Egy természeti csapás: Az 1911. július 8-i nagy földrengés Magyarországon

111 éve, 1911. július 8-án hajnali 2 órakor szörnyű katasztrófára ébredt az ország. A földrengést 26 vármegyében észlelték. A rövid ideig, körülbelül 25 másodpercig tartó rengés epicentruma Kecskemét északnyugati részén volt, viszont számos nagyvárosban is érezték, többek között Budapesten, Nagykőrösön, Bonyhádon, Hatvanban, Pakson, Esztergomban, Szolnokon, de tulajdonképpen Bécstől egészen a Temesközig észlelték a szeizmológiai készülékek.

Leginkább a rendkívüli módon fejlődő, különösen a 19. század utolsó harmadában gyors növekedésnek induló Kecskemétet sújtotta, ahol a Richter-skála szerinti 5,6-os erősségű földrengés rázta meg a várost. A korabeli tudósítások többségében arról számoltak be, hogy halálos áldozata nem volt az eseménynek, ám többen megsérültek és az épületekben annál nagyobb kár keletkezett. Összesen 1269 lakóház sérült, és 34 épületet vált lakhatatlanná. A legnagyobb veszteségeket a templomok szenvedték el, a római katolikus templom tornya félrecsúszott, a freskók megsérültek, a falak repedezni kezdtek. A legtöbb kár a felsővárost érte, ugyanis sérülést szenvedtek a malmok, a gyárak, de a Közgazdasági Bank és a Törvényszéki Palota sem maradt sértetlen. Az anyagi kár igen jelentős összegre, körülbelül 8 millió aranykoronára rúgott. A segélyakció és az újjáépítés – többek között Lechner Ödön (1845–1914) közreműködésével – hamar megkezdődött, de a város korábbi fényét már nem nyerhette vissza.

A rengés miatt azonban egy másik hatalmas veszteség is érte a várost, sőt egész Magyarországot. Nemcsak a város infrastrukturális beruházásai, építkezései torpantak meg, majd lehetetlenültek el gyakorlatilag egy évtizedre az első világháború és az azt követő politikai, gazdasági változások miatt, hanem egy végül soha meg nem valósult, csodálatos, korát legalább egy évszázaddal megelőző, egyszerre funkcionális, művészeti és közösségi látványossággal, a Lechner Ödön által megálmodott Rákóczi-emlékművel, egyben víztoronnyal lett Kecskemét szegényebb.