20. századi gazdaság- és társadalomtörténeti források régi és új olvasatai – beszámoló
Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója, egyben a konferencia egyik előadója, köszöntőjében kifejezte örömét, hogy az intézmény ebben a témában tarthat konferenciát. Felidézte, hogy az ötlet Ö. Kovács József tudományos igazgatótól származott, ő maga pedig azonnal rábólintott. A levéltári állomány kapcsán rámutatott: a Gazdasági Levéltár iratanyaga konkrétan forrása a gazdaságtörténet-írásnak, azonban majdnem minden irat alkalmas arra, hogy forrása legyen a gazdaság- vagy társadalomtörténetnek.
Az előzetes programtól eltérően első előadást Schlett András tartotta, aki elméleti szempontból vizsgálta a kutatók által kissé elhanyagolt „közpénzügyek” történetét. Következő előadóként Káli Csaba kapott szót, aki a MNL Zala Megyei Levéltárában található mezőgazdaságtörténeti kutatásokhoz felhasználható forrásanyagot ismertette. Kiemelte: az államszocialista időszak centralizált iratképzésének köszönhetően egy téma akkor is kutatható, ha egy konkrét iratanyag megsérült vagy elpusztult, mivel több gazdasági szerv is foglalkozhatott a kérdéses üggyel.
Bódy Zsombor az államszocialista korszak technokráciatörténeti kutatásának forrásaira hívta fel a figyelmet. Mint kifejtette: a tudásukból és nem a pártban befutott karrierjükből élő szakemberek, illetve tevékenységük kutatásához a különböző vállalati iratanyagokat, gazdasági és politikai döntéshozatali szervek iratanyagát érdemes forgatni. Bánkuti Gábor a Pécs8 program tapasztalatait ismertette, amely a helytörténet-kutatást helyezte sikeresen új alapokra többek között civilek bevonásával. A délelőtti plenáris szekció záróelőadását Szabó Csaba tartotta, aki az Állami Egyházügyi Hivatal iratanya kapcsán kiemelte, hogy az nemcsak a politikatörténetnek lehet forrása vagy, hogy „ügynökpapokat” fedezzenek fel a kutatók. Mint kifejtette, az intézmény iratai arra a kérdésre is választ adhatnak, hogy a szocialista korszakban kikhez tartoztak a templomok, illetve, hogy ki állta felújításaiknak költségét.
Délután két párhuzamos szekcióban folytatódott a konferencia. A Lovagteremben első felszólalóként Klement Judit mutatta be a rövid életű Vikert céget, illetve annak személyzeti törzslapjait, amelyek forrásértéke nemcsak a vállalkozás, hanem tágabb értelemben a gazdaság- és társadalomtörténet-írás számára is hasznosak lehetnek. Hlbocsányi Norbert a Kohner nagykereskedő-nagyvállalkozó família történetének kutatásánál felhasznált számos forrást mutatott be, amelyek nemcsak közgyűjteményekben (levéltár, könyvtár) lelhetők fel, hanem akár temetőkben is, mivel a sírfeliratok gyakran sok információt hordoznak az elhunytról, illetve az ő családjáról.
Sarlós István forráscentrikus prezentációjában mutatta be, hogy egy város mezőgazdasági életét – jelen esetben Bajáét – miként lehet kutatni. A rendkívül sokrétű forrásanyag bemutatásakor egy-egy érdekesebb példát is megemlített, hogy mit árulnak el a kataszteri térképek, vagy éppen a helyi lapok cikkei. Balázs Gábor a MÁV személyzeti iratainak forrásértékét emelte ki előadásában. Rámutatott: a különböző dokumentumok a családtörténet-kutatáshoz is új forrásanyagot jelenthetnek, mivel az alkalmazottakon révén milliós nagyságrendre tehető a megemlített rokonok, családtagok száma.
Kiss András a Gazdasági Szervek Osztályának őrzésében található vizuális forrásokról tartott előadást, amelyek a jelenlegi vizuális korban nagyon fontos adathordozók lehetnek. Kifejtette: a fényképek és mozgóképek nemcsak a család-, hanem a technikatörténet számára is fontos forrásanyagot jelenthetnek, ezért feldolgozásuk és a digitális térbe való eljuttatásuk a levéltár fontos feladatai közé tartoznak. Ordasi Ágnes a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank példáján keresztül mutatta be, hogy miként lehet egy fiókintézet által hátrahagyott iratok alapján kutatni az anyabank életét. A fiumei jelenlét ráadásul már előbb megkezdődött, mint a fiók 1914-ben történt megnyitása, mivel a PMKB befektetőként már korábban jelen volt a kikötővárosban – mutatott rá Ordasi Ágnes. Zárásként Völgyesi Zoltán a KSH levéltárából az Országos Levéltárba került 1970-es, 1980-as és 1990-es népszámlálási íveket mutatta be, amelyek a család- és társadalomtörténet kutatásához nyújtanak hatalmas forrásbázist, amely egyelőre szinte kiaknázatlan.
A kiállító és konferenciateremben párhuzamosan zajló szekcióban elsőként Magos Gergely a hosszú 1940-es években készült önéletrajzi feljegyzéseket szociálpszichológiai megközelítésből mutatta be előadásában. Csikós Gábor prezentációja erre rezonálva korabeli a korabeli pszichiátriai kórlapokat mutatta be mint források, amelyek nemcsak egyéni problémákat írnak le, hanem a korszak politikai ideológiájáról is képet mutatnak. Őt Czetz Balázs követte, aki a megyei levéltárak erőszakos kollektivizálásra vonatkozó iratanyagának forrásértékéről adott elő.
Wencz Balázs az 1945 utáni időszak kutatásához mutatta be forrásbázisként a Komárom megyei pártiratokat, majd utána – a korszaknál maradva – Germuska Pál a Külkereskedelmi Minisztérium kutatók által kevésbé kihasznált iratállományát mutatta be. Zárásként Ö. Kovács József a szocialista korszak vidéki életének kutatáshoz fontos levéltári forrásanyag lehetőségeit prezentálta.
Új hozzászólás