytól árulsz-e valamit”? Krúdy megkérdezte Sztojanovicstól: „Mit jelent ez a hang Kapitány Úr?” Erre a kapitány újra felkiáltott „Árulsz-e valamit Krúdytól”?
Az író számonkérte Sztojanovicsot a megjegyzésért, aki erre a kardjáért nyúlt, amit nem tudott előkapni, mivel Krúdy gyorsabb volt és nekitaszította a szomszédos asztalnak, kitekerte kezéből a kardot, s amikor a kapitány a revolveréhez nyúlt, Krúdy a kard markolatával egyszerűen fejbe vágta azt. A vendégeknek kellett szétválasztaniuk őket. Kardpárbajban állapodtak meg, nehéz lovassági karddal, bandázs nélkül (a legsérülékenyebb testrészeket védő kötés nélkül). Kétszer csaptak össze, a másodiknál Krúdy megvágta Sztojanovics homlokát, amiből ömleni kezdett a vér. A segédek véget vetettek a párbajnak, a résztvevők pedig békét kötöttek egymással.
Krúdy Péter szerint Sztojanovics Viktor Krúdy Gyula ismertségén gúnyolódott, mivel abban az időben már megjelentek a Szindbád novellák és Krúdy írói karrierje szépen ívelt felfelé.
1912-ben újabb párbajra került sor. Krúdy egy átmulatott éjszaka után az Opera árkádja alatt találkozott össze egy rendőrkapitánnyal, nevezetesen dr. Szentkirályival, akivel összeszólalkozott. Hogy pontosan mi történt arról nem szól a fáma.
A megbízott segédek másnap tanácskozásra ültek össze és szigorú kardpárbajban egyeztek meg. Krúdy segéde Kánitz Géza volt, aki viccesen azt mondta neki: „No Gyulám, jaj Neked! Jól kösd fel a nadrágod”. Az író viszont komolyan vette a figyelmeztetést és készíttetett egy toldalékot a pantallója felső végéhez. A harmadik összecsapás során dr. Szentkirályi füle komolyan megsérült. Krúdy, mivel sértetlen maradt, úgy gondolta, hogy a nadrág meghosszabbításának köszönheti a győzelmet és így nyilatkozott: „Megijedhetett tőlem, mert elfelejtett parírozni”.
A rendőrkapitány feldühödött állapotban, zsebéből előhúzott revolverrel a kezében azt kiabálta, hogy életében száz párbajt vívott, de soha nem kapott vágást. Ha Fodor vívómester ki nem csavarja a kezéből a revolvert, talán magában is kárt tett volna. Krúdy mindeközben már a „Zenélő Órában” borozgatott barátai és segédei körében.
Kevesen tudják, hogy Krúdy Gyula az első párbaja miatt börtönbüntetést is kapott, amit a Váci Királyi Országos Fegyintézetben töltött le. Levéltárunk őrizetében áll Krúdy Gyula államfogházi törzskönyvi bejegyzése, melyben az olvasható, hogy 1899-ben a Nyíregyházi Magyar Királyi Törvényszék, a Debreceni Királyi Ítélőtábla és a Magyar Királyi Kúriának kelt végzésével 2 heti államfogságra ítélték. Az államfogház a szabadságvesztés büntetések között a legenyhébb és legkíméletesebb, amely politikailag, illetve „erkölcsileg menthető”, „úri” bűncselekményekre volt kiszabható.
Az 1878. évi magyar büntető törvénykönyv XIX. A párviadal c. fejezetének 293. §-a szerint: „valakinek kihívása párviadalra, úgyszintén a kihívás elfogadása: vétséget képez, és 6 hónapig terjedhető államfogházzal büntetendő”.
Az államfoglyok munkára nem voltak kényszeríthetők, saját ruhájukat viselhették, önmagukat élelmezhették.
Krúdy Gyula törzskönyvi száma a 426-os volt, 1900. december 10-én érkezett a Váci Fegyintézetbe és 1900. december 24-én távozott onnan.
A Vácon eltöltött két hétről elsőként az író lánya, Krúdy Mária tesz említést Krúdy világa című könyvében. „Párbajvétségért elítélik, a Vácott töltött napok sokkal mélyebben megrendítik, mint az életveszélyes viadalok.”
Krúdy Gyula börtönbüntetése után sokkal később dolgozta fel a fogházi élményeit, 1926-ban jelent meg M. kir. államfogoly úr Vácott című tárcanovellája, amelyben alátámasztja, hogy járt a fegyintézetben.
A fogvatartottakat rangsorolja, saját magát a harmadik osztályba sorozza, „aki egy sétapálcával érkezett meg mindössze, bár büntetési ideje hetekre szólott. (…) Ki volt ez a szegény, gyötrődő fogházi teremtmény? Hírlapíró volt, akinek elszaladt a tolla, vagy pedig a maga igazát fegyverrel is meg akarta védelmezni, párbajozott, tehát bezárták”.
1930-ban jelenik meg egy másik tárcanovellája, melynek címe Az államfogoly, ami egy újraírás. A benne megjelenő szereplők egy része valós személy, akik mindannyian párbajban vettek részt 1899 és 1900 környékén. A Pesti Napló 1930 november 9-i számában közli Krúdy következő tárcanovelláját, Az államfogház hölgye címen. Ebben fogolytársait is megemlíti, Rohonczy Gedeon országgyűlési képviselőt, aki sétaidőben tornagyakorlatozik és Szemere Miklós író, országgyűlési képviselőt, akivel egy séta alkalmával beszélgetésbe is elegyedett. Mindketten párbajvétség miatt voltak az államfogház vendégei.
Azt nem tudni, hogy híresebb budapesti párbajvétségei miatt is töltött-e időt fogházban, ezeket egyelőre homály fedi.
Krúdy bohém élete miatt nem kerülhette el a betegségeket, amelyek 1926-tól folyamatosan támadták meg szervezetét. Anyagi helyzete is romlásnak indult, mivel a Tanácsköztársaság bukása után politikai felfogása miatt üldözötté vált a magyar sajtóban. Műveit, írásait 1-2 kivétellel egyáltalán nem adták ki. Élete végén már nagyon rossz körülmények között hitelekből élt, majd ki is lakoltatták otthonából. A hitelezők és a végrehajtók mindennapos vendégek voltak nála. Szervezete 55 éves korában, 1933. május 12-én adta fel a harcot, a Fiumei Sírkertben helyezték örök nyugalomra.
* duellum: párbaj
* paríroz: a vívásban védekezik
Pogányné Samu Éva
Új hozzászólás