Habán

2010.01.10.
Az 1724 és 1848 közötti időszakban a Helytartótanács gondoskodott arról, hogy az uralkodó, illetve az uralkodó nevében határozó kancellária rendeleteit az egész országban megismerjék és végrehajtsák. A Helytartótanács, hogy segítse a rendeletek tartalmának jobb megértését és az uralkodói döntések végrehajtását, gyakran juttatott el a törvényhatóságokhoz különféle tájékoztató vagy oktató jellegű kiadványokat. A Helytartótanácsi Levéltár C 90 – Archivum secretum című irategyüttesében található, főleg technikatörténeti szempontból érdekes 19 darab rézlemezt és 2 darab acél magasnyomó dúcot ilyen kiadványok mellékleteinek és magyarázó ábráinak nyomtatásához használták.

A most közzé tett nyomólemezeket Landsgraf Ádám rohonci jószágigazgató Die Beschreibung des Habaner Strohdaches címen 1772-ben Pozsonyban, valamint A haba födélnek megmagyarázása címen ugyanebben az évben Egerben, Pozsonyban és Sopronban megjelent művének illusztrálására használták fel, mely a Helytartótanács 1771. augusztus 12-én a tűzvédelem és a tűzoltás jobb megszervezése érdekében kiadott rendelete szellemében született.

A habán eljárással készült tető a kor tűzrendészeti követelményeinek teljességgel megfelelt, mivel a tető szalma részei között lévő többszörös agyagréteg szigetelő képessége igen jónak bizonyult. Előnyös volt ez a tető azért is, mert viszonylag könnyen, gyorsan és olcsón lehetett előállítani, és jóval tartósabb volt a hagyományos, szalmából készült tetőknél.

A tetőkészítés első fázisa a zsindelyek elkészítése. A zsindelyládákat a keresztbe betűzött pálcák által jelzett magasságig egyenes sorban, egyenletesen elterítve kellett zsupszalmával megtölteni, úgy, hogy a kalászok kifelé álljanak a ládából. A kiálló részt kivételével az egészet meg kellett kenni agyaggal. Ezt újabb réteg szalma berakása és megkenése követte. A kalászokat a VI. ábrán látható módon visszahajtották, majd a szalmát harmadszor is megkenték agyaggal. A három réteg agyagot egy speciális szerszám segítségével összevserték, majd az "S" jalú zsindelyfejet is megkenték agyaggal és kőműveskanállal lesimították.

A kész zsindelyt a IX. és a X. ábra mutatja, szállítását és tárolását pedig a XI. és a XII. A szárításnál ügyelni kellett arra, hogy a zsindelyeket nedvesség vagy túl erős napsütés ne érje, egyenletesen száradjanak. A zsindelyt a XIV. ábrán látható módon hordták fel a tetőre, ott a bennük lévő pálcáknál fogva a gerendákhoz és egymáshoz kellett rögzíteni. A szélek eldolgozására szolgáló csomókat a XVII. ábra alatt látható módon kellett felerősíteni, agyaggal megkenni, beverni és elsimítani. Annak érdekében, hogy a fedél tartós legyen, az eresznél meg kellett vastagítani. A munka befejezése képpen a tető gerincét a híg agyaggal összetaposott szalmával kellett eldolgozni (XX-XXI. ábra).

 


 

 

Utolsó frissítés:

2022.10.20.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges