Állományvédelmi továbbképzések

 A szakmai napon három előadót hallgathattunk meg: dr. Orosz Katalint, Győrffy Szabolcsot, (Budapest Főváros Levéltára), valamint P. Holl Adrient (RETÖRKI). Az elhangzott előadások a „Nagy méretű sík papírtárgyak restaurálási, tárolási problémái és lehetőségei” a „Szkenneljünk vagy fotózunk?” és az „IPM (Integrated Pest Management) és a klímaváltozás hatása a gyűjteményekben” kérdéskörét vizsgálták.

Orosz Katalin három esettanulmányon keresztül mutatta be a nagy méretű sík papírtárgyak restaurálásának nehézségeit és a folyamatok tanulságait.

Minden egyes esetnél beszélt a restaurálást befolyásoló tényezőkről, melyeket a szakembereknek a munka megkezdése előtt alaposan mérlegelni kell. Bemutatta az egyes tárgyak hordozó anyagait, az író-és festőanyagok típusait, a tárgy állapotát és sérüléseit, illetve a beavatkozás célját is. Majd nyomon követhettük a tárgyak restaurálásának folyamatát elejétől a végéig.

Az első esettanulmány Medgyaszay István építész hagyatékából került ki, mely az ógyallai templom sgraffitó tervei a mecsekfalusi Sarlós Boldogasszony templom 1:1 arányú freskótervei voltak.

A nagy méretű tervek kartonra készültek, többek között szénnel és akrillal. A száraz tisztítás után a szén fixálására is szükség volt. A régi javítások eltávolítását követően, a pótlások és javítások kézzel történtek, a terveket teljes hátoldalról japánpapírral erősítették meg a kasírozás során.

A kész tárgyak digitalizálás után papírhengerre tekerve kerülnek vissza az őrzési helyükre.

A következő műalkotás a Nemzeti Galéria tulajdonában lévő 1:1 arányú, Lotz Károly által készített Szent István felajánlja a koronát című freskóterve. Kartonra készült szénrajzról lévén szó a restaurálás célja a fizikai és kémiai stabilitás létrehozása volt, hogy a későbbiekben vakkeretre feszítve kiállítható legyen a tárgy. Ebben az esetben a rajzon jól láthatóak voltak a korabeli fixálás nyomai is.

Száraz tisztítás után langyos vízben a régi kasírozás leválasztása történt, a javítás után pedig előbb japánpapírra, majd vászonra kasírozták a tervet a jó megtartás érdekében. Ez is papírhengerre tekerve került vissza a raktárba, mielőtt a megfelelő időben vakkeretre feszítve kiállítják majd.

Az utolsó esettanulmány Tury Gyula 1:1 arányú Kalazanczy Szent József elnevezésű oltárképéhez készült vázlat volt, a restaurálás célja a kiállíthatóság volt. Ez alkalommal a restaurálás végén szükség volt retusálásra is.

Az előadó mindhárom esetben hangsúlyozta, hogy a nagy méretű tárgyak restaurálása előtt és közben is alapos előkészítésre és átgondolt munkafolyamtokra van szükség, hiszen a méret miatt ezekben a konkrét felsorolt esetekben is min. 5-6 ember egyidejű, megtervezett munkájára volt szükség, de előfordult, hogy 8 ember segítsége kellett a tárgyak mozgatásához a munka során.

Az ide illő mottó, mely az eszembe jutott az előadást hallgatva, a következő lehetne: „Egységben az erő!”.

A következő előadásban Győrffy Szabolcs arra hívta fel a figyelmünket, hogy a digitalizálás nem újkori huncutság, hiszen lassan már 30 éve jelen van a világunkban. A digitalizálás célja a tartalom mentése, ugyanis az eredetiket sajnos előbb-utóbb el fogjuk veszíteni.

Beszélhetünk állományvédelmi mikrofilmezésről, és állományvédelmi, szolgáltatási célú digitalizálásról is.

A restaurálással és konzerválással- melyek aktív állományvédelemnek minősülnek- ellentétben, a digitalizálás passzív folyamat, mely preventív, vagyis megelőző állományvédelemnek minősül. A hatásai között említhetjük a tárgyakat/dokumentumokat ért fényhatásokat (pl.: a fény infra és UV tartalma), fizikai hatásokat, a környezeti hatások változását és nem utolsó sorban a dokumentum biztonság sem elhanyagolható tényező a folyamat során.

Az eredetik sokféleségük miatt többféle módszerrel digitalizálhatóak. Szabolcs bemutatta a digitalizálás eszközeit, pl.: érzékelők, illetve a szkennelés és fotózás eszközeit is (síkágyas, felsőkamerás szkennerek, filmszkennerek, szélesformátumú szkennerek, lapadagolós szkennerek, robotszkennerek). Végül beszélt a szkennelés és fotózás előnyeiről és hátrányairól is.

Az utolsó előadásban P. Holl Adrienn az IPM (Integrated Pest Management), vagyis az integrált kártevő mentesítés és a klímaváltozás egymásra gyakorolt hatását járta körül, a gyűjtemények vonatkozásában.

A problémákat könnyebb megelőzni, mint utólag orvosolni, ezért, ha megfelelő az épületkarbantartás és higiénia, erős a környezeti kontroll (fénymennyiség, hőm., és páratartalom, megfelelő szellőzés biztosítása), van karantén/átmeneti raktár, a rendszeres ellenőrzések mellett az intézményben biztonságos tárolási módszereket használnak (zárt dobozok, savmentes anyagokból, stb…), illetve a gyűjtemény mozgatása, szállítása minimalizálva van, akkor jelentősen csökkenthetjük egy rovar-vagy rágcsálók okozta fertőzés belobbanását, kialakulását.

Amennyiben azonban beavatkozásra van szükség a már kialakult helyzet miatt, a közvetlen védekezési módszerek között szerepelhet a kártevők eltávolítása porszívózással vagy egyéb módszerekkel, a fertőtlenítés fagyasztással, és az anoxiás (oxigénmegvonásos) eljárás.

Rendkívül fontos az oktatás és a képzés, a megelőzés szempontjából, és hogy időben észre tudjuk venni a gyűjteményben beállt változásokat, majd ezeket a lehető legpontosabban dokumentáljuk is.

Adrienn bemutatta a szellemhalacskát (Ctenolepisma calvum), mely kis élőlény már az európai múzeumokban is megjelent és elterjedt, feltehetőleg csomagolóanyagokkal behurcolva érkezett a szomszédos országokba.

A fertőzések azonosítása sokszor nehéz vagy lehetetlen, ezért bátran forduljunk ilyenkor külsős szakemberhez, pl.: Állatorvostudományi Egyetem, rovar-és rágcsálóirtó gázmester, stb…, aki segíthet nekünk ebben.

Állományvédelmi továbbképzések

Fotó: Zachár Zsolt, Sven Erlacher - Chemnitzi Természettudományi Múzeum