Nagy terveket készítenek elő a Magyar Nemzeti Levéltárban

Amikor lezárunk egy esztendőt, és elkezdünk egy új évet, vissza szoktunk tekinteni a mögöttünk hagyott hónapokra. Hogyan értékeli a 2025-ös évet a Magyar Nemzeti Levéltár szempontjából?

- Egy nehéz és küzdelmes, ugyanakkor nagyon sok sikert hozó év van mögöttünk. Nehéz és küzdelmes, hiszen az egész világ felfokozott helyzetben van, és ez természetesen kihat a kollégáimra, a környezetünkre, mindenkire. Ebben a világban élünk, mi sem tudunk ettől elvonatkoztatni. A körülmények kihatnak a gazdasági helyzetünkre is, sajnos a közgyűjtemények nem a legjobban finanszírozott intézmények. Ez annak ellenére is így van, hogy úgy gondolom, a nemzeti vagyonnak a legjelentősebb részét a közgyűjtemények őrzik. Mint levéltáros, mint kulturális szakember azt gondolom, nem lehet csak fiskális szemlélettel nézni a világot, úgy, hogy mivel egy erőmű energiát termel, az hasznos, a levéltár viszont adatokat őriz, a múzeum pedig tárgyakat, ezért ezek haszontalanok, és pénzbe kerülnek. A nemzet vagyonához mindegyik hozzátartozik, hozzáteszi a magáét, így a levéltár is, amely a nemzet emlékezetének az őrzőhelye, és rendkívül fontos küldetése van.
 

- Miről szól ez a levéltár esetében?

- Egy struktúra- vagy irányváltásról beszélhetünk, amit az elmúlt években a Magyar Nemzeti Levéltár tudatosan felvállal. Ez arról szól, hogy nemcsak hagyományos őrzőhely vagyunk, hanem a legmodernebb technológiákat felhasználva a világ új kihívásaira is felkészülünk, és készek vagyunk azokra megfelelő válaszokat adni.
 

- Mi adta még a nehézséget 2025-ben?

- Óriási problémát jelent, és erről nyíltan kell beszélni, hogy a kollégáim, akik rendkívül felelősségteljesen dolgoznak, nem kapják meg a szükséges anyagi megbecsülést. Csaknem hétszáz kolléga dolgozik a Magyar Nemzeti Levéltárban, közülük mintegy 250-en felsőfokú egyetemi végzettséggel, idegen nyelvtudással rendelkező szaklevéltárosok, a fizetésük ugyanakkor rendkívül alacsony, de ez igaz a más területen dolgozó munkatársaimra is. Hálás vagyok a fenntartónak, hogy igyekszik ezt a helyzetet orvosolni. A levéltáron belül mi is próbálunk segíteni a kollégáknak, igyekszünk hazai és nemzetközi pályázatokon sikerrel szerepelni, és ezzel – többletmunka után – egy kis bérkiegészítést tudunk adni.
 

- Azért a nehézségek mellett bizonyára akadt számos siker is az előző esztendőben.

- Igen, érdemes inkább az elért eredményekről beszélni, előre kell tekintenünk mindenképpen, és a sikereinkből tudunk építkezni a jövőben is. Ha a levéltár hagyományos feladatait nézzük, tehát azt, hogy iratokat vesz át, megőrzi azokat és szolgáltat, akkor azt gondolom, ezen a területen nemcsak, hogy hoztuk a kötelezőt, hanem igazából lehetőségeinkhez képest mindent elkövetettünk, hogy megfeleljünk a magasabb elvárásoknak. Azokban a vármegyei levéltárakban, amelyek megújultak, vagy ahol új otthonra lelt az intézmény, könnyebb a helyzet. A vadonatúj miskolci levéltárat például 2024 tavaszán adtuk át, míg a Tolna Vármegyei Levéltárunknak is otthont adó Szekszárdi Tudásközpont egy éve, 2025 januárjában nyílt meg. A vármegyék felében a levéltári elhelyezés, az épületek, a raktárak megfelelő színvonalúak. Ugyanakkor van még tennivaló, nagyon sok olyan levéltárunk, vármegyei intézményünk van, ahol raktárkapacitás problémákkal küzdünk, ezeket is meg kell majd oldani. S ahol raktárproblémák vannak, ott nagyon nagy szelekcióval tudunk dolgozni, és sajnos ott azért előfordulhat, hogy a kintlévőség az állami szerveknél még meglehetősen magas. Ezeket a problémákat a levéltár önmagától nem tudja megoldani, fenntartói, állami feladat, hogy ezeken változtatni lehessen.
 

- Akár új, akár felújítása váró épületben dolgoznak a levéltárosok, a munkát mindenhol el kell végezni, legfeljebb valakiknek könnyebb megfelelniük az elvárásoknak.

- A kollégáim megfelelő szakmai színvonalon, felkészülten őrzik meg, írják le és veszik nyilvántartásba az iratokat. A Magyar Nemzeti Levéltár az egyetlen olyan intézmény a levéltárak közül, ahol az elektronikus iktatást minden levéltáros alanyi jogon, saját maga végzi. Tehát nem egy iktatóiroda látja el ezt az ügyintézést, hanem minden levéltárosnak el kell sajátítania az ehhez szükség tudást. Ez is óriási dolog, hiszen más közgyűjteményekben ez nem így működik. Fontos azt is kiemelni, hogy egy nagyon alapos levéltári nyilvántartó rendszerünk van, amit ugyan szeretnénk fejleszteni a jövőben, de ilyen állapotában is alkalmas arra, hogy precízen leírja az iratot magát. Persze az óriási feldolgozó munkát a levéltáros kollégák végzik el saját maguk.
 

- S hát egyre inkább kiemelt terület lett a szolgáltatás.

- Igen, és talán ezen a területen lépett a legnagyobbat előre a levéltár. Körülbelül másfél évtizeddel ezelőtt született egy stratégia, amely megfogalmazta a szolgáltató levéltár fontosságát. Ez a mai napig evidencia, és mi kiemelten kezeljük ezt a kötelezettséget. Ennek lényege, hogy minél több embert, minél pontosabb információval, minél gyorsabban el kell érnünk. S úgy gondolom, ezen a területen a levéltár rendkívül sokat fejlődött. Ha az iratanyagokat feltárják a kollégáim, azok bekerülnek a Scope Archiv levéltári nyilvántartó rendszerbe, ugyanakkor ezekből a feldolgozásokból rendkívül sok adatbázis is születik. Összességében több mint ötszáz adatbázist kezel már a Magyar Nemzeti Levéltár, ezek jelentős része publikus, tehát bárki számára elérhető a világhálón. Az adatbázisok között vannak olyanok, amelyek csak néhány ember vagy egy szűk szakmai kör érdeklődésére tartanak számot, de vannak elképesztően népszerűek is, amelyek több százezres megtekintést hoznak éves szinten. Ilyen például a Szovjetunióba elhurcoltak adatbázisa vagy a legutóbb közzétett, Magyarország katonai birtokbavétele 1944–1945 című adatbázisunk. Ennek elkészítésén 150 kollégám dolgozott egy-másfél éven keresztül, de a munka folytatódik. Budapest és Győr ugyanis nincs még benne az adatbázisban, mert az ottani anyakönyveket a városi levéltárakban őrzik, de ezeket az anyagokat is át fogjuk tekinteni. Eddig csaknem 120 ezer áldozatot tudtunk azonosítani, ők mostanáig javarészt ismeretlenek voltak az adott közösségek, illetve a társadalom vagy a történetírás számára. És külön eredmény, hogy mintegy 8 ezer olyan katonát is találtunk, akiket a katonai áldozatvállalásban nem tartottak nyilván. Emellett számos olyan zsidó áldozatot is azonosítottunk, akiknek a neve eddig szintén nem volt ismert. Ez a téma rendkívül módon érdekli a társadalmat, mert azután, hogy december 3-án bemutattuk az adatvizualizációt, egy hét alatt csaknem 70 ezren tekintették azt meg.
 

Adatbázis - Magyarország katonai birtokbavétele 1944-1945
 

- Mi a sikeres munka receptje a levéltárban?

- A tanulás, folyamatos átalakulásban vagyunk, hiszen a kollégáim olyan technikai vívmányokat, IT–technológiát, illetve mesterséges intelligenciát használnak, ami nemhogy napról napra, hanem szinte óráról órára fejlődik, újabb és újabb eredményeket produkál. Erre nagyon odafigyelünk, és ezeket igyekszünk hasznosítani a munkában. Csak egy példát mondok, ezelőtt néhány évvel még elképzelhetetlen volt az, hogy valaki otthonról levéltári kutatást végezzen el. Ma már az iratanyagokat ki lehet kérni úgy, hogy be se kell jönni a levéltárba, amit aztán a levéltárosok feltöltenek egy megfelelő helyre, ahonnan csak le kell tölteni, és így el lehet végezni a kutatást. Nyilvánvalóan számos probléma van még ezzel, vannak még elakadások, ezzel tisztában vagyunk, de hát ahogy mondtam, ez egy tanulási folyamat. A hibákat igyekszünk kiküszöbölni, és minél tökéletesebben, minél zökkenőmentesebben kiszolgálni a levéltárat távolról felkereső kutatókat. Aki pedig hagyományos módon jön be, annak is könnyebbség, hogy átálltunk arra az elektronikus rendszerre, hogy a kutató otthonról csak megjelöli, milyen iratanyagot szeretne kutatni, és amire bejön a levéltárba, addigra előkészítjük azokat.
 

- Mennyire követi a levéltár azt az elvet, hogy nem elég jónak lenni, jónak is kell látszani?

- A hazai kulturális területen, illetve nemzetközi viszonylatban is nagyon komoly eredményeket értünk el, amelyekkel a lakosság és a fenntartó állam is tisztában van, ennek kapcsán számos pozitív visszajelzés érkezik hozzánk. Persze teszünk is azért, hogy ez így legyen, hiszen az elmúlt években nagyon határozottan átálltunk arra, hogy igyekszünk minél több hírt közreadni a levéltárról. Ez fontos ahhoz, hogy a levéltár folyamatosan látható intézménye legyen a magyar kulturális területnek. Ennek érdekében a honlapunkon és a közösségi médiafelületeinken is folyamatosan kommunikálunk, a posztjainkat sok ezren követik, de akadt olyan Facebook-bejegyzésünk is, amelyet több mint félmillióan tekintettek meg. Tavaly óta podcastunk is van az Óbudai Egyetemmel közösen.
 

- Van az elvégzett munkának egy speciális része, a levéltár folyamatosan keresi az együttműködés lehetőségét másokkal. Miről tud ennek kapcsán beszámolni?

- Nagyon sok együttműködést építünk ki, ezek során azokra a kapcsolatainkra fókuszálunk, akiknek az iratanyagát mi őrizzük vagy őrizni fogjuk a jövőben. Elkezdtünk stratégiai megállapodásokat kötni különböző szervezetekkel, cégekkel. Tavaly két nagyon fontos vállalattal is aláírtunk egy-egy keretszerződést, az egyik a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt., a másik pedig Magyarország legkedveltebb likőrgyára, a Zwack Unicum Nyrt. Úgy gondoljuk, hogy ezek előremutató és gyümölcsöző együttműködések lehetnek, éppen ezért további megállapodásokat is előkészítünk, és ezt a sort szeretnénk folytatni. A keretmegállapodásokat együtt tudjuk megtölteni tartalommal, a Herendi Porcelánmanufaktúrával közösen például kiállítást szerveztünk, kötetet adtunk ki az Anna-bál kapcsán, amelynek társkiadója volt még a balatonfüredi önkormányzat és a tihanyi bencés apátság. S közben mi a cégek múltjával kapcsolatban fontos iratokkal tudjuk a partnereket segíteni, mint tettük ezt a Zwack esetében.

Anna-bál sajtótájékoztató
 

- A partnereket csak a gazdasági szférában keresik?

- Nem, akár a kultúra, akár az oktatás területén is nyitottak vagyunk az együttműködésre, és ez ugyanúgy igaz az állami szervekre is. Példaként említeném, hogy a levéltár évek óta szorosan együttműködik a Magyar Kormánytisztviselői és Állami Tisztviselői Karral, akikkel közösen köteteket adtunk ki, és konferenciát is szerveztünk. S fontos, hogy nemcsak itthon, hanem külföldön is keressük az együttműködés lehetőségét, csaknem száz olyan stratégiai megállapodásunk van már idehaza és a határokon túl, akár Amerikában és Ázsiában, amelyektől sokat remélünk a jövőben. Büszkék vagyunk arra, hogy a FamilySearch céggel, a MyHeritage családtörténeti szolgáltatóval és több koreai egyetemmel is közösen dolgozunk, tavaly számos projektet készítettünk elő velük például a digitalizáció vagy éppen a kézírás-felismerés terén. De például tavaly írtunk alá együttműködési szerződést a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-Európai Tanulmányok Karával. Emellett több új együttműködést is előkészítettünk már, aláírásra vár a megállapodás Albánia, Koszovó, Olaszország és Portugália nemzeti levéltáraival.

Raktárséta a Múzeumok Éjszakáján
 

- Maradva még a szolgáltatásoknál, a levéltár tavaly nagyon sok rendezvényt is szervezett.

- Igen, a szolgáltatásnak az is része, hogy a Magyar Nemzeti Levéltárnak és az egyes vármegyei intézményeknek kulturális küldetése a rendezvények szervezése. Kiállításokat, kötetbemutatókat, konferenciákat vagy éppen nyílt napokat szervezünk a ház falain belül, de kívül is, akár az egyes vármegyék önállóan is. Folytatódott a Petőfi Kulturális Program is, bár nem olyan intenzitással, mint 2024-ben, amikor az év során több száz ilyen jellegű programot bonyolítottunk le, de azért jelentős mértékben. A Nemzeti Művelődési Intézettel együttműködve a vármegyei kollégák számos településre eljutottak, olyan helyekre, ahol eddig lehet, hogy az állampolgárok nem igazán tudtak semmit a levéltárakról. A kollégáink pedig a családtörténeti, helytörténeti kutatásról, az identitásmegőrzésről tarthattak előadásokat, érdekes foglalkozásokat szervezhettek. Ezekre a programokra sokan ellátogattak, a rendezvényeket nagyon jól fogadta a helyi közösség. Ugyancsak népszerű volt a „Magyarul Európában” 1100 éve Európában, 20 éve az Unióban vándorkiállításunk, amely sikerét mutatja, hogy immár második éve „járja az országot”, településről településre, sőt, 2026-ban is találkozhatnak vele az érdeklődők.

Exhumálás a Bécsi kapu téren
 

- A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára programjai közül melyeket tudna kiemelni az előző esztendőből?

- Fontos esemény volt, hogy tavaly júniusban megnyílt a levéltár és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum közös, 1945 – Kereszttűzben című kiállítása, amely a II. világháború 1945-ös lezárásának 80. évfordulója alkalmából készült, és amely rendkívül jelentős érdeklődést váltott ki. A tárlatot ma is meg lehet tekinteni a Bécsi kapu téren. Amikor készültünk a kiállításra, a kollégák számos dokumentumot elővettek, megnéztek, feltártak, és előkerült egy olyan irat, amelyből kiderült, hogy a Bécsi kapu téri levéltári palota udvarán német katonákat temettek el Budapest 1945. évi ostroma alatt, és akiket később nem exhumáltak. Ezt követően, hosszas egyeztetések után a Német Háborús Sírokat Gondozó Népi Szövetség munkatársai tavaly májusban a helyszínre érkeztek, és összesen tizennégy német katonát találtak meg egy tömegsírban. Hétnek az azonosítója is előkerült, így az érintett katonák családját értesíteni lehetett Németországban. Nyolc évtized után végre megtudhatták, a szerettük hol és mikor hunyt el, és megnyugodhattak abban, hogy felmenőjüket katonai tiszteletadás mellett végső nyughelyre helyezték a budaörsi katonai temetőben. S ezzel a kegyeletteljes eseménnyel a hozzátartozók végleg lezárhatták magukban a második világháborút. Fontos még kiemelni, hogy az exhumálásnál előkerült az egykori nagy torony több darabja is. Az emblematikus építmény szintén Budapest 1945. évi ostroma alatt sérült meg olyan súlyosan, hogy már nem lehetett helyrehozni, így le kellett azt bontani. Ennek állítottunk emléket „Az Országos Levéltár nagy tornya” című kamarakiállítással, amely tulajdonképpen kapcsolódott az 1945 – Kereszttűzben című tematikus nagy tárlathoz. A kamarakiállítás szintén a Bécsi kapu téren, a galéria- és foglalkoztatótermünkben kapott helyet, amelyet több százan megtekintettek.

Kiállításmegnyitó: 1945 - Kereszttűzben
 

- Egy adott évben, a feladatok elvégzése közben már a következő esztendő, esztendők programjait is tervezni kell. Mi ad feladatot a levéltár munkatársainak 2026-ban?

- Ebben az évben elsősorban az 1956. évi forradalom és szabadságharc 70. és a mohácsi csata 500. évfordulójáról emlékezünk meg, a programjainkat e jubileumok köré építjük. A szervezőmunkát 2025-ben, sőt, már 2024-ben elkezdtük. Mohács kapcsán már elkészült egy kötet, amelynek címe: „Magyar várak a török korban. Giulio Turcho és várépítésztársainak várfelmérései az 1560–1580-as évekből”. Ez a kiadvány a magyar végvári rendszer nagyon fontos kérdését járja körül és tisztázza. A kötet nemzetközi együttműködésben készült el, mert a Török Állami Levéltártól, illetve az Osztrák Állami Levéltártól is kaptunk hozzá segítséget. Az osztrákok például rendelkezésünkre bocsátották az 1570-es években az Udvari Haditanács által kiküldött olasz hadimérnökök tervrajzait, leírásait a magyar végvárakról. Így ezeknek a váraknak a történetét fel tudtuk dolgozni egy kötetben, ami a 2026-os év nagy munkája. A kötetet február 5-én, a magyar kultúra napjához kapcsolódóan mutatjuk be. Ugyanekkor nyitjuk meg a galéria- és foglalkoztatótermünkben Kőnig Frigyes Munkácsy Mihály-díjas magyar festő- és grafikusművész, a Képzőművészeti Egyetem nyugalmazott rektorának kiállítását. Az ő várrajzaiból több mint ötezer került a levéltár őrizetébe, ezek közül mutatunk be jónéhányat a tárlaton.
 

- Milyen programok várhatóak még a Mohács-évforduló kapcsán?

- Ebben az évben még két kamarakiállítást tervezünk a galéria- és foglalkoztatótermünkben. Egyrészt bemutatjuk Kertai Zalán hagyományőrző festőművész festményeit és Boldog Zoltán képzőművész történelmi témájú grafikáit a látogatóknak. S végül ősszel, ugyancsak a galéria- és foglalkoztatótermünkben a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas magyar grafikus és festő, Somogyi Győző szintén a török korhoz kapcsolódó rajzait, festményeit állítjuk majd ki. S persze a témában egy nagy kiállítással is készülünk, amit a kiállító- és konferenciatermünkben valósítunk meg közösen a Hadtörténeti Intézet és Múzeummal. Ehhez mi most is írott anyagokkal járulunk hozzá, míg a múzeumból különböző tárgyak érkeznek, és ezek bemutatásával emlékezünk meg a nagy nemzeti tragédiánkról.

II. Lajos levele
 

- Említette a kötetet, amelyet február 5-én mutatnak be. Milyen fogadtatásra számítanak ennek kapcsán?

- Arra számítunk, hogy a kötet nagyon népszerű lesz, éppen ezért kiadjuk angol nyelven is. Nagyon sokan érdeklődnek a várak, a végvárrendszer és ezek története iránt. A magyar végvárrendszer ugyanis egyedülálló dolog volt, amely a három részre szakadt országban, tulajdonképpen a Muravidéktől egészen Temesvárig húzódott, és csaknem 135 végvár tartozott hozzá. Emellett készülünk még egy nagy Mohács-kiadvánnyal is, ez egy több száz oldalas, nagy színes album lesz, amelybe több mint 40 történész ír tanulmányokat. Az ELTE HTK Történettudományi Intézet, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum és a levéltár közös együttműködésének eredménye ez is. A reményeink szerint a kötet egyszerre lesz értékes és izgalmas a szakma és a laikusok számára is, hiszen albumszerű, számos illusztrációval gazdagított kiadvány lesz. Továbbá két-három olyan adatbázissal, illetve adatvizualizációval is készülünk, amelyek rendkívül egyedülállóak lesznek, és a fiatalokat szólíthatják meg. Az egyik az a két hadseregnek, az oszmán és a magyar hadaknak a Mohács felé vezető útját szemlélteti rendkívül látványosan. Ez bemutatja majd az erőviszonyokat, illetve azt, hogy miként vonult a Balkánon keresztül északra az oszmán hadsereg, és közben a magyar királyi sereg hogyan haladt délre az ország közepétől Mohács felé. Emellett a Mohácsnál harcolókat is be fogjuk mutatni, török oldalról is. Az oszmán sereg vezetői, a szultánon kívül, eddig ismeretlenek voltak idehaza, de most néhány életutat bemutatunk. Az ELTE HTK Történettudományi Intézet segítségével pedig magyar és külföldi keresztény katonákat ismertetünk, akik a magyar oldalon küzdöttek Mohácsnál. S végül a már elkészült kötethez kapcsolódóan egy folyamatosan bővülő adatvizualizációval készülünk a 135 végvárról, ezeknek az építményeknek az adatait, rajzait, akár a korabeli, tehát 1570-es évekből származó olasz hadimérnöki rajzoknak a repróit föltesszük. Arra számítunk, hogy a várkutatás iránt érdeklődők fotókkal, egyéb információkkal gazdagítják ezt az adatbázist.
 

- Mivel készül a levéltár az 1956. évi forradalom és szabadságharc 70. évfordulójára?

- Több forráskötetet szeretnénk kiadni. Francia, külügyi, illetve titkosszolgálati jelentések nemrégen váltak elérhetővé, erről tervezünk '56 kapcsán egy önálló forráskiadványt megjelentetni. Terveink között szerepel, hogyha megtaláljuk a kapcsolatot a török hatóságokkal, akkor kiadjuk egy török újságíró korabeli tudósításait. İlhan Bardakçı az egyik utolsó külföldi újságíró volt, akit 1957-ben elküldtek a magyar hatóságok, ő addig folyamatosan írta a cikkeit, amelyek Törökországban megjelentek, ezeket szeretnénk összegyűjteni és publikálni. Emellett Spanyolországban is rendkívül izgalmas, az 1956. évi forradalommal és szabadságharccal kapcsolatos dokumentumok kerültek elő, és ezeket is szeretnénk kiadni egy kötetben.
 

- Az 1526-os és az 1956-os évfordulók mellett jut még energia másra is?

- Igen, nem felejtkezünk el a közép-európai hősünkről, Benyovszky Móric magyar főnemesről sem, aki 1741-ben született Felső-Magyarországon, Verbón, és 240 éve, 1786-ban halt meg Madagaszkáron. A katona és híres utazó élete 45 éve alatt harcolt a lengyel konföderációs erőkkel az oroszok ellen, majd fogságba esett, ahonnan megszökött, és onnan hajóval a fél világot körbeutazva Franciaországban kötött ki, ahol egyfajta világsztárként kezelték. Járt az Egyesült Államokban is, ahol baráti kapcsolatba került Benjamin Franklinnel. Madagaszkár szigetén pedig, ahová a franciák a területet gyarmatosítani küldték, Benyovszky Móricot a bennszülöttek királlyá választották. Mi pedig az egész XVIII. század második felének a hihetetlen átalakulását, kataklizmáját az ő életén keresztül szeretnénk egy nemzetközi konferencián bemutatni, ahová francia, amerikai, osztrák, lengyel, szlovák és magyar előadókat várunk. Ezt szeptemberre időzítjük, amikor Benyovszky születésének az évfordulójára emlékezünk, hiszen a híres utazó szeptember 20-án látta meg a napvilágot. A konferenciát a Benyovszky Emléktársasággal közösen szervezzük meg.

S szintén idén lesz az 1926. évi badeni egyezmény elfogadásának századik évfordulója, ami a magyar levéltárügyet érinti. Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása után ezzel a világon egyedülálló megállapodással nemzeti szempontok szerint osztották fel a levéltári forrásanyagokat, és ennek nyomán száz éve magyar hadi és civil levéltárosok dolgozhatnak az Osztrák Állami Levéltárban. A századik évforduló alkalmából az Osztrák Állami Levéltárral közösen kiállítással, konferenciával készülünk.
 

- Szervezik már a 2027. évi programokat is?

- Igen, már 2027-re is előre tekintünk, amikor valószínűleg az 1867. évi kiegyezés lesz a központi téma, ami nagyon komoly jelentőséggel bír. Tervezzük, hogy az 1867. évi osztrák-magyar kiegyezést az UNESCO szellemi világörökség részeként elfogadtassuk, és valószínűleg a fő kiállításunk is erre a témára fókuszál. Nyilván konferenciát is szervezünk a kiegyezéssel kapcsolatban, és minden bizonnyal kötet is megjelenik majd a témában. Mint látszik, elszántak vagyunk, és komoly terveink vannak az előttünk álló időszakra. Azt reméljük, hogy meg is tudunk valósítani mindent, amit szeretnénk!

Fotók: Lantos Zsuzsanna (MNL)