Hajdú-bihari levéltári dokumentum Európa Digitális Kincsei között

Magyar menekültek a nagylétai táborban (1940)
2020.04.01.
Több magyarországi levéltári dokumentum között intézményünk egyik irata is bekerült az Európa Digitális Kincsei elnevezésű nemzetközi projekt egyik virtuális kiállításába. A nagylétai táborban 1940-ben elhelyezett menekültek összeírását tartalmazó kötet történeti hátteréről szóló magyar és angol nyelvű összefoglalónkat itt olvashatja.

 

 

Átszerkesztett formában a szöveget a megyei hírportál, a Hajdú Online is közölte:

Romániai magyar menekültek a nagylétai táborban

 

Hungarian refugees from Romania in camp Nagyléta (1940)

The National Archives of Hungary has joined to the European Digital Treasures project, whose main goal is to present archival materials in a wider range, mostly in digital form. A document kept by the Hajdú-Bihar County Archives of the National Archives of Hungary was also selected for this project.
The international consortium of the project creates three digital exhibitions: one shows the formation of Europe, the second focuses on European migration and solidarity, and the third deals with European discoveries and inventions. The assembly of the second exhibition is coordinated by the National Archives of Norway with the assistance of ICARUS (International Centre for Archival Research). The asylum document of our Archives was selected for this collection.
In 1940, as a result of the Second Vienna Award Decision, Northern Transylvania was placed under the Hungarian administration again. The entry of the Hungarian army was not free of atrocities, however Hungarians who were trapped outside the newly established borders, suffered numerous insults too, that forced many of them to leave their place of residence.  In December 1940, there were approximately 7.700 refugees in Bihar county, including 5.714 in Nagyvárad (today: Oradea, Romania), a large number in Berettyóújfalu, but also in smaller settlements like Szalárd (20 families), Gyapju (21 families), Biharfélegyháza (48 families), Mácsa-puszta – outskirts of Oláhszentmiklós – (52 families). Since the autumn of 1940, more than 200 people came to Nagyléta in multiple waves. The last registration date was on 18 April 1941.
According to the order of the ministry, settlements where the refugees lived in a not demarcated area at houses of private individuals were considered as camps. Unified field regulation was promulgated, and the ministry appointed camp commanders from local officials (in towns: the mayor, in villages: a chief magistrate or notary of the district, etc.). In general, their task was to organize social care for refugees. They registered and issued „Verification Booklets” for those, who arrived to the camp, which contained their personal information, and in addition their photograph or in the absence of that, their fingerprints. The refugees were allowed to leave the camp only in exceptional cases or with a leave permission. As a supply (in current official terms: pocket money), the refugees received 20 pence a day, every ten days posteriorly.
In the documents of Nagyléta village, there is a volume which contains the data of Hungarians who fled from Romania and accommodated there. Besides the most important personal information, the location and time of the escape were also recorded. Based on the table containing 189 records, the refugees were mostly young, single men – liable for military service –who were forced to leave due to the Romanian enforced military recruitment. The majority of around fifty married men arrived also without their family. However, there were about two dozen children in the camp and a few women, including four single women, some married women alone, and a widow. The occupation of the latter was „housekeeper”, while men pursued a variety of professions in addition to the average ones (farmers, carpenters, locksmiths, etc.) like sculptor, printer, shoemaker, iron maker, confectioner and several chocolate makers.
According to the records, the mobility was great, some people stayed for only a week or two, others longer, but more asylum seekers came instead of them, constantly. Referring to the file within the records of Bihar county’s deputy-lieutenant writings, the file on refugees was closed in July 1944.

Tamás Szálkai

Romániából menekült magyarok a nagylétai táborban (1940)

A Magyar Nemzeti Levéltár 2018-ban csatlakozott a European Digital Treasures (Európa Digitális Kincsei) projekthez, aminek fő célja a levéltári anyagok minél szélesebb körű, többnyire digitális formában történő bemutatása. Az MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltárának egyik dokumentumát is beválogatták a projektbe.
A European Digital Treasures projekt nemzetközi konzorciuma három digitális kiállítást hoz létre: az egyik Európa kialakulását, a második a menekültek, európai migráció és szolidaritás mutatja be, a harmadik kiállítás pedig az európai felfedezések, találmányok témakörével foglalkozik. A második tárlat összeállítását a Norvég Nemzeti Levéltár koordinálja az ICARUS (Levéltári Kutatások Nemzetközi Központja) segítségével. Ebbe az összeállításba választották be az intézményünk őrizetében található – alábbi – menekültügyi dokumentumot.
A második bécsi döntés következtében 1940-ben Észak-Erdély újra magyar közigazgatás alá került. A magyar hadsereg bevonulása nem volt atrocitásoktól mentes, ugyanakkor az újonnan megállapított határokon kívül rekedt magyarokat is számtalan inzultus érte, emiatt sokan lakóhelyük elhagyására kényszerültek. Bihar megyében 1940 decemberében kb. 7700 menekült tartózkodott, közülük 5714 fő Nagyváradon, emellett nagy számban Berettyóújfaluban, de kisebb településeken is, pl. Szalárdon 20, Gyapjun 21, Biharfélegyházán 48, Mácsa-pusztán (Oláhszentmiklós külterületén) 52 családot helyeztek el. Nagylétára 1940 őszétől több mint 200 fő érkezett több hullámban, az utolsó bejegyzési dátum 1941. április 18-a.
A minisztérium utasítása szerint ugyanis tábornak tekintették azokat a településeket is, ahol nem elkülönített területen, hanem magánosoknál, lakóházakban történt az elszállásolás, „Egységes tábori rendtartást" léptettek életbe, a táborok élére miniszteri kinevezéssel valamelyik helyi tisztségviselő (városokban polgármester, községekben a járási főszolgabíró, jegyző stb.) került parancsnoki minőségben. Az ő feladata volt általában a menekültekről való szociális gondoskodás megszervezése. A táborba érkezőket nyilvántartásba vették és részükre „Igazoló könyvecskéket” állítottak ki, amibe a személyes adatokon kívül fényképük, vagy ennek hiányában az ujjlenyomatuk került. A tábort csak kivételes esetben és akkor is csak eltávozási engedéllyel lehetett elhagyni. Ellátmányként (a korabeli hivatalos szóhasználattal élve: zsebpénzként) a menekültek napi 20 fillért kaptak, amit tíznaponta utólag kaptak meg.
Nagyléta község iratai között található az a kötet, ami a Romániából menekült és itt beszállásolt magyar nemzetiségűek adatait tartalmazza. A kötetbe a legfontosabb személyi adatok mellett feljegyezték a menekülés helyét és idejét Az összesen 189 bejegyzést tartalmazó táblázat alapján megállapítható, hogy a menekültek többnyire fiatal, nőtlen – katonaköteles – férfiak voltak, akiket a román kényszersorozás kényszerített távozásra. A mintegy félszáz nős férfi többsége is a családja nélkül érkezett. A táborban mintegy két tucat gyermek is tartózkodott. Kevés nő volt, köztük négy hajadon, néhány egyedül érkezett férjezett asszony és egy özvegy is. Utóbbiak foglalkozásukat tekintve „háztatartás-vezetők” voltak, míg a férfiak az átlagosnak tekintett (földmíves, asztalos, lakatos stb.) szakmák mellett a legkülönbözőbb foglalkozásokat űzték: szobrász, nyomdász, cipőfelsőrész készítő, vasöntő, cukrász és több csokoládékészítő is.
A bejegyzések szerint nagy volt a mobilitás, voltak, akik mindössze egy-két hetet maradtak, mások tovább, de helyettük folyamatosan érkeztek újabb menedékkérők. Bihar vármegye alispáni iratai között található akta szerint 1944 júliusában zárták le a menekültekkel kapcsolatos ügyiratot.

Szálkai Tamás

 

Utolsó frissítés:

2020.04.03.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges