„Budai polgár – keszthelyi remete” Tamáska Péterre emlékeztünk.
Az érdeklődőket Ö. Kovács József, a Magyar Nemzeti Levéltár tudományos igazgatója köszöntötte, aki a Tamáska Péter által írt számos kötetre reflektálva megállapította, hogy ebben a digitális korban öröm könyvet venni a kézbe, olyankor lelassul az ember, majd kiemelte, hogy mindig különleges, ha egy fiú beszél édesapja életművéről.
Tamáska Máté egy Csiki László idézettel kezdte a méltatást, miszerint „a történelem az, amit nem értünk”, utalva arra, hogy Tamáska Péter ezzel szemben sok-sok történetté alakítva próbálta megírni a pillanatot így magyarázva el sokak számára a történelmet. Olyan történész volt, akit olvastak, hallgattak. Szakmai precizitás jellemezte, levéltárosként kezébe foghatta az eredeti forrásanyagot. Életének több alkotói korszakát különítette el: a „leglevéltárosabb” üzemtörténészit (Pamutfonóipari Vállalat és a Hajtómővek és Festőberendezések Gyárának története); a kandidátusi értekezését tartalmazó nyomdász-történetit (nyomdász-szakszervezet 1945 utáni története); a börtöntörténetet kutatót; valamint a novellisztikus történeteket tartalmazó esszéíróit.
A börtönök történetének kutatása során bejárta az adott helyszíneket, átélve azokat az érzéseket, melyekről a rabok meséltek. Számos kötet fűződik nevéhez ebben a témában: Márianosztrai panoptikum (1988), Politikai elítélt kerestetik (2006) és a Kis magyar börtöntörténelem (2013). Jelentős szerepet vállalt a Terror Háza pincebörtönt bemutató részének kialakításában is.
Élete utolsó éveit Keszthelyen töltötte, itt született utolsó írása, a Keszthely című félig önéletrajzi kötet.
A Trianon előszele – Márciusi vihar című kötetet Kovács István történész, polonista, költő, műfordító ismertette. Legfontosabb kulcsszava a címben is szereplő Trianon, míg a „márciusi vihar”, az 1848-49-es szabadságharc eseményeire utal. Széchenyi István és Kossuth Lajos tevékenységének bemutatása mellett a történész Wesselényi Miklóst állítja melléjük harmadiknak, aki már jóval 1848 előtt felvetette a székelyek Alföldre telepítését, elkerülendő beolvadásukat az egyre növekvő románság tengerébe.
Az 1848 Bécsből nézvést című írásában Tamáska az 1848-as konfliktus kirobbanásának egyik meghatározó okaként a magyar kormány konok ellenállását véli az osztrák államadósság Magyar Királyságra eső részének felvállalásával szemben.
A nemzetiségek ellenforradalma című értekezés az 1848 tavaszutóján a szerb felkelőkkel kirobbant, majd októbertől az Erdélyben dúló véres polgárháborút ismerteti, melynek következtében bizonyos területeken visszafordíthatatlanul megcsappant a magyarság lélekszáma. Ugyanitt említi az 1848-as szlovák-magyar viszonyt és a szlovák nemzeti mozgalom vezetője, Ludovit’ Štúr által kidolgozott nemzeteszmét.
Végül Az igazi Sándor Mátyás: Ágoston herceg címmel a magyar államiság szempontjából érdekes és nyitott „vajon tényleg kihalt-e az Árpád-ház?” kérdést taglalja. Ehhez a 19. században élő Ágoston herceg és családja, a Crouÿ-Chanel család történetét mutatja be, akik magukat III. András magyar király leszármazottjainak tekintették.
Az est hátralevő részében a családtagok és barátok mesélték el személyes történeteiket megelevenítve így Tamáska Péter, „az igazi régi típusú bohém” emlékét.
Új hozzászólás