Egy csipetnyi Argentína Leányfalun – A Lingel-Sorg-villa
A villa története egészen 1902-ig nyúlik vissza, amikor is a jól ismert budapesti bútorgyáros Lingel Károly fia, Lingel János megvásárolt egy hét hektáros telket Leányfalun. Lingel János, aki tovább vitte édesapja vállalkozását, egy bajor stílusú kétszintes kastélyt álmodott meg. A kastély megtervezésére Kotál Henrik építész kapott megbízást. A villa magasföldszinti bejáratát 3 oszlop határolta, ahová lépcső vezetett fel. A lépcső támfalait egy-egy szfinxszobor ékesítette. Az oszlopok az emeleti nyitott teraszt támasztották.
A három teraszból álló kertet ifjabb Pecz Ármin kertész tervezte szökőkúttal, rózsaágyásokkal, gömbfákkal, örökzöldekkel.
Az 1930-as évek elején a bútoriparban is megjelentek a konkurenciák, a Lingel család bevételi forrásai apadni kezdtek, ezért úgy döntöttek, hogy áruba bocsátják villájukat. A birtokot a vagyonos áruház-tulajdonos (Holzer Divatház, később Úttörő Áruház) Nagykovácsy Milenkó vásárolta meg 1938-ban. A vásárlás azonban meggondolatlanság volt részéről, mivel szívbeteg feleségének nagy nehézségekbe került a villához való feljutás. Nem volt mit tennie, túl kellett adnia a villán, 1939-ben sikerült is vevőt találni rá a gazdag építési vállalkozó, id. Sorg Antal személyében. Sorg Antal munkái közé tartozik a margitszigeti Hajós Alfréd Sportuszoda, a Kőbányai Zsinagóga, (ma Mindenki Temploma) valamint a Fővárosi Sörfőzde is.
A villát fia, ifj. Sorg Antal építette át, aki 1921-ben végzett okleveles építészmérnökként a József Nádor Műegyetemen. Tanulmányait Argentínában, azon belül is Cordobában folytatta tovább, ahol a Dyckerhof és Widman német építőipari cégnél tanult. Sorg Antalt rabul ejtette és valósággal beleszerelmesedett a spanyol koloniális építészeti stílusba, amely a spanyol gyarmatosítás idején alakult ki és jellemző volt a spanyol gyarmatokon épült épületekre. Jellegzetes stílusjegyei például a széles verandák, a boltíves ablakok, a vastag kő vagy téglafalak.
Sorg Antal számára nem volt kérdés, hogy leányfalui villájukat koloniális stílusban kívánja átépíttetni, erre pedig Falus Elek építész - iparművészt találta a legmegfelelőbbnek, így őt kérte fel a munkára.
A villát nem csak átalakították, hanem bővítették is. A levéltárunkban található átalakítási terven is jól látható, hogy egy teljesen új, U alakban forduló épületszárnyat kapott a személyzet, kiegészítve mosókonyhával, vasalószobával és konyhai előkészítővel. Egy pince is kialakításra került, melynek pár sorral lesz fontos szerepe.
A villa udvarát három oldalról épületek, a negyedik oldalról pedig erdő és patakmeder öleli körbe. A fedett verandán áthaladva jutunk a hall-ba. A szalonon és az ebédlőn kívül a társadalmi helyiségek kaptak még helyet a földszinten. Az emeleten a leány és fiú szoba, az uri és női háló, valamint a fürdőszobák nyertek elhelyezést.
A helyiségek térkapcsolása a spanyol jelleg hatására mindenhol levegős. Az ajtókat fa és kovácsolt vasrácsok helyettesítik. A kőkandalló, a csempekályhák, a bútorok, képek, faszobrok egyéni stílusról árulkodnak.
Az épület külső kialakításában és a belső berendezésében is megtalálhatók a spanyol barokk és reneszánsz stílusjegyek.
Falus Elek az átépítés után ezt írta az eredeti Lingel villáról: „bajor hegyház-típussal rokonféle építmény, de annak falaiból alig maradt 10 százaléknyi, külsejéből pedig éppenséggel semmi."
A Sorg család nem sokáig élvezhette azonban a családi idillt, ugyanis 1943. október 5-én motorbalesetben elhunyt a legifjabb Sorg Antal, ifj. Sorg Antal és néveri Gáspár Andrea 17 esztendős fia. Egy év eltelte után a család nem akart tovább Magyarországon maradni, eldöntötték, hogy külföldre disszidálnak. ifj. Sorg Antal előre eltervezte az ország elhagyását, több értéktárgyat és ingóságot a villa pincéjében falazott el. Sorg a Magyar Nemzeti Szocialista Párt tagja volt, ezért tervének megvalósításához az SS segítségét kérte. 1944. november 8-án SS kísérők segítségével megrendezte letartóztatásukat és elhurcolásukat, mert csak így léphettek át a határon. 1945-ben Németországból és Svájcból adott életjelet magáról, majd 1946-tól 1978-ban bekövetkezett haláláig ifjúságának helyszínén, Argentínában, Buenos Airesben élt.
A villát az elhagyott javak kormánybiztossága vette kezelésbe, mely 1945 és 1948 között a Miniszterelnökséghez tartozó állami szervként működött. A háború végén a szovjetek főhadiszállásként használták, majd az épületet államosították. A háború befejezését követően nyaranta gyakran megfordult itt Tildy Zoltán köztársasági elnök, 1949-től pedig egészen a rendszerváltásig pártüdülőként funkcionált.
Kádár János magánnyaralóként vette igénybe a villát. Levéltári források szerint 1956. november 16-án a Sorg villa adott otthont egy titkos találkozónak, melyen Kádár János mellett Georgij Malenkov, Mihail Szuszlov és Ivan Szerov vett részt. A szovjetek prezentálták Nagy Imre elrablását és Romániába való deportálásának tervét, melyre Kádár a kormány tájékoztatása nélkül bólintott rá.
A helyiek elbeszélése szerint többször látták Kádár Jánost és Aczél Györgyöt testőrök társaságában sétálni a Duna parton. A villa kertjében terjedelmes gyümölcsös állt, melynek termését maga Kádár szedte össze, majd Pócsmegyeren pálinkát főzetett belőle.
A rendszerváltást követően az épület egy évtizedig Villa Étterem néven igen exkluzív vendéglátó- és szálláshelyként működött, majd az 1998-as választások után az államkincstár vagyonába került. Sajnos az összes berendezés „eltűnt”, a villa elhagyatottan állt sorsára várva. 2003-ban helyi kezdeményezésre az ingatlant műemléki védettség alá vonták. 2006-ban az önkormányzat tulajdonába került, ekkor sikerült néhány egykori berendezést visszavásárolni. 2014-ben került sor a villa állagmegóvására, karbantartására, parkrendezésére, így alkalmas lett különböző események megtartására.
Napjainkban a helyszínt az Amber Bride rendezvényszervező cég használja, és régi, rusztikus pompájában esküvői helyszínként ajánlja a házasulandó párok figyelmébe.
Pogányné Samu Éva
Forrás:
HU-MNL PML IV. 442. b. Pomázi járás főszolgabírájának iratai 3805/1909.
HU-MNL PML IV. 446. a. Szentendrei járás főszolgabírájának iratai 3826/1942.
Az épületről készült fotók az Arcanum Digitális Tudománytára oldaláról származnak.
Felhasznált irodalom:
Magyar Építőművészet, 1943-08-01 / 8. szám Villa a Duna partján
Műemlékvédelem, 2007/5.szám/Kiss Gábor: Leányfalu villái és villakertjei
Új hozzászólás