A Szent Keresztről nevezett Irgalmas Nővérek zsámbéki munkássága
A szegénygondozással, betegápolással, tanítással, valamint neveléssel foglalkozó Szent Keresztről nevezett Irgalmas Nővérek kongregációját 1844-ben alapította meg P. Teodosius Florentini kapucinus szerzetes és Boldog Maria Theresia Scherer a svájci Ingebohlban.
Magyarországra, ezen belül Zsámbékra 1904-ben érkeztek meg az Irgalmas Nővérek. Központjuk az 1710-es években épült Zichy várkastély lett. A végvári harcokban lerombolt XII. századi várat a Zichy-család építette újra kora barokk várkastéllyá. A vár egykori gazdái között megtalálhatjuk Korvin Jánost és Bakócz Tamást is.
Érdekesség még, hogy 1496 nyarán II. Ulászló király a budai pestisjárvány elől menekülve ide hozta magával a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket.
Zichy Miklós utód nélkül hunyt el, így felesége, Berényi Erzsébet a Magyar Udvari Kamarának adta el a kastélyt özvegyi járadék ellenében.
A XIX. század végén az épület erősen lepusztult állapotba került. Vásárhelyi Géza tinnyei birtokos, környékbeli amatőr régész fülébe jutott, hogy egy konzorcium szándékozik megvenni a romot, hogy azt lebontsa, tégláit, köveit pedig eladja a zsámbéki lakosoknak. Vásárhelyi ekkor rábeszélte a község jegyzőjét, Nyirák Gyulát, hogy vegye meg a romot a kincstártól és mentse meg az enyészettől. A község a vásárlást követően épülethasznosítási problémákkal szembesült. Átmenetileg iskolákat és magtárt helyeztek el benne. Az épület felújításra szorult, amire Zsámbék nem rendelkezett forrással. Éppen jókor érkezett tehát az Irgalmas Nővérek kongregációjának megkeresése, ebben nagy szerepe volt gróf Cziráky Antal lovasberényi földesúrnak és feleségének, Keglevich Rózsának, akik a keresztesnővérek régi pártfogói voltak. A csaknem félévig tartó tárgyalások után végül 1904. szeptember 15-én Zsámbék község képviseletében Schneider György községi bíró adományozási szerződést kötött a rend tartományi főnöknőjével S. Bernadette Roulin-nal.
Átadási szerződés HU-MNL PML V. 1164. Zsámbék nagyközség iratai 8101/1904.
A szerződésben feltételként benne foglaltatott, hogy a rendnek négyosztályos leányiskolát és kéttermű óvodát kell felállítania, mert amennyiben ez nem valósul meg, a település kártérítést követelhet. A szerződést 1904. szeptember 22-én a székesfehérvári püspök, október 10-én pedig Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye közgyűlése is jóváhagyta.
Még ebben az évben elkezdődött a restaurálás és az építkezés, amik hatalmas pénzügyi kiadásokkal jártak. Az építkezés során a régi lovagterem helyén régészeti leleteket (csontvázat, páncélt, fegyvert) találtak, amelyekkel Radnich Imre plébános szerint senki sem foglalkozott és nyomtalanul eltűntek. Az apácák ekkor még nem tartózkodtak a helyszínen, ez lehetett az oka, hogy nem történt leletmentés.
A főépületet, vagyis a rendházat teljesen helyreállítottak, amelyet internátussá alakítottak át, a várkápolnát felújították, az udvar másik oldalán pedig az iskola épült fel.
1905. augusztus 27-én Városy Gyula székesfehérvári püspök megáldotta és felszentelte az elkészült kápolnát, intézetet és iskolaépületet. A felszentelés után rövidesen megérkezett Rómából az oltáriszentség őrzésére vonatkozó engedély. A rendház Jézus Szent Szívének lett ajánlva, a kápolna oltárát szintén Jézus embernagyságú szobra ékesíti. A rend sok adományban részesült, 1906-ban Eszterházy Miklósné orgonát ajándékozott a kápolnának, Bernadette Roulin egy keresztutat, Regli Aniceta általános főnöknő pedig 600 koronával járult hozzá Szent Erzsébet és Szent Ferenc szobrának felállításához.
Helyszínrajz HU-MNL PML V. 1164. Zsámbék nagyközség iratai 8101/1904.
A zsámbéki zárdaiskola és óvoda t ervrajza HU-MNL PML V. 1164. Zsámbék nagyközség iratai 8101/1904.
1908-ban a francia Notre Dame apácáktól megvásárolták a kastély alatt elhelyezkedő Olay-kertet, melyhez egy kis ház is tartozott, ezt a rendalapító után Theodosianumnak nevezték el.
1910-ben felépítettek egy új, egy emeletes internátusi épületet, ebben egy ebédlő, tanulóterem, négy háló, négy fürdő, két betegszoba, egy mosdóterem és egy tornaterem is színpaddal került elhelyezésre.
1911-ben megvásárolták a zárda mögött található Schier-féle hatszobás, emeletes házat, amelyet eladásra bocsátott budapesti tulajdonosa. A szobákat betegszobáknak használták, ahol a kongregáció idős betegei nyertek elhelyezést. A ház melletti park tökéletes volt a betegek regenerálódására. A kis kórház Szent Józsefről elnevezve a Josephinum nevet kapta és saját orvost, valamint ápolókat alkalmaztak benne.
Az I. világháború után folytatódtak a fejlesztések. Egy budapesti főmérnök 1922. május 2-án árajánlatot tett a tartományi ház átépítésére. A Műemlékek Országos Bizottsága nem akart hozzájárulni a tervhez, mivel a várkastély főhomlokzatának egyes részei még Nagy Lajos korából valók voltak. Elmondták, hogy csak akkor adnak engedélyt az építkezéshez, amennyiben megmarad az épület műemléki jellege. A Biai járás főszolgabírája helyszíni szemlét rendelt el 1923. május 11-re, a Műemlékek Országos Bizottsága szakértőjének és az Iparművészeti Múzeum osztályigazgatójának jelenlétével. Az eredményes szemle után az 1923. május 24-én kiadott főszolgabírói határozat ideiglenes engedélyt adott, hogy elkezdődhessenek a második emelet építésének előmunkálatai. A Műemlékek Országos Bizottságának 1923. május 30-án kiadott építési engedélyével immáron elkezdhették az építkezést, amely 1924 őszéig tartott.
A Josephinumban 1929. február 1-én kéménytűz keletkezett, a tüzet sikerült ugyan időben megfékezni, de az épület ennek ellenére is jelentősen károsodott. Baj bajt követett, február 24-én az iskolaépület tetején ütött ki tűz. Az oltást több dolog is nehezítette: a tűzoltóság csak fél óra elteltével érkezett meg rövid csövekkel és létrákkal, a kút befagyott, a vizet csak a szomszédból tudták áthordani kannákban és vödrökben. A tűzoltóknak három óra elteltével sikerült csak eloltaniuk a tüzet. A tető maradéktalanul elpusztult, a padláson tárolt élelmiszerek megsemmisültek, a könyvtárszoba mennyezete megégett, a gerendák lezuhantak és csaknem 200 könyv elégett. A kár 25 000 pengőre rúgott.
Kozár M. Clarissa tartományfőnöknő 1935. augusztus 26-i keltezésű, a Budakörnyéki járás főszolgabírájának címzett levelében engedélyt kért egy üdülőház megépítéséhez a munkaképtelen, elaggott és beteg nővérek számára.
Használatbavétel engedély iránti kérelem HU-MNL PML IV. 424. b. Budakörnyéki járás főszolgabírájának iratai 7124/1937.
Dr. Schultz Gábor főszolgabíró november 2-án kelt válaszlevelében az építési engedélyt megadta, mivel a benyújtott tervek Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye építési szabályrendeletének megfeleltek.
1936. szeptember 15-én Kozár M. Clarissa újabb kérvénnyel fordult a főszolgabíróhoz, melyben engedélyt kért a már felépült betegházban egy családi sírbolt megnyitásához.
1936. szeptember 18-án került sor a helyszíni szemlére, melyen megjelent Dr. Bálint Ferenc tiszteletbeli szolgabíró, Dr. Gyurmán Dezső tiszti orvos, Erdélyi József főjegyző, Karle Mihály községi bíró, Dr. Meggyes József körorvos, Hajdu Ferenc és Pradl Ferenc építési bizottsági tagok és az építkezésben érdekelt szomszédok. A helyszíni szemle során a tisztiorvos, az elöljáróság és az építési bizottság tagjai megállapították, hogy a kért engedély megadásának építésügyi és orvosrendőri szempontból akadálya nincs.
A tartományfőnöknő 1936. szeptember 24-én kérvényezte az üdülő és betegház használatbavételi engedélyének megadását.
dr. Schultz Gábor főszolgabíró PPSK vm. alispánjához fordult abban a kérdésben, hogy a megépült betegház nem tartozik-e az 1300/1932 N.M.M. számú rendelet 1§-ban megjelölt gyógyintézetek közé, mert ha igen, akkor az intézet létesítésére belügyminiszteri engedély szükséges. Véleménye szerint bár az ápoltak a rend tagjai közül kerülnek ki, üzletszerűleg űzött ápolásról nincs szó, viszont az intézet egészségügyi vonatkozásaiban nem különbözik a nyilvános gyógyintézetektől.
Sajnos az alispán válaszlevele nem található meg a dokumentumok között, de Kozár M. Clarissa tartományfőnöknő 1936. december 26-ai jelentéséből kiderül, hogy a felépült üdülőház a zsámbéki tartományház kiegészítő része, amely nem nyilvános kórháznak, vagy gyógyintézetnek épült, hanem a „Szent Keresztről” nevezett irgalmas nővérek magánlakóháza, zárdája, melyben nemcsak beteg, hanem egészséges nővérek is elhelyezést nyernek. Jelenti még továbbá, hogy az orvosi teendőket az intézet háziorvosa látja el, az ápolást pedig a rend tagjai, a nővérek végzik.
Dr. Szauter Pál fogorvos, a zárda szomszédja, írásbeli kifogást nyújtott be a főszolgabíróhoz, mely az alábbiakat tartalmazza.
- Az építtető nem tartotta be a mezsgyetávolságot, az épület a határvonalon fekszik, a határfalat nem tűzfal képezi, hanem egy eresszel ellátott homlokzat. Az eresz átnyúlik a telkére, ahogy a falon kiképzett párkányzat is. Az esővíz a szomszéd telekre vezetődik le. Az épületnek a homlokzati falában a szomszéd telekre nyíló emeletenként három, azaz összesen kilenc ablaka van.
A használatbavételi engedélyt - Dr. Szauter Pál beadványának elutasításával - végül 1937 június 15-én adta meg a főszolgabíró.
Tervrajz HU-MNL PML IV. 424. b. Budakörnyéki járás főszolgabírájának iratai 7124/1937.
Az intézet falai közt az 1949 utáni szocialista államosítást követően mezőgazdasági, majd tanítóképző főiskola működött.
A Keresztes nővérek csak 1993-ban kapták vissza az épületet, ahol az Apor Vilmos Katolikus Főiskola működött. A főiskola egy többcélú intézményt, általános és középfokú katolikus iskolát és gyakorlóiskolát alapított.
HU-MNL-PML XV. 14. Zsámbék - részletek
2003. augusztus 18-án tűzeset következett be, melynek következményeként a tanítóképző Vácra költözött, a gyakorlóiskolai státus megszűnt, de az iskola továbbra is a főiskola fenntartásában működött tovább.
2006. augusztus 1-jétől az intézmény fenntartója a Premontrei Kanonokrend Gödöllői Perjelsége. A rend 1220 óta jelen van a településen. A mindenki által ismert késő román stílusban épült mára rommá vált templom építői ők, a "fehér kanonok" voltak. Keresztelő Szent János tiszteletére alapították a monostort, az iskola névadója szintén ő.
Pogányné Samu Éva
Forrás:
HU-MNL PML IV. 424. b. Budakörnyéki járás főszolgabírájának iratai 7124/1937.
HU-MNL PML V. 1164. Zsámbék nagyközség iratai 8101/1904.
HU-MNL-PML XV. 14. Képeslapok levéltári gyűjteménye
Felhasznált irodalom:
ifj. Rabár Ferenc: A Szent Keresztről nevezett Irgalmas Nővérek Magyar Rendtartománya – Doktori értekezés
Buda Környéki Iránytű, 2010-06-01 / 6. szám - Szakítópróba
Katolikus polgári leányiskola és tanítóképző iskolai értesítője Zsámbék, 1930
www.kszj.hu – Keresztelő Szent János Iskolaközpont honlapja
Új hozzászólás