Gyermekfotó szépségverseny vagy csalás
Ujfalvy Mátét, Pilisszentiván nagyközség főjegyzőjét 1935 augusztusában egy férfi kereste fel irodájában, aki Szentgyörgyi Horváth Miklós fényképész segédként mutatkozott be és előadta, hogy egy gyermekszépségversenyt rendező bizottság nevében arra szeretné felkérni a jegyző urat, hogy a rendezendő gyermekfénykép kiállításra legyen segítségére az anyag kiválasztásában. Majd egy borítékot nyújtott át neki, melyben megtalálható volt Pfeifer Antal budapesti fényképész hozzá írott levele az akció támogatásának kérése tárgyában. Emellett szerepelt még egy brosúra - meghívó a fotószalon fényképkiállítására.
A főjegyző meglehetősen furcsának találta ezt a közjátékot és levelet intézett dr. Schultz Gáborhoz, a Budakörnyéki járás főszolgabírájához. Levelében felvázolta Szentgyörgyi Horváth Miklós látogatását, aki arra a kérdésére, hogy ki bízta meg a gyermekszépségverseny és fényképkiállítás rendezésével, valamint kik az országos bizottság tagjai, nem tudott érdemi választ adni. A főjegyző ezt az előadást közönséges üzletszerzési trükknek vélte, amellyel a szülőknek a gyermekeik iránti szeretetére kívánnak hatni és ezt kihasználva fényképfelvételeket készítve, fényképek rendelésére szándékoznak kuncsaftokat, megrendelőket szerezni.
Számára ez az eljárás a tisztességtelen verseny fogalmát is kimeríti, mely alkalmas arra, hogy az embereket felültesse, a gyermekkultuszt pedig individualista üzleti célra kihasználva lejárassa. Ennek megelőzése érdekében a hatósági támogatást megtagadta.
Ujfalvy Máté főjegyző a főszolgabírónak írt levelét továbbította a Fényképészek és Fényképnagyítók Ipartestületének is 1935. november 30-i keltezésse, amelynek Pfeifer Antal is tagja volt. A fényképész sérelmezte a főjegyző intézkedését, mivel az átirat megfogalmazása félremagyarázásra adhatott okot és helyesbítést kért.
Nehezményezi azt is, hogy az átirat szövegéből nem tűnik ki, hogy megbízott fényképész segéde, Szentgyörgyi Horváth Miklós nem is hivatkozott országos bizottságra, ezt pusztán a főjegyző tette fel neki kérdés formájában. Jelezte , hogy ő, vagy megbízottja soha nem kért és nem is vett igénybe hatósági támogatást, megbízottja csak törvényes kötelességének tett eleget azzal, hogy vidékre történt kiszálláskor a hatóságnál jelentkezett.
dr. Schultz főszolgabíró 1936. január 27-én a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarához arról tett bejelentést, hogy Pfeifer Antal fényképész tevékenysége üzletszerzési beugratás, amit megkellene akadályozni. A kamarától azt a választ kapta, hogy felkérték Pfeifer Antalt a megrendelésgyűjtés abbahagyására. A fényképész a kamara előtt kijelentette, hogy ezen cselekményektől a jövőben tartózkodni fog.
A Friss Újság 1936. március 4-i számában azt olvashatjuk, hogy a Budapesti Fényképészek Ipartestülete tisztességtelen verseny címén pert indított Pfeifer Antal budapesti fényképész ellen. Pfeifer megbízottjai Budapest vonzáskörzetében hirdették gyermekfotó szépségversenyek megrendezését, megrendelőket toboroztak és azt az ígéretet tették, hogy azok a fényképalbumban megjelent gyermekek, akik a legjobban tetszenek a bírálóbizottságnak, értékes díjban részesülnek. Az ügynökök ötven, száz és ötszáz pengős díjakról nyilatkoztak, de volt olyan, aki azt terjesztette, hogy minden pályázó részesül nyereményben. Az ügy a budapesti királyi törvényszék elé került, amely helyt adott az ipartestület keresetének és Pfeifer Antalt 660 pengő perköltség megfizetésére kötelezte, valamint azonnali hatállyal eltiltotta a szépségversenyek megrendezésétől és attól, hogy hirdetéseivel fényképfelvételekre megrendelőket gyűjtsön.
Király utcai üzletéből valósággal elmenekült, egészen a Lövölde térig, ahonnan többé már nem hirdette meg gyermekfotóversenyeit. Egyszemélyes főnök-ügynök felállásban csak a Nemzeti Fotóriport akcióit folytatta és atelier-fotográfiáit árulta a nagyközönségnek.
Felesége, Karpf Fanny 1949-ben nyilváníttatta holttá férjét. Nagy a valószínűsége, hogy az orosz fronton hunyt el munkaszolgálatosként. Az első világháborúban is harcolt Isonzónál.
Vitray Tamás újságíró-riporter tanúja volt Pfeifer Antal fényképész működésének, aki 1935-ben, 3 évesen járt a Király utca 11. szám alatti műteremben.
A Szabad Föld 2008. augusztus 29-ei számában a következőket nyilatkozta: „Miután a szüleim korán elváltak, a nagyszüleim neveltek. Én voltam az első unokájuk, kilenc évre jött a következő, így aztán megkülönböztetett kényeztetésben volt részem. Természetesen elvittek fényképezkedni is, a Király utcába, Pfeifer Antal műhelyébe. Én a mellékelt ábra szerint, nem voltam valami lelkes. Mondhattak bármit, nem mosolyogtam. Amikor betelt a pohár, a fényképészmester a kezembe nyomott egy játék puskát, azzal a felkiáltással, hogy ha már ilyen mogorva vagyok, akkor legyek katona.”
Az 1936-os Prágai Magyar Hírlap újságírójának szavai most is helytálló.
„Anyák, óvakodjatok a képeslapoktól, a gyermekszépségversenyektől, az ostoba és ledér gyermekdivatoktól és neveljétek gyermekeiteket otthon, csendben emberségre, öntudatra! Ráérnek a világ színpadán megjelenni majd, ha tetteik, alkotásaik, az elért eredmények nyomán felzúgó tapsvihar szólítja őket a nyilvánosság elé”.
Pogányné Samu Éva
Új hozzászólás