Első birodalmi hercegünk köszöntései
Esterházy Pál - mint saját kezű feljegyzésében megírta - „Kismartony várában, in anno 1635 Kisasszony nap estén éffélkor, azaz midőn éppen tizenkettőt ütne az óra, mely immár Kisasszony napjának mondattatik, szeptember nyolcadik napján, Rák jel alatt" jött a világra.
Amennyiben igaz az, hogy a születendő gyermek választja meg a szüleit, akkor Esterházy Pál a lehető legjobban választott. Apja gróf Esterházy Miklós (1583-1645) nádor, anyja pedig az előkelő és vagyonos családból származó bedeghi Nyáry Krisztina (1604-1641), a fiatalon elhunyt Thurzó Imre özvegye volt. A házaspár hetedik közös gyermekéhez nagy reményeket fűzött, mivel a csecsemő már születésekor csodaszámba ment, ugyanis - amint naplójában később bejegyezte - „minden fogaim meglévén számban születésemkor". Kora gyermekévei idilli boldogságban teltek a nagy udvartartással Lakompak (Lackenbach, Ausztria), Sempte (Šintava, Szlovákia), Nagyszombat (Trnava, Szlovákia) és Kismarton (Eisenstadt, Ausztria) várak között gyakran ingázó népes családban. A sok játék mellett természetesen a tanulásra is időt kellett szakítania. Az alapvető ismereteket otthon sajátította el Esterházy unokatestvéreivel együtt, Bornemissza János tanító felügyelete alatt, akitől durva módszerei miatt apja azonban hamarosan megvált. Pál nem volt még hat éves sem, amikor meghalt az édesanyja, és éppen csak betöltötte 10. életévét, amikor atyja is eltávozott az élők sorából. Grazi, nagyszombati tanulóévek következtek, ahol főként bölcseleti és teológiai tanulmányokat folytatott. Kedvet érzett a papi hivatáshoz, a sors azonban közbeszólt, s más pályára terelte. 1652. augusztus 25-én ugyanis Vezekénynél a törökkel vívott ütközetben elhunyt testvérbátyja, László, ráadásul három unokafivére is ott lelte halálát. Az ekkor mindössze 17 esztendős ifjúnak egyik napról a másikra fel kellett nőnie, mivel rászakadtak a családfői feladatok. Sőt mi több, a közügyek intézése alól sem vonhatta ki már magát, tekintve, hogy Sopron vármegye főispáni és Pápa várának főkapitányi tisztét is el kellett látnia.
Ezt a nehéz időszakot olyan tekintélyes személyek segítsége révén sikerült átvészelnie mint rokonai, Eszterházy Dániel (1585-1654) és Eszterházy Farkas, sógora, Nádasdy Ferenc 1623-1671) országbíró, valamint atyai jóbarátja, Zrínyi Miklós (1620-1664) horvát bán. Kitűnő képességei birtokában hamar beletanult a feladatok intézésébe. Csakhamar kitűnt, hogy igazi vezéregyéniségnek született, és az is, hogy katonaként és politikusként is egyaránt számolni kellett vele. 1655-ben II. Ferdinándtól királyi tanácsosi címet kapott, 1661-ben I. Lipót főudvarmesterré nevezte ki. Csapataival derekasan küzdött Zrínyi Miklós oldalán az 1663-1664. évi török elleni harcokban. 1668-tól a dunáninneni kerületi és bányavidéki főkapitányi tisztet is betöltötte. Politikai karrierje csúcspontjára érkezett, amikor 1681-ben, 36 évesen a soproni országgyűlésen Magyarország legfőbb közjogi méltóságává, nádorrá választották, s szintén ekkor felvételt nyert az Aranygyapjas Rendbe. Az 1687-es pozsonyi országgyűlés elnökeként sikerült elfogadtatnia a rendekkel az Aranybulla ellenállási záradékának eltörlését, valamint a szabad királyválasztás jogáról való lemondást. Egész életében arra törekedett, hogy „Pro Deo, Rege, et Patria" (Istenért, a Királyért és a Hazáért) jelmondatban megfogalmazott követelménynek messzemenően eleget tegyen. Szentül hitte, hogy a Habsburgok melletti elköteleződés nemcsak saját egyéni boldogulását, hanem a közösség, az ország érdekeit is szolgálja. Szinte természetes, hogy 32 éven át tartó nádori kormányzása alatt politikájával igen sok ellenséget szerzett, de ugyanakkor számosan akadtak támogatói és befolyásos pártfogói is. Szolgálatait és érdemeit I. Lipót 1687-ben azzal jutalmazta, hogy a Német római birodalom birodalmi hercegi rangját adományozta részére, a Magyar Királyság alattvalói közül számára első ízben. Ezt a jogot azután VI. Károly 1712-ben elsőszülött fiú utódaira is kiterjesztette.
Esterházy Pál kétszer nősült. Első ízben unokahúgát, Esterházy Orsolyát (1641-1682) vette feleségül, majd halála után, mindössze 5 hónap özvegységet követően gróf Thököly Évát (1659-1716) vezette oltárhoz. A két házasságból 10 felnőtt kort megért gyermeke született.
Tudatos gazdaság- és birtokpolitikája révén a 17. század végére 30 uradalomból álló, közel 1 millió hold kiterjedésű birtokkomplexum került családja tulajdonába. Örökösei pazarlását, a hatalmas vagyon elidegenítését igyekezett megelőzni azzal, hogy birtokaiból hitbizományt létesített fiai, Mihály (1671-1721) és József (1688-1721) részére.
Esterházy Pál széles látókörű, sokoldalúan művelt személy volt. Fiatal korától kezdve jól és szívesen táncolt, kedvelte a zenét, maga is játszott korának divatos billentyűs hangszerén, a virginálon. Emellett érdekelte a színház, a színjátszás is. Buzgó vallásosságát, mély istenhitét a Mária-kultusz ápolásával, a máriacelli zarándoklatokkal, vallási tárgyú írásaival is kifejezésre juttatta, mint például„ Az Boldogságos Szüzrül való ének", „Az Boldogságos Szüz Mária Szombattya", „Mennyei Korona azaz Czudalatos Boldogságos Szüz Mária képeinek eredeti".
Irodalmi műveiben saját élményeit és tapasztalatait örökítette meg, verseit Listius László (1628-1663), prózáját Zrínyi Miklós inspirálta. Foglalkozott heraldikával és genealógiával, családja történetét „Trophaeum nobilissimae ac aniquissimae domus Estorasianae in tres divisum partes" címmel Bécsben adta ki 1700-ban. Sokat áldozott kultúrára, könyveket, festményeket, ötvösmunkákat vásárolt, amelyekkel a ma is meglévő gyűjtemények alapját vetette meg.
A nádor 1713. március 26-án 78 évesen hunyt el pestisben.
Családtagjai, nagyszámú familiárisa, pártfogoltja, különböző rangú és állású hazai és külföldi közéleti személyek soha nem mulasztották el, hogy köszöntsék, ünnepekre jó kívánságaikat tolmácsolják, különböző események alkalmával gratulációjukat fejezzék ki. A korabeli társas érintkezés szokásainak megfelelően ez gyakran írásban történt, így például a legtöbb köszöntés egyszerű levél formájában érkezett.
Neve napja alkalmából, amelyet január 25-én, Pál fordulása napján tartott, rendszeresen köszöntötték. Felesége, Thököly Éva 1701. január 22-én kelt levelében az alábbiakat írta neki: „Edes szivem ezen irasomat küldem magam helet az k(elmedne)k kezét cokolni, és egyszersmint k(elmedne)k Szenti napiát örvendeni".
Nyelvtörténeti érdekesség, hogy Thököly Éva a manapság használatos névnap helyett még a „Szenti napja" kifejezéssel élt. Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy a 17. században, sőt túlzás nélkül állíthatjuk, Magyarországon a 19. század közepéig általánosabb volt a névnap, mint a születésnap megünneplése. Ennek oka részben azzal a névadási gyakorlattal magyarázható, hogy keresztnévnek sokszor valamely védőszent nevét választották, a védőszenthez pedig mindig tartozott egyházi ünnepnap is, amelynek időpontját mindenki ismerte.)
A levélírók húsvéti, karácsonyi, újévi, időnként még pünkösdi jókívánságaikat is belefogalmazták leveleikbe. Gróf Csáky Pál 1680. április 22-én Léván kelt levelében a következőket írta: „Kivánom az Ur Isten eő Szent Föelsége sok Szent áldot Husvéti napokat engedgye kegyelmedet kedves egésségben mind érni, s mind által élni".
Gróf Csáky Pál levele, 1680. április 22.
Jelzet: MNL OL, Esterházy család hercegi ágának levéltára, Pál nádor iratai (P 125), I. No. 1665.
Sellyéről, 1698. december 18-i levelében gróf Erdődy György a közelgő karácsony és újesztendő alkalmából eképp fejezte ki jókívánságát. „Közelgetvén [Xtus] Krisztus Urunk Szent születésének ünnepi napiai Herczegségedhez valo alázatos kötelessegem hozta magaval, hogy ez üdvőzlő levelemmel Herczeghségednek alázatossan udvarollyak, es magamat Herczeghséged gratiaiaban az általis bejelencsem. Kivánom annak okáért szivessen, hogy I(ste)n az előttünk lévő Szent Karácsonyi ünnepeket, követkőzendő sok számos Uy esztendőkkel edgyüt engedgye H[erczegsé]gd[ne]k szerencséssen és boldogul, s minden dolginak köllemetes folyamatival megh érnj és el is mulatni...."
Méltán minősül rangosabbnak az a gratuláló írás, amelyet Gyöngyössy István (1629-1704) Gömör vármegyei alispán, költő 1681-ben készített Pál nádorrá választása alkalmából. Gyöngyössy, aki ekkor már jelentős sikereket könyvelhetett el a Wesselényi Ferenc nádor és Széchy Mária 1644. évi kalandos, házasságkötését megörökítő „Mársal Társalkodó Muranyi Venus" címmel megjelentetett művével, Gömör vármegye követeként vett részt a soproni országgyűlésen. A Tekintetes Karok és Rendek zajos tanácsülései alatt vetette papírra a „Maga gyamoltalanságát kesergő és abban a kardos Griffnek szárnya alá folyamodó Nympha" című allegorikus költeményét. Az Esterházy család címerében szereplő kardos griff Esterházy Pált személyesíti meg, míg a Nymha Hungariat, azaz Magyarországot szimbolizálja. A 87 darab, egyenként négysoros, felező tizenkettes ütemhangsúlyos strófából álló dicsőítő ódában a görög-római mitológia és történelem heroikus alakjaival és azok küzdelmeivel von párhuzamot és emeli egy szintre velük Esterházyt.
Gyöngyössy István köszöntője, 1681
Jelzet: MNL OL, Esterházy család hercegi ágának levéltára, Pál nádor iratai (P 125), IV. No. 11908
A mű 1695-ben nyomtatásban is megjelent, népszerűségét mutatja, hogy a XVIII. század folyamán még háromszor kiadták.
Irodalomtörténetünk nem tartja ugyan nyilván, de mindenképp ötletes és látványos az a köszöntési forma, amellyel F. Josko és J. Kasparek teológiai és kánonjogi hallgatók lepték meg Pál nádort a birodalmi hercegi cím elnyerése alkalmából. Aranyszínű mértani alakzatok, négyzetek és háromszögek, zöld babérrá alakított kör, aranybetűkkel rótt latin nyelvű méltatásokat, jókívánságokat tartalmaznak. „Vivas ter Paule Nestoreos annos" (Pál, élj háromszoros nesztori éveket); a „Triumphans" (diadalmaskodó, diadalt ülő), vagy az „Ut stellae in coelis lucent tua nomina terris sulgent ac tenebras noctis abire iuvant" (Ahogy az égen ragyognak a csillagok, úgy fénylik a te neved a földön és segít eloszlatni az éjszaka homályát)" és az ehhez hasonló sorok nem nagy költői fantáziára vallanak, a szerzők ezt próbálták ellensúlyozni az egyedi, elegáns formai kivitelezéssel.
F. Josko és J. Kasparek köszöntője, 1687
Jelzet: MNL OL, Esterházy család hercegi ágának levéltára, Pál nádor iratai (P 125), IV. No. No. 11913
Horváth Ferenc Antal, Kryzovicz György és Réb György soproni tanulók készítették azt az akvarellt, amely a hercegi rangadományozás jeleneteit örökíti meg. Amennyi motívumot csak lehetett belesűrítettek ebbe a képbe. Növényi ornamentika, allegorikus alakok, griff, márvány talapzat, adományozó uralkodó, a megadományozott hős mind-mind együtt szerepel ezen a képen.
Horváth Ferenc Antal, Kryzovicz György és Réb György köszöntője, 1687
Jelzet: MNL OL, Esterházy család hercegi ágának levéltára, Pál nádor iratai (P 125), IV. No. 11914
Messzebbről szemlélve egész jól mutat ez a színes kavalkád, közelebbről vizsgálva azonban látszik az elnagyoltság, a művészek stílusának kiforratlansága. Ellenben, ha karikatúrának szánták, annak tökéletes. Esterházyt bizonyára szórakoztatta az alkotás és értékelte a fiatalok törekvését, de mégsem annyira, hogy udvari festőjeként alkalmazta volna őket.
Berényi György köszöntője, 1706
Jelzet: MNL OL, Esterházy család hercegi ágának levéltára, Pál nádor iratai (P 125), IV. No. 11919.
Berényi György 45 soros latin nyelvű hexameterbe foglalta köszöntését. Egyszerre méltatott, és írta meg Esterházy életrajzát, kiemelve abból életútjának fontosabb állomásait. Különösen az egyház és a szerzetesrendek érdekében végzett tevékenységet hangsúlyozta. Mondandóját úgy közölte, hogy a sorok kezdőbetűit összeolvasva a „PAULUS PRINCEPS ESTERHAS REGNI HUNGARIAE PALATINUS" (Herceg Esterházy Pál, Magyarország nádora) szöveget kapjuk. Ezzel az akrosztikont, a 17-18. században kedvelt verselői játékot mutatta be. A szerző a szójáték egy fajtájával, az úgy nevezett kronogrammal (a szövegben kiemelt, római számokat is jelentő betűk számértékének összeadásával nyert összeg) adta meg a mű keletkezési évét. A „ConDeCorator IMVs" az 1706-os évet takarja.
Az iratfotókat Czikkelyné Nagy Erika készítette.
Ajánlott irodalom:
Iványi Emma, Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége, 1681–1713. Bp., 1991. A Magyar Országos Levéltár kiadványai III. Hatóság- és hivataltörténet 10.
Új hozzászólás