„… háromszázra volt becsülhető a számuk”

Dobronoki György diétai listája 1634/35 teléről
Szerző: Kádár Zsófia
2021.07.19.
Amíg napjaink parlamenti üléseiről részletes jelenléti íveket vezetnek, addig a 16–17. századi országgyűléseink történetének egyik nagy kérdése, hogy kik és milyen számban voltak jelen? A szinte elfeledett 1634/35. évi soproni diéta egy résztvevőlistája alapján közelebb juthatunk a megoldáshoz.

A kora újkori magyar országgyűlések történetében még mindig sok a nyitott kérdés. Nem ismerjük pontosan a résztvevők körét sem, mert akkoriban még nem létezett az országgyűlésnek „hivatala”, a tárgyalásokról központilag vezetett napló vagy jegyzőkönyv sem készült. Néhány meghívott személye mégis ismert lehet a meghívólevelek (litterae regales) révén. A felsőtáblán személyes megjelenésre jogosult főurak és főpapok, emellett az alsótáblai követet küldő intézmények: vármegyék, szabad királyi városok és egyházi intézmények (káptalanok, apátságok, prépostságok) részére ezeket a Magyar Királyi Udvari Kancellária állította ki, és a kézbesítés előtt a király is aláírta. Így néhány országgyűlés meghívottairól éppen a kancellária iratai között maradt fenn egy-egy jegyzék. Más kérdés, hogy közülük kik jelentek meg ténylegesen, és ők vajon mennyi időt töltöttek el az akár hosszú hónapokig húzódó diétai tárgyalásokon. E kérdésekre csak a szórványosan fennmaradt és a résztvevők nevét esetleg csak részlegesen tartalmazó jegyzékek alapján adhatunk választ. Az ilyen jegyzékek akár a kancelláriai iratok között, akár egy-egy vármegyei vagy városi követ által vezetett országgyűlési napló részeként maradtak fenn. Ahhoz még nagyobb szerencse kell, hogy más iratanyagból is ilyen névsor bukkanjon elő. Dobronoki Györgynek az 1634/35-ös soproni országgyűlésen készült jegyzéke éppen egy ilyen, „véletlenül” fennmaradt, ám annál értékesebb diétai lista.

Dobronoki György (1588, Dobronok – 1649, Nagyszombat) kora egyik legtehetségesebb jezsuita rendtagja volt. Pázmány Péter halálakor többen úgy tekintettek rá, mint az érsek lehetséges utódjára, de ő nem hagyta el a szerzetesi életformát. Még gyermekként találkozhatott először jezsuitákkal az alsólendvai missziójukban. Brünni, gráci és római tanulmányok után szentelték pappá, és néhány év egyetemi oktatás után csaknem egész életében különböző hazai jezsuita rendházakat vezetett. Éppen abban az időszakban, az 1610-es, 1640-es évek között, amikor a Magyar Királyság oszmánoktól el nem foglalt területén Zágrábtól Győrön, Sopronon, Pozsonyon, Nagyszombaton át Homonnáig egy időben sok jezsuita misszió, iskola és rendház kezdte meg a működését. Dobronoki részt vett a győri, majd később a soproni jezsuita alapításokban és a felső-magyarországi, homonnai rendház újjászervezésében. Közben 1630 és 1637 között Nagyszombatban szolgált a rendház (kollégium) rektoraként, illetve az Eszterházy Miklós nádor által dotált templomépítés munkálatait irányította. Oroszlánrészt vállalt Pázmány egyetemalapításának előkészítésében, az alapítás után néhány hónapig ő volt a jezsuita intézmény rektora.

Dobronoki nem csak jezsuita rendi vezetőként alkotott maradandót. Elöljáróként kezdte megírni a zágrábi és a soproni rendház-történeteket (historia domusokat), és fennmaradt egy töredékes kézirata a Magyarországot is magában foglaló osztrák jezsuita rendtartomány korai történetéről is. A nagyszombati diáriumot, a rendház belső életének és a templomépítésnek megkerülhetetlen dokumentációját ugyancsak ő kezdte vezetni.

Dobronokit nem csak a jezsuiták, hanem a magyar egyházi és világi elit is becsülte, bizalmas kapcsolatban volt az egymással távolságtartó (olykor ellenségeskedő) érsekkel és nádorral. Az országgyűlésekre — mivel a jezsuiták hazai birtok- és jogképessége vitatott volt — feltehetően Pázmány kíséretében ment el, tehát nem a király által meghívott résztvevőként, hanem „megfigyelőként” volt jelen. Az 1634/35 fordulóján Sopronban tartott országgyűlésen talán a közelgő egyetemalapításról is tárgyalt az érsekkel. 1637/38 telén a pozsonyi országgyűlés pedig arra adott alkalmat a hazai jezsuitáknak, hogy nagy pártfogójuk, Pázmány halála után igyekezzenek biztosítani néhány, így a nagyszombati rendház bevételeit, amelyeket korábban csak az érsek garantált számukra. Az utóbbi diétáról fennmaradt Doboronoki néhány oldalas feljegyzése az ún. Soproni Leveleskönyvben. Az 1634/35. évi országgyűlésen való jelenlétét pedig éppen a szóban forgó résztvevőjegyzék tanúsítja.


Dobronoki György SJ Rumer János SJ provinciálisnak, Bécs, 1638. aug. 10.
Jelzet: MNL OL, Kincstári levéltárak,Magyar Kamara Archivuma, Acta Jesuitica (E 152), Irregestrata. Collegium Soproniense, 12. tétel. 77. sz.

 


Nomina eorum, qui ex utroque statu, ecclesiastico scilicet et saeculari anno 1635 comitiis Sopronii in Januario et Februario celebratis interfuerunt. Dobronoki György jegyzéke a soproni országgyűlésen 1635 januárjában és februárjában jelen lévő egyháziakról és bárókról. A szerzőt az íráskép alapján azonosítottam.
Jelzet: MNL OL, Kincstári levéltárak, Magyar Kamara Archívuma, Acta Jesuitica (E 152), Irregestrata, Collegium Tyrnaviense, 3. tétel, 9. sz., fol. 17r–18r.

 

Az 1635. január–februárban Sopronban, az országgyűlésen tartózkodó egyháziakról és főurakról készült lista mindössze három oldalas, amely a nagyszombati jezsuita kollégium vegyes iratai között maradt fenn. Ezek nem tartoznak a jogbiztosító jellegű iratok közé, és utólag tematikus tételekbe (iratcsoportokba) sorolták őket, amelyek között előfordulnak „országgyűlési iratok” (egyes diéták tárgyalásaihoz kapcsolódó iratok, egy-egy törvénycikk másolata), „egyházpolitikai iratok” és „más országos és megyei vonatkozású iratok” is. Ez utóbbi, 3. számú tételben a 9. iratban szerepel a diétai lista egy koronázási ordó vagyis szertartásrend után. (Ez II. Mátyás 1608. évi, magyar királlyá koronázásáról maradt fenn, és más példánya is ismert.)

A diétai résztvevőjegyzék latin nyelvű. Legelőször az uralkodói családot említi: a diétára Sopronba érkező, már idősödő II. Ferdinándot és feleségét, Gonzága Eleonórát. Utána legifjabb fiukat, Lipót Vilmos főherceget, passaui püspököt (magdeburgi érseket), majd III. Ferdinándot, ekkor már megkoronázott magyar királyt. Utóbbi azonban épphogy csak Sopronba érkezett, már vissza is utazott Bécsújhelyen hagyott feleségéhez, mivel második gyermekük közelgő születését várták. (Leányuk, Mária Anna leendő spanyol királyné december 23-án, Bécsben meg is született.)

A császári családtagok után a lista elsőként 22 egyházi személy nevét tartalmazza, a sorrend jelzi rangjukat is. Pázmány Péter esztergomi és Telegdy János kalocsai érseken kezdve előbb a felsőtáblán megjelent püspökök, majd az alsótáblán ülő címzetes apátok és prépostok következnek. Közbe ékelve három távollévő püspök neve is szerepel, és a szöveg név és intézmény megjelölése nélkül utal rá, hogy az alsótábla tárgyalásaira a székes- és társaskáptalanok — a törvény előírásának és a szokásnak megfelelően — két-két követet küldtek. Az egyháziak után a megjelent főurak nevei állnak, Eszterházy Miklós nádoron és Erdődy Zsigmond horvát-szlavón bánon kívül összesen 46 további főúr. Alattuk szerepel 24 távollévő főúr neve is. A jegyzéket egy figyelemre méltó megjegyzés zárja: „A vármegyék és szabad királyi városok követei a többi, királyi meghívólevéllel invitált főnemessel együtt igen sokan voltak. Mindösszesen mindkét házból körülbelül háromszázra volt becsülhető a számuk.”

 


„Az követek, kiknek nevek eszembe jutott, ismerhettem, ezek voltak”. Országgyűlési résztvevők jegyzéke Pálóczi Horváth György diétai naplójában, 1635. január 8. után.
Jelzet: MNL OL, Regnicolaris levéltár, Archivum regni, Ladula L. Diaetae antiquae (N 49), 3. kötet, p. 89–90.

 

Dobronoki névsorának különleges értéke, hogy az 1634/35. évi diétán megjelentekről fennmaradt más jegyzékeket kiegészíti, mivel ez az egyháziakról fennmaradt legrészletesebb lista. Erről az országgyűlésről Szemere Pálnak, Abaúj és Sáros vármegyék evangélikus követének a naplójában is maradt fenn egy jegyzék, amely az alsótábla tagjait veszi számba. Egy másik, magyar nyelvű lista is ismert Pálóczi Horvát Györgynek, Ung vármegye követének naplójából (amely ugyan névtelen, de Pálffy Géza azonosította a szerzőt). Ez ugyancsak a vármegyei és városi követekre összpontosít, és csak néhány püspököt és főurat említ, megjegyezve, hogy „Többen is lehettek, de Isten tudná meg számlálni”. Tehát a nagyszombati jezsuita kollégium iratai közül előkerült, Dobronokihoz kötődő névsor az egyháziakról az eddigi ismereteinknél jóval teljesebb képet ad, ami egyértelművé teszi, hogy szerzője otthonosan mozgott a fő- és középpapság köreiben.

A szerző egyértelmű azonosítását jellegzetes írásképe tette lehetővé. Ahogy utaltunk rá, Dobronokitól nagyon sok kézirat ismert, így ezeket elegendő volt összehasonlítani a kérdés eldöntéséhez. Mivel Dobronoki 1637/38. évi diétai feljegyzései is ismertek, teljesen életszerű is volt, hogy kora kiemelkedő jezsuita rendtagjaként ne csak csendes, távoli megfigyelője legyen az országgyűlés tárgyalásainak, hanem a háttéregyeztetések helyszínen jelenlévő, érdeklődő résztvevője, alakítója is. Ekként sem hazudtolta meg önmagát, ugyanis az általa lejegyzett diétai lista végén álló megjegyzés nagyon közel állt a valósághoz. Az 1634/35 telén Sopronban zajló országgyűlési tárgyalásokon az összes ismert meghívott- és résztvevőjegyzéket egybevetve 288 személy — 69 főpap és főúr, továbbá 219 alsótáblai követ — megjelenéséről tudunk, a meghívottak száma pedig ennél is mintegy 70 fővel több volt.

 

A közlemény az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-20-4 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.

Iratfotók: Vörös Balog Barbara

Irodalom:

Tatjana Guszarova: A 17. századi magyar országgyűlések résztvevői. Levéltári Közlemények, 76. (2005) 93–148.
Tatjana Guszarova: A 17. századi országgyűlési naplók és a szerzőik. In: Dobszay Tamás–H. Németh István–Pap József–Szíjártó M. István (szerk.): Rendi országgyűlés – polgári parlament. Érdekképviselet és törvényhozás Magyarországon a 15. századtól 1918-ig. Budapest–Eger, Magyar Nemzeti Levéltár–Eszterházy Károly Egyetem, 2020, 57–66.
Kádár Zsófia: Hogyan dolgozott egy 17. századi jezsuita történetíró? Dobronoki György Leveleskönyve és a soproni historia domus (1636–1639). In: Bartók Zsófia Ágnes et al. (szerk.): Mű & Szerző. Fiatal kutatók konferenciája. Tanulmánykötet. Budapest, [k. n.], 2011 (Arianna Könyvek 4.) 137–150.
Kádár Zsófia: Az 1634/35. évi soproni országgyűlés meghívottai és résztvevői. Forrásközlés és névjegyzék. Lymbus (2021) (Megjelenés előtt.)
Mészáros Klára: Dobronoki György. Egy jezsuita a XVII. századból. Jezuit iz 17. stoletja, szlovén ford. Novák Császár Jolán, Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, [2004].
Pálffy Géza: Országgyűlések és kiegyezések a 16–17. századi Sopronban. A Magyar Királyság elfeledett „fővárosa”. Budapest, 2021 (Kézirat).

 

Utolsó frissítés:

2021.07.29.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges