„Mértem az országot, vizeinek kísérve futását”

A 19. századi ármentesítések és folyószabályozások jelentősen megváltoztatták Magyarország vízrajzát. A munkálatokat az 1788-ban felállított Vízi és Építészeti Igazgatóság (Directio in hydraulicis et aedilibus) intézte. Az igazgatóságon belül 1811-ben az építészeti és vízépítési osztály mellett egy külön hajózási osztályt is létrehoztak a folyószabályozási ügyek szaporodása miatt.

Vásárhelyi Pál mérnök 1819-től állt az igazgatóság megbízásában, fontos szerepet játszott a folyók térképezésében és szabályozásában. 1819 és 1823 között részt vett a Tisza és a Körösök térképezésében, amelyet Huszár Mátyás irányított, majd 1823-tól a Duna-mappációban is. E munka során 1819 és 1833 között a folyó magyarországi szakaszát mérték fel az osztrák határtól Péterváradig azzal a céllal, hogy megismerjék a folyó tényleges állapotát és így meg lehessen tervezni a hajózhatóság javítását szolgáló szabályozásokat. 1829-től Vásárhelyi lett a mappáció vezetője mint igazgató-mérnök és ideiglenes hajózási mérnök. A felmérés folyamán a Duna völgyét térképezték és részletes leírásokat készítettek a területről. Ez utóbbiakban olyan adatokat rögzítettek szöveges formában, amelyeket a térképen nem tüntettek fel, például leírták a lakosok tapasztalatait a korábbi árvizek lefolyásáról, jégtorlaszok kialakulásáról, ismertették a korábbi vízszabályozások eredményeit, hatásait vagy a hagyományos ártérhasználat különböző formáit.

1833-ban Vásárhelyit igazgató-mérnökként új feladattal bízták meg. Ő dolgozta ki az Al-Duna térképezésének és szabályozásának, valamint a Vaskapu hajózhatóvá tételének tervét, a munkálatokat 1837-re fejezték be.

1834. évi vízrendezési tervek a Vaskapunál

Jelzet: MNL OL, Kormányhatósági fondokból kiemelt térképek, Kereskedelmi minisztériumi térképek (S 74), T-2/2.

Vásárhelyi az évek során egyre feljebb került az igazgatóság hivatali ranglétráján, és ez jól mutatja szakértelmét, hozzáértését és megbecsültségét. Az 1837. évi minősítési táblázata szerint – amelyet Lechner József építési főigazgató szignált – mindig kiválóan végezte munkáját, szorgalmasan, kitartóan, körültekintően és megbízhatóan. 1837-től az igazgatóság első hajózási mérnöke lett, 1841-től pedig hajózási felügyelőként és igazgatósegédként a közlekedési célú vízszabályozások egyik legfőbb állami irányítójává nevezték ki. Szaktudása miatt számos esetben kikérték véleményét.

Az 1843–1844. évi országgyűlés egyik fontos témája volt a kereskedelmi célú közlekedés fejlesztése, amellyel a Palóczy László (1783–1861) vezetésével létrehozott kereskedelmi választmány foglakozott. Palóczy 1843. június végén az építészeti igazgatósághoz fordult azzal a kéréssel, hogy Vásárhelyitől szakvéleményt várnak a közutak, a vasutak és a csatornák építése tárgyában, összesen kilenc kérdésben:

• Milyen módon lehet Pestet és az Adriai-tengert, illetve Pestet és Debrecent a legcélszerűbben összekötni?
• Lehetséges-e Pestet és Fiumét vasútvonallal összekötni, ha igen, mennyi idő alatt és milyen költséggel?
• Mennyi időt és költséget igényelne a Pest–Debrecen közötti vasútvonal megépítése?
• Lehetséges-e a Balaton és a Duna hajózható csatornával történő összekötése, mennyi időbe és költségbe kerülne?
• Megvalósítható-e a Balaton és a Dráva hajózható csatornával történő összekapcsolása?
• Lehetséges-e a Duna és a Tisza közötti csatorna megépítése Pest környékén?
• Eszék és Károlyváros között egy vasútvonal építése célszerűbb, vagy Sziszekig vasút és onnan a Kulpa hajózhatóvá tétele, és mindez milyen munkával és költséggel járna?
• A Dráva és a Száva szabályozása hogyan valósítható meg, az országgyűlésnek mit kellene tennie ez ügyben?
• Ezeken kívül milyen közlekedési útvonalak kiépítése lehetséges, illetve szükséges?
   

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

Vásárhelyi Pál levele József nádorhoz, amellyel elküldi válaszát a kereskedelmi választmány által feltett kérdésekre, illetve esetmérési térképét, 1843. október 31.

Jelzet: MNL OL, Regnicolaris levéltár, Archivum palatinale archiducis Josephi, Általános iratok (N 24), Diaetalia, 1843/1735.

Vásárhelyi Pál az országgyűlés által kiküldött kereskedelmi választmány kérdéseire adott feleletének első oldala, 1843

Jelzet: MNL OL, Regnicolaris levéltár, Archivum regni, Diaeta anni 1843–1844. (N 68), Fasc. I. No. 91.

Vásárhelyi szeptember 30-án kelt, 155 oldalas „Felelet azon kérdésekre, melyeket a tek. karok és rendek táblájának a kereskedés tárgyában munkálkodó választmánya tekint. Palóczy László elnök úr által 1843-k évi június 27-kén az alulírottal közleni méltóztatott” című szakvéleményét október 31-én küldte el József nádornak, a mellékletekkel (költségkimutatások, szelvényrajzok, esetmérési térkép) együtt. Jelentését azzal kezdte, hogy általánosságban összehasonlította a közutak, a vasutak és a csatornák építésének költségeit, lehetőségeit, nehézségeit, hasznosságát, majd így folytatta: „Ezen észrevételek után átmegyek az adott kérdések megfejtésére, mely cél elérése végett a C alatt ide mellékelt hydrográphia-földkép segítségül vonható, melyen számos hely magassága az Adriai-tenger felett ki van jegyezve, s melynek segítségével a Tekintetes Országos Választmány több tervezetek felet bizton határozhat, s megítélheti, melyik építés kivihető meggyőzhető költséggel, s visszautasíthat oly ideális [képzeletbeli, csak gondolatban létező] javaslatokat, melyeket ez adatok után Chimaerának [szörnyalak a görög mitológiában] látna.

A térképből Vásárhelyi szerint első pillanatra látható volt, hogy a Duna és a Balaton között nem létesíthető a Dunából táplált, illetve Debrecennél a Hortobágyból táplált csatorna. „Ezen adatok, melyek ha tekintetbe nem vétetnek, minden javaslat csak úgy tekintethetik, mint egy levegőben épült fellegvár, a legszigorúbb mérésekből állíttattak össze, melyek több mint 25 év elforgása alatt Ő Császári Kir. Fensége Főherceg Nádor és a n. m. m. kir. Helytartótanács kegyelmes rendelete következtében a folyamok mérése alkalmakor vitettek végbe, s ezek pontosságáért kezeskedhetni is. Ezen adatok oly kincs, mely jelen honi viszonyaink s körülményeink között, midőn hasznos vállalatok [vállalkozások] eszközlésére közös a lelkesedés, buzgóság, megfizethetetlen értékű.”

Vásárhelyi Pál esetmérési térképe, 1843

Jelzet: MNL OL, Kormányhatósági fondokból kiemelt térképek, Helytartótanácsi térképek (S 12), Div. XII. No. 1.

A Vásárhelyi által benyújtott térkép jelentősége nem csupán a 25 esztendő alatt összegyűjtött megbízható adatok gazdagsága volt. Mivel a korábbi években a különböző folyókat különböző magassági rendszerekben, különböző alappontokhoz viszonyítva szintezték, a szintezési adatokat közvetlenül nem lehetett összehasonlítani. Vásárhelyi arra vállalkozott, hogy a korábbi magasságmérések eredményeit egységes alapszintre, az Adriai-tenger szintjére számította át. Ezeket az új magassági adatokat – amelyeket később Vásárhelyi-féle magasságoknak neveztek – rávezette Edmund von Zuccherinek az Artaria Kiadónál az 1820-as évek végén megjelent rézmetszetű Magyarország-térképére, amely a Lipszky-térkép kicsinyített változata volt. E munkában Vásárhelyi elsőként alakított ki az Adria szintjére vonatkoztatott egységes országos alapszintet. Új címet („Esetmérési térképe Magyarországnak ... az Adriatenger víztükrére alkalmazva...”) és jelmagyarázatot is ragasztott a térképre: a vörös számok mutatják a partok, a kék számok pedig a kisvízszint, vagyis valamely meghatározott időszakon belül megfigyelt legkisebb, jégmentes vízállás magasságát.

Ezen kívül a térképre még felrajzolta az általa megépítésre javasolt csatornák nyomvonalát is. Az Eszék–Bród vagy a Vukovár–Bród közötti csatorna „kivihetősége kétségen kívül tétetett.

A hydrometriai térképen jegyzett magasságok, de különösen az E/5. alatt fekvő Vukovár–Broodi csatorna hosszszelvényéből látható, hogyha a csatorna, amint alul írt javasolta, az Orljava patakból tápláltatnék, mely 3 mérföldre esik Broodon felül s a legszárazabb nyárban is annyi vizet emészt, mennyi a csatorna éltetésére elég, annak építése éppen semmi nehézséggel nem járna. Igen mérsékelt mélységű ásás mellett csupán a két folyót összekötő kapcsolt-zsilipek alkalmazása igényelne némi nagyobb kiadásokat, de igen bő az F/6. alatt kimutatott számítás szerint sem kerülne többe 1 563 000 Ft-nál.

Szinte [szintén] kivihető, de valamivel költségesebb lenne a Brood–Eszéki vonal, amennyiben e vonal útjába egy magasb hátacska esik, s amennyiben az előleges javaslat szerint a Vuka [Valkó] vizét, mely most a Dunába foly Vukovárnál, Eszéknél a Drávába kellene vezetni.”

A Duna–Tisza-csatorna építésének tárgyalását történeti áttekintéssel kezdte Vásárhelyi. A rézmetszetű országtérképen is jelölték a Balla Antal által javasolt, majd a Heppe Szaniszló (†1809), az építészeti igazgatóság első igazgatója által 1804–1805-ben megtervezett csatornát („projectirter und Anno 1804 tracirter Canal”) Pest és Szolnok között. Vásárhelyi ehelyett inkább vasútvonal kiépítését tartotta célszerűnek, viszont a térképen kékkel jelzett Pest–Szeged közötti csatorna megvalósítását támogatta. Ez ügyben William Tirney Clarkkal, a Lánchíd tervezőjével is konzultált, jelentésébe bemásolta Clark levelét – angol nyelven és magyar fordításban is – arról, hogyan lehet gőzgéppel működtetett szivattyúkkal a Dunából táplálni a csatornát. Vásárhelyi elképzelése szerint a Pest–Szeged közötti csatornát Csongráddal is össze lehetett volna kötni egy kisebb csatornával.

Debrecenről úgy nyilatkozott Vásárhelyi, hogy „azon tájnak középpontja, melyről azt szoktuk mondani, hogy zsírjába fullad”, vagyis terményeit nehezen tudta piacra szállítani. Megemlítette Vay Miklósnak (1756– 1824), aki a Tiszántúl vízrendezésének királya biztosa volt, egy korábbi javaslatát egy Debrecenbe vezető csatornáról, mely a Tiszából vette volna a vizét. „Én egyébiránt teljesen meg vagyok győződve, hogy néhai, mélyen tisztelt pártfogóm [Vay Miklós] e javaslatától eláll vala, ha az esetmérési adatokat maga előtt úgy látja, mint azok a C/3. alatti abroszon [térképen] összeállítva szemlélhetők.” A Hortobágyból táplált debreceni csatorna ötletét is elvetette, mivel a település magasabban fekszik, és ráadásul nyaranta egészen kiszáradt a Hortobágy, vagyis nem állt volna rendelkezésre elég víz. Azt javasolta, hogy a csatornát Nagymajténynál a Krasznából táplálják, illetve a Szamos vizének felhasználásával Tiszaújlaknál a Tiszával kössék össze.

Bár a térképre rajzolt csatornák nem készültek el, de a magassági adatok a rákövetkezendő évtizedekben fontos szerepet játszottak a vízszabályozási munkálatokban.

Vásárhelyi Pál terve a debreceni csatornáról, hossz-szelvény, 1843

Jelzet: MNL OL, Regnicolaris levéltár, Archivum regni, Diaeta anni 1843–1844. (N 68), Fasc. I. No. 91.

1845-ben Vásárhelyi újabb jelentős feladatot kapott, amelyről neve a leginkább ismert: őt bízták meg a Tisza szabályozásának tervével. Ezen 1846-ban is dolgozott, de véglegesen befejezni már nem tudta. 1846. április 8-án a Tisza-völgyi Társulat ülésén hunyt el, a szabályozást Pietro Paleocapa (1788–1869) olasz műszaki igazgató módosításaival valósították meg.

Iratfotók: Varga Máté, Országos Széchényi Könyvtár Digitalizáló osztály, Lukács Berkesi Anikó 

Köszönöm Kulcsár Krisztina, Szirtes Zsófia és Reisz T. Csaba kutatásban nyújtott segítségét.

Irodalom:

Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920. 3. A Tisza és a többi folyó szintezése. Első kapcsolatunk az Adriával. Budapest, 1958.

Botár Imre – Károlyi Zsigmond: Vásárhelyi Pál, a Tisza-szabályozás tervezője. Budapest, 1970.

Dóka Klára: A „vízrajzi leírások” forrásértéke. Vízügyi Közlemények, 68. (1986) 2:163–171.

A Duna-mappáció. A Duna folyó magyarországi szakaszának térképei (1819–1833) az osztrák határtól Péterváradig. Pécs, 2006.

Gonda Béla: Vásárhelyi Pál élete és művei. Budapest, 1896.

Mészáros János: Folyószabályozási térképek geodéziai alapjai. Doktori disszertáció. Budapest, 2015.

Pászti László: Edmund von Zuccheri Magyarország-térképei. Térképtörténeti Közlemények, (2017) 1:115–127.

Vörösmarty Mihály: Vásárhelyi Pál sírkövére

Széchenyi István: Néhány szó a’ Duna-hajózás körül. Társalkodó, 4. (1835) 34:135.