„Mi Istennek hála ismét tanuláshoz kezdtünk”
A magyarországi oktatás és nevelés módszereinek és intézményrendszerének kialakulása hosszú, több évszázadon átívelő folyamat eredménye. A korai századokban az oktatás megszervezése is a keresztény egyházakhoz, mint az írásbeliség egyedüli letéteményeseihez fűződött. Az egyház kezelésében álló kolostori és káptalani iskolák képezték az alapját a később létrejövő tanintézményeknek és a különféle iskolatípusoknak. Az oktatás- és iskolaügy reformja az 1776. augusztus 5-én kiadott tanügyi rendelet következtében indult meg. Ez hozta létre a szervezeti kereteket, a felállított kilenc tankerületet (élükön a világi tankerületi főigazgatókkal) a Magyar Királyi Helytartótanács felügyelete alá helyezte. Az oktatási rendszer egységesítésére és további szabályozására 1777-ben a Ratio Educationis (Oktatási-Nevelési Rendszer) elnevezésű rendelet bevezetésével került sor.
Ez rögzítette többek között az iskolatípusokat. Az alapfokú képzést a falusi, városi népiskolákban biztosították, ezek tulajdonképpen elemi vagy kisiskolák voltak. A középfokú oktatás két részből állt: három év alatt lehetett a grammatikai osztályt, az ún. kisgimnáziumot elvégezni. Ha a tanuló még egy évet retorikai és egy évet poetikai osztályba is járt, akkor nagygimnáziumot végzettnek számított. A felsőfokú képzés két szinten volt lehetséges: a királyi akadémia két éve alatt jogi vagy filozófiai osztályt végezhettek el, valamint a nagyszombati egyetem bölcsész, jogi, orvosi és teológiai fakultásán tanulhattak). A tananyag is az iskolafokoknak megfelelően került egységesítésre, továbbá hatalmas előrelépésnek számított a tankötelezettség előírása a 6–12 éves korú gyermekek számára. A tanév november 1-jével kezdődött és a következő év szeptember 20-ig tartott. Az iskolai szünet mindössze 6 hét volt, de a falvakban a nyári munkák idején megtörtént, hogy a gyerekeket a szüleik egyszerűen nem engedték iskolába. Vasár- és ünnepnapokon és csütörtökön nem volt tanítás.
A katolikus és protestáns vallásúaknak külön iskolákat tartottak fenn a Magyar Királyságban és Erdélyben. Kassa, Nagyszombat, Nagyvárad, Gyulafehérvár tanintézményeiben a római katolikus felekezeten lévő ifjak tanulhattak, az evangélikusok híresebb kollégiumai, líceumai Eperjesen, Késmárkon, Lőcsén és Sopronban működtek, míg a református vallást követők a jónevű sárospataki, debreceni, pápai, nagyenyedi és marosvásárhelyi kollégiumok közül választhattak.
A következőkben néhány forrást mutatunk be, hogy a 17–19. századi ifjak mit, miből, hogyan és hol tanultak.
„Mi Istennek hála ismét tanuláshoz kezdtünk; az tanulásnak kívánságától gerjesztetünk, tudván azt, mely nagy haszna légyen az tanulásnak” – írta az 1666. december 6-án született Radvánszky János. A középnemes származású, evangélikus felekezethez tartozó Radvánszky gyermekévei a Wesselényi-összeesküvés és az azt követő megtorlások, a katolikus restauráció felerősödése, s a Thököly Imre vezette kuruc felkelés kirobbanásának idejére esett. Ezek a történelmi események jelentős hatással voltak iskoláztatására, miként arról az atyjához, Radvánszky Györgyhöz írt leveleken kívül önéletírásában is beszámol.
„Édes Szüleim akarván Isteni félelemben felnevelni mindjárt kisded koromban, úgymint anno 1672-ben, (tehát az 6 évesen) praeceptorokkal (tanítókkal) taníttatni kezdenek. Szegény Édesatyám uramnak semmi némű módja benne, hogy vallásunkra való oskolában jártatott volna, házánál, hol Kephalides nevű radványi exulal, (Hlavács Kephalides Máté Radványból elűzött, majd Besztercebányán letelepült evangélikus tanító) hol pedig más rendbéli szolgáival taníttatott. Édesatyám uramat Szelepcsényi György akkorbéli esztergomi érsek mandatumival impetrálták (parancsaival rávették), hogy kényteleníttetvén pápista diákot praeceptorul fogadni, mely nem sokkal többet tudván nálam, majd harmadfél esztendeig vesztettem időmet. Az kurucok, kik anno 1678 franciákkal együtt az bányavárosokra jöttenek és azokat sok zenebonás háború követte, ugyannyira impediáltak (akadályoztak) tanulásomban, hogy aztat éppen abba kelletett hagynom, mely igen tetszett gyermekségemnek.”
Radvánszky középfokú tanulmányait az 1667-es alapítású eperjesi evangélikus kollégiumban végezte 1682 és 1685 között. Kiválóan megtanult latinul, alaposan elsajátította az alaktant és mondattant, alaposan begyakorolta a magyarról latinra történő fordítást. Egy-egy szövegről legalább két változatban készítette el a fordítást.
(Radvány János által 1682-ben az eperiesi állami evangélikus kollégiumban írt érvek könyve. Ó, polgárok, reménykedjetek a felülről jövő segítségben)
Jelzet: MNL OL, Radvánszky család levéltára, Radvánszky család radványi levéltára (P 566), 1. sorozat, IV. osztály, XVII. csomó, Tankönyvek és jegyzékek Radvánszky II. János és III. László korából, No. 2.
Tekintve, hogy Magyarországon csak 1845-ben lett a magyar a hivatalos nyelv, 1844-ig a latint használták, így különösen nagy hangsúlyt fektettek az oktatására. Középszinten – a kisgimnáziumokban, illetve a nagygimnáziumokban – a legfontosabb tantárgynak számított és a legnagyobb óraszámban oktatták. Az osztályokat is aszerint nevezték el, hogy éppen milyen anyagrészt tanultak; ennek megfelelően volt grammatista, majd sintaxista, illetve poeticai és rhetorikai osztály.
Szilassy József III. grammatista osztályos tanuló gyakorló füzete az 1803/1804. tanév első félévében
Jelzet: MNL OL, Szilassy család levéltára, ifj. Szilassy József helytartótanácsi tanácsos (1792–1854) (P 1009), III. sorozat, 15. tétel, 2. altétel, No. 1.
Szilassy József (1792–1856) 1811-ben jogi diplomát szerzett. Nádori ítélőmester, majd 1825 és 1830 között Zemplén vármegye főispáni adminisztrátori tisztséget töltötte be. Jó kapcsolatot ápolt Kazinczy Ferenccel. 12 éves volt, amikor rajzán megörökítette, hogy milyen tantárgyakat tanul. A szintaxison kívül földrajzot, hittant (Liturgia Horarum – Imaórák Liturgiája) és persze rajzot.
Gróf Károlyi Sándor (LINK a név alá: https://mnl.gov.hu/mnl/ol/hirek/karolyi_sandor_a_maganember) (1669–1743) kuruc generális, majd császári-királyi tábornagy pályafutása iskolázatlansága ellenére egész látványosan alakult ugyan, önéletírásában mégis keserűen jegyezte meg, hogy a családja rossz anyagi helyzete és a viszontagságos belpolitikai helyzet miatt nem állt módjában komolyabb tanulmányokat folytatni. Apaként talán éppen ezért fordított kiemelt figyelmet arra, hogy fia, Károlyi Ferenc (1705–1758) megfelelő képzésben részesüljön. Az ifjú gróf mindössze 7 éves volt, amikor atyja a nagyszombati jezsuitákra bízta a nevelését. Neve 1716-tól szerepel a nagyszombati jezsuita kollégium anyakönyvében. 1719. június 11-én kelt levelében – már mint a szintaxista osztály tanulója – a következőket írta atyjának: „Úgy fogom parancsolatjához magamat alkalmaztatni, hogy mind nagyságod méltóságos és kegyes atyai parancsolatjának, mind magam alázatos kötelességemnek eleget tegyek. Legelőször is az isteni ájtatatosságban, másodszor az deák és német nyelvnek tanulásában, utoljára az aritmetika és egyebeknek az miben illik progressiojaban”. A vallástan, a latin és német nyelv mellett tehát már az aritmetika (számtan) is helyet kapott az órarendjében.
A Berzeviczy család iratanyagában található az alábbi, latin és német nyelvi stílusgyakorlatokat tartalmazó iskolai füzet, amely az 1795-ben a késmárki evangélikus líceumban tanuló egyik családtagé lehetett. A lecke első része a Joannes/János és Theophilus/Teofil között az iskolába járás témakörében folytatott párbeszédet tartalmazza. A kérdő és felkiáltó, illetve felszólító mondatokon keresztül gyakorolták be a vocativus/megszólítás esetét, az igenevek használatát, a melléknevek fokozását, a tagadás, kettős tagadás fordulatait. Ezután a párbeszédben elhangzott kifejezéseket mindkét nyelven kijelentő formában is leírták.
Jelzete: MNL OL, Berzeviczy család levéltára, Berzeviczy család kakaslomnici ága iratai (P 53), 4. tétel, No. 178.
„Decuria tertia de prandio. Joannes et Theophilus colloquium primum. De revocatione a lusu ad prandium. J Heus! Heus!
Quoniam multi scholares scholam pro jugo habent, ideo etiam non libenter ad scholam eunt. Enim vero non ignoro eos libentius ire ad mensam, quam in scholam. Nam si quispiam illos avocat a lusu ad prandium, hinc pleno ore clamitant: O laetum nuntium me habes obsequentissimum.”
Fordítás:
„Minthogy sok tanuló tehernek tartja az iskolát, emiatt persze nem szívesen járnak oda. Én is jól ismerek olyanokat, akik szívesebben mennek étkezni, mint az iskolába. Ugyanis, ha valaki a játék mellől hívja őket ebédelni, teli torokkal kiáltják; Ó, milyen örvendetes hír, én vagyok a legszófogadóbb!”
A protestáns és katolikus iskolákban a 18. századtól az ógörög nyelvet is felvették a tanrendbe. 1854-ben ráadásul a klasszikus gimnáziumokban kötelezővé tették az oktatását. Sokak örömére 1934-től már csak választható nyelvként szerepelt a humán irányultságú középiskolák tantárgyai között. Joannes Baptisatus Kaiszler feltehetőleg jól bírta a nyelvet, ha Máté evangéliuma 2. fejezetének (a napkeleti bölcsek megérkezése Jeruzsálembe) latinra történő átültetésére vállalkozott.
Görög fordítási gyakorlat Máté evangéliumának 2. fejezetéből
Jelzet: MNL OL, Csáky család levéltára, Csáky László halála után rendezett iratok (P 75), Fasc. 24. LZ., No. 5.
Csernátoni Vajda Sándor Csernátoni Vajda Sámuel (1750–1803) filozófus, marosvásárhelyi kollégium tanárának a fia 1806 és 1813 között a marosvásárhelyi kollégium diákja volt. Családi iratai között megmaradtak a természettan órán készített jegyzetei. Következzék most annak a fejezetnek a bemutatása, ahol az emberről tanultak. A rövid szövegből kiderül, hogy a fajok rendszerezéséről, osztályozásáról készült előadását oktatójuk Carl von Linné (1707–1778) svéd természettudós és kortársa, a francia Georges-Louis Leclerc de Buffon (1707–1788) természettudós munkáira építette.
Csernátoni Vajda Sándor természetrajz füzete
Jelzet: MNL OL, Csernátoni család iratai (P 79), 7. tétel, No. 5.
„Nevezetességek a természeti dolgokból.
Az ember.
Az ember a maga lelki ereje által ura a teremtésnek. Az ő természete és tulajdonságai a legérdemesebb tárgyai a vizsgálódásnak. Az égalja, az ország földje, a törvények, a tápláló eledelek és más történetes dolgok egy bámulásra méltó különbözőséget okoznak az embernek színében, ábrázat vonásaiban, erkölcseiben és tehetségeiben. A pallérozott és erkölcsös népek egymástól magukat megkülönböztetik és többnyire csak egy folyóvíz a határ két vad nemzetek között. Akik egymástól az ő bőrüknek színében éppen olyan különbözők, mint az ők gondolkodásuk módjában. Azonközben minden embereknek egy testi alkotásuk vagyon. Mindenek fel vannak ruháztatva elmebéli tehetséggel, erkölcsi érzésekkel és a boldogságnak elfogadására való alkalmas volttal. A különböző emberi nemzetségek Linne és Büffön szerint hatan vannak. Az első vala az égsarki környék alatt és magába foglalja a Laplandiakat, az indiai eszkimoszokat, a szamojédokat, a tatárokat Nova Zemla lakosait, a Borándirakat, a Grönlandiaikat, és Kamcsatka törzsökös lakosait. Ezen embereknek ábrázatjuk hosszú és széles, az orrok lapos és kurta, szemeik sárgás-barnák és feketéskék. A pofacsontjuk rendkívül magasak, a szájuk erősen nagy. Az ajakuk vastag és felfordult, a hangjuk vékony, kukorékoló. A fejük vastag, hajuk fekete és sima, az ő bőrük barnás-fekete szín. A nép kicsiny, a nagyobbak többnyire öt lábnyiak és a legmagasabbak öt lábnyinál nincsenek felül.”
Teleki Sámuel (1792–1857) matematikai tanulmányai során a vizsgákra az alább bemutatott könyvecskéből készült.
Teleki Sámuel által kidolgozott matematika vizsgatételek
Jelzet: MNL OL, Teleki család gyömrői iratai (P 654), III. sorozat, 72. tétel
„Theoremata et Problemata ex mathesi pura semestris secundi
XXV. Areus parallelogramorum invenire. Resolutio
Areae inveniuntur si basis ducatur in altitudinem.
Demonstratio. Nam ducta linea diagonali resolvetur in dua triangula aequalia, sed area trianguli aequatur. Basi ductae in dimidiam altitudinem ergo area parallelogramum invenitur si basis multi plecetur per totam altitudinem.”
Fordítás:
„Elméleti matematikai tételek és feladatok, második félév.
XXV. A paralelogramma területének kiszámítása.
Megoldás:
A terület úgy számítható ki, ha az alapot megszorozzuk a magassággal.
Bizonyítás:
Mivel a paralelogramma egy átló meghúzásával két egyenlő háromszögre osztható, a háromszög területe pedig egyenlő az alap és a magasság felének szorzatával, ezért a paralelogramma területe úgy számítható ki, ha az alapot megszorozzuk a magassággal.”
A Baranya vármegyei Bozsokon 1844-ben született és ott gyerekeskedő Müller József a németen kívül már anyanyelvén is megtanulhatott olvasni. A bozsoki kisiskolások a Magyar Királyi Egyetem betűivel Budán 1849-ben nyomtatott ábécés és olvasókönvvből tanulhattak.
Jelzet: MNL OL, Müller, Boros és Volf rokoncsaládok iratai (P 2021) 20. tétel, No. 2.
Henisch Győző 1857. szeptember 8-án születetett Bécsben Henisch Rezső államszámvevőszéki tanácsos és Mayer Karolina házasságából. Gondos nevelésben részesült, 1874–75-ben végzett a budapesti II. kerületi állami főreáliskolában. Az 1875/1876 tanévtől a Fiumei Magyar Királyi Tengerészeti Főtanoda (Regia Scuola Nautica Principale) növendéke volt. Az iskola kereskedelmi tengerészeti akadémiának felelt meg. Az oktatás olasz nyelven folyt. Több, a hajózás tudományát érintő reáltárgy mellett a fizika egyik főtantárgya volt. Az első félévben tanára Luigi Polacco csak elégségesre (sufficiente) értékelte, az év végén viszont már jó (buono) osztályzatot kapott. Pályafutása végül úgy alakult, hogy sohasem dolgozott a kereskedelmi tengerészetnél, tanulmányai végeztével Budapesten a Magyar Királyi Postánál helyezkedett el, ahonnan postatakarékpénztári főszámtanácsosként vonult nyugdíjba.
Henisch Győző fizika füzete
Jelzet: MNL OL, Henisch család iratai (P 2103), I. sorozat, 4. tétel, b. altétel
„II. Semestro
Idrostatica
(Vedi Ganat, fisica pag. 5)
Principio dell equalianza di pressione.
Una pressione esercitata sopra una superficie piana, qualunque di un liquido si trasmette in tutti sensi colla stessa intensita su ogni superficie uguale a quella che riceva la pressione.
Si puo verificare il principio dell egualianza di pressione col seguente apparato
si vede allora che P:p=S:s
ossia Ps=p.S”
Fordítás:
„A nyomáskiegyenlítés elve. A folyadék bármely sík felületére kifejtett nyomás minden irányban ugyanolyan intenzitással jut át bármely felületre, amely megegyezik a nyomást fogadó felülettel.
A nyomáskiegyenlítés elvét a következő készülékkel ellenőrizheted, és akkor láthatod, hogy P:p = S:s, azaz Ps = p.S.”
Új hozzászólás