Buda 1684-es ostroma – Egy résztvevő katona szemével
A napló Buda 1684. évi ostromának néhány napjába enged betekintést. A szöveg két különböző kézírással íródott, és néhány halványan látszódó képaláírás arra enged következtetni, hogy a rajzok és a szöveg kiegészítésének szerzője ugyanaz a személy lehetett.
A napló korábban olaszországi árverésen is felbukkant. Az első négy lapon akkor még vörös krétával rajzolt fekvő meztelen testeket is tartalmazott, ezek sorsa azóta ismeretlen. Bár látszólag nincs nyoma kivágásnak vagy tépésnek, a levéltárba került példányból ezek hiányoznak.
Az itt őrzött füzet elején egy tusrajz található, utána négy oldalon keresztül írja le az ostrom eseményeit, majd ezt követi további nyolc oldal finom tusrajzokkal és egy vörös krétával készült rajz: ezek egyedi alakokat, építészeti elemeket, freskóterveket, plasztikus csoportokat és vázlatos tájakat ábrázolnak. Az utolsó lapon egy másik kézzel írt rövid beszámoló található az egyik keresztény hadtest mozgásáról.
Budai ostromnapló, 1684
Jelzet: MNL OL, 1526 utáni gyűjtemény, Vegyes kéziratok, feljegyzések, naplók, visszaemlékezések (R 385), No. 113
A leírás 1684. július 14-ével kezdődik, és augusztus 12-ig követi az eseményeket, majd kiegészítésként a júniusi, korábbi csapatmozgásról olvashatunk. Mindezekből kiderül, hogy a szerző Parella, vagyis Ludovico Emilio San Martino di Parella tábornok parancsnoksága alatt érkezett Buda alá. Mind az írástudás ténye, mind a rajzok kifinomultsága alapján gyaníthatjuk, hogy a szerzők esetében nem egyszerű közkatonákról van szó, de kilétük egyelőre homályos.
Buda ostromáról viszonylag sokat tudunk, mégis érdekes egy katona szemszögéből olvasni a történéseket. Miután az oszmánok 1683-ban sikertelenül próbálták meg elfoglalni Bécset, XI. Ince pápa kezdeményezésére 1684 tavaszán megalakult a Szent Liga, a Habsburg Monarchia, a Lengyel-Litván Unió, a Velencei Köztársaság és a Pápai Állam törökellenes szövetsége. Célja az Oszmán Birodalom európai terjeszkedésének megállítása, a Magyar Királyság és a Balkán felszabadítása volt, amelynek egy fontos lépése Buda visszafoglalása és a Duna-vonal felszabadítása. A haditervet Raimondo Montecuccoli korábbi elképzelése alapján alakították, miszerint négy hadsereget állítanak fel és három irányban indítanak támadást: a Duna mentén Buda felé, Felső-Magyarországon, Horvátországban a Dráva mentén, egy hadsereg pedig marad Bécs biztosítására. Úgy tervezték, hogy a fősereg utánpótlását a Dunán keresztül kapja, ezért hadműveletei során nem távolodhatott el a folyótól. Élén Lotharingiai Károly herceg állt, a lovasság parancsnoka gróf Aeneas Sylvius von Caprara tábornagy, a gyalogságé gróf Ernst Rüdiger von Starhemberg tábornagy voltak. A Johannes Schultz tábornok vezette seregtest a Dráva mentén Eszék irányába indult, hogy elvágja a felmentő sereg útját, Antonio Caraffa tábornok csapataival pedig Thököly Imre Felső-Magyarországon állomásozó hadereje ellen vonult. A török várvédők parancsnoka Sejtán Ibrahim aga volt, a főparancsnoki tisztséget Kara Mohammed pasa, budai helytartó töltötte be, míg Musztafa pasa szerdár az összes lovassággal Érdnél állt fel, összeköttetésben maradva a fenyegetett vár őrségével. A több mint 40 ezer katonából álló keresztény fősereg Visegrád elfoglalása után átkelt a Dunán és az utánpótlást biztosítandó elfoglalta Vácot és Pestet, majd Szentendrénél tért vissza a budai oldalra és ért Buda alá 1684. július 14-én.
Buda ostroma 1684-ben, Giovanni Giacomo de Rossi metszete (1687)
Forrás: Wikipedia
Buda 1684-es ostroma a Rózsadomb felől, Michael Wening metszete (1684)
Forrás: Wikipedia
A napló a helyszínre érkezéssel és Vác sikeres ostromának említésével kezdődik, számba véve a keresztény csapat veszteségeit. Ez utóbbiak lejegyzése végigkíséri a leírást, csakúgy, mint a kevés lőszer és az oszmán túlerő hangsúlyozása, ami sokszor meghátrálásra kényszerítette a keresztény csapatokat. Olvashatunk az ostromárkok ásásáról, az ütegek felállításáról, az aknászok munkájáról, továbbá az újabb és újabb előrenyomulásokról és visszavonulásokról, az oszmánok kitöréseiről. Megtudjuk, hogy Esterházy Pál nádor július 15-én érkezett meg ezer katonával és csatlakozott a fősereghez, olvashatunk az ugyanezen nap éjjelén történt véres támadásról, amikor Parella tábornok hatvan emberével és másokkal, összesen 150 fővel haladt előre az árkok ásásával és az aknászokkal egészen egy pisztolylövésnyire a várfalaktól, majd őket követte szerzőnk és csapatának rohama. Elmondása szerint ez egy nagyon veszélyes és véres támadás volt, ami 2 órán át tartott és közben sokan meghaltak („fu un assalto pericolosiss[i]mo e sanguinoso per […] durato 2 ore e si morivano degli huomini”). A keresztények a kevés lőszer miatt visszavonulásra kényszerültek, ekkor az oszmánok ellentámadásba lendültek és elfoglalták az ostromárkokat, ám végül a lovasság segítségével sikerült meghátrálásra késztetni őket. Ez így folytatódott a következő napokban is, mígnem július 19-én a keresztény sereg bevette és felgyújtotta a Vízivárost, ahol emiatt ijesztően fekete volt minden („ed era in nero una cosa spaventevole”).
A budai vizi-mecset és környéke, Gróf Marsigli Alajos Ferdinánd rajza (1686)
Forrás: Hungaricana
Másnap az oszmánok már nem lőttek és július 21-én Érd várát egy puskalövés nélkül adták át, így szereztek a keresztények többek között három ágyút, majd később ugyanezen vár felszerelése és megerősítése után ebből az irányból közeledtek az árkokkal és ütegekkel Buda felé. A napló elismeréssel szól az ellenség védekezéséről: nagyon értékesen védekeznek és éjjel-nappal szünet nélkül lőnek („ben è vero che si difendono molto valorosamente e tirano giorno e notte incessantem[en]te”). Az oszmán felmentő sereg támadásának visszaverésével (július 22.) fegyvert, poggyászt, sátrat és tevéket zsákmányoltak a keresztények. Az ostrom az újabb és újabb támadásokkal és visszavonulásokkal folytatódott augusztus 12-éig, amikor az előző éjjel lecsapott vihar és óriási eső következtében a keresztény katonák annyira eláztak, hogy a vizes fegyverekkel nem tudtak védekezni az oszmán rajtaütéssel szemben, így azoknak sikerült elfoglalniuk az árkokat („li turchi fecero una sortita e li riusci di impadronirsi della nostra trinciera non potendo li nostri difendersi per haver le armi tutte molli”).
A leírás ekkor megszakad és a betűk helyét átveszik a rajzok.
Budai ostromnapló, 1684, 7.-9. oldal, freskóvázlatok
Jelzet: MNL OL, 1526 utáni gyűjtemény, Vegyes kéziratok, feljegyzések, naplók, visszaemlékezések (R 385), No. 113
Budai ostromnapló, 1684, 12. oldal, feltételezhetően rokka rajza
Jelzet: MNL OL, 1526 utáni gyűjtemény, Vegyes kéziratok, feljegyzések, naplók, visszaemlékezések (R 385), No. 113
Szent Erzsébet fonalat fon a szegények számára (Marianne Stokes festménye)
Forrás: https://romkat.ro/2025/11/19/marianne-stokes-arpad-hazi-szent-erzsebet-fonalat-fon-a-szegenyeknek/
Az ember- és épületábrázolások kapcsán felvetődik annak a lehetősége, hogy esetleg freskótervek lennének. Ezeket tájképek követik, majd életképek immár más stílusú emberábrázolásokkal és egy gépezet (rokka?) rajza, míg végül – feltételezhetően ugyanezen kéz által írva – a keresztény csapat korábbi mozgásáról olvashatunk: a hadtest 1684. június 11-én Linzből indult a Magyar Királyságba. Június 16-án Budáról Visegrádon (június 17-18.), Esztergomon (június 18.) és Komáromon (június 19-20.) át Győrbe (június 21-22.) ért, ahol hajó hiányában egy napot vesztegelt, míg végül eljutott Pozsonyba (június 24.). Mindez párhuzamba állítható a meglévő ismereteinkkel, miszerint a fősereg elővédje gróf Starhemberg Miksa táborszernagy vezetése alatt június 15-én ért Visegrádra, ahol 18-án megadta magát. Ezután Lotharingiai Károly herceg seregével ismét Esztergomba menetelt vissza, ahova június 18-án este érkezett. A fősereg ezután azonban, szemben a naplóban írottakkal, Pest felé folytatta az előnyomulást.
Az még további kutatást igényel, pontosan melyik hadtestben teljesített szolgálatot az első és melyikben a második elbeszélő, valamint kilétük sem ismert. A lejegyzett hadi eseményekből arra következtethetünk, hogy előbbi a fősereg bal szárnyának tagjaként, talán Neuburg Lajos herceg parancsnoksága alatt szolgált.
A leírás érzékletesen bemutatja a keresztény hadak helyzetét az ostrom során, amelynek folytatása vagy megszakítása már akkor ellentéteket és feszültséget szült a hadvezetésben, később pedig sok tanulsággal szolgált, amelyek minden bizonnyal hozzájárultak az 1686. évi felszabadító hadjárat sikeréhez.
Felhasznált irodalom:
Domokos György: Buda ostromai In: EPA Budapesti Negyed 29-30. (2000/3-4)
Czigány István: Napló Buda avagy Offen városának hírös ostroma
Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme
Gróf Marsigli Alajos Ferdinand olasz hadi mérnök jelentései és térképei Budavár 1684-1686-iki ostromairól, visszafoglalásáról és helyrajzáról. Gyűjtötte s közli, bevezetéssel és jegyzetekkel bővítve Dr. Veress Endre, Budapest, 1907.
Új hozzászólás