Beszámoló az 52. Hajdú-Bihar Vármegyei Levéltári Napokról
Az eseményt Bulcsu Lászlónak, a Hajdú-Bihar Vármegyei Önkormányzat Közgyűlése alelnökének gondolatai nyitották meg, aki örömét fejezte ki az újabb meghívásért, illetve kiemelte, hogy a konferencia témájának aktualitása a lokális kutatás fontosságában rejlik.
Mazsu János, a Debreceni Értéktár Bizottság elnöke köszöntőjében visszanyúlt a levéltár és a város régről fennálló kapcsolatára, számos közös munkára és programra emlékeztette a hallgatóságot, mint például a konferenciák és a kiállítások – kiemelve a digitalizáció és a térinformatikában rejlő lehetőségeket is.
Az ünnepélyes köszöntők sorát Szendiné Orvos Erzsébet zárta, aki biztosította a vármegye és a város jelen lévő képviselőit, hogy a korábbi szoros együttműködést folytatni kívánja a levéltár a következő években is. Igazgató asszony beszélt részletesebben a konferencia apropójáról, a debreceni kézműves céhekről, akik használati tárgyakat készítettek és elsősorban a vidéket látták el portékáikkal (ilyenek voltak például a fazekasok, ötvösök, késesek, mézeskalácskészítők, szűcsök és könyvkötők).
A köszöntők után Kovács Gergely főlevéltáros adta át a Pro Archivo emléklapokat Halász Judit, Kovács Tiborné, Törökné dr. Kiss Ildikó, Fogarassy Zoltán, Iván László és a Bihari Múzeum részére, akik értékes dokumentumokkal gazdagították a vármegyei levéltár gyűjteményét. Hálásan köszönjük, hogy irataik őrzőinek levéltárunkat választották!
A tudományos tanácskozás a hagyományokhoz hűen minden alkalommal olyan előadókat kér fel, akik számos újdonsággal szolgálhatnak a régiókutatás tekintetében. Nem volt ez másképp most sem, így az első előadó Skultéti Éva, a Hajdú-Bihar Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára a Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara 175 éve című előadásában ismertette az iparkamara történeti előzményeit, az 1850. évi első magyarországi megjelenését, majd napjainkkal bezárólag az eddigi működését. A kamarai rendszer sokat változott az évek folyamán, nagy szerepet játszott a gazdasági élet összetartásában, érdekvédelmi szerepet töltött be, támogatta a helyi vállalkozásokat.
Szulovszky János, a HUN-REN BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa Cehalia Carpatica 1.0. (A Kárpát medence céhes kézműves örökségének virtuális múzeuma és levéltára) címmel tartott előadását gondosan felépítve (először bemutatta a középkori céhek kialakulását, amelyek demokratikus formákon alapuló érdekvédelmi társulások voltak, feladataik között szerepelt a helyi társadalom védelme és a szociális gondoskodás is ) jutottunk el ahhoz a készülő adatbázishoz, amely egyfajta kézműves kataszter-gyűjtemény lesz, határon innen és túl, nemcsak levéltári, hanem a tárgyi hagyatékra is kiterjedő gyűjtésre fókuszálva. Az adatbázis sajátossága, hogy többnyelvű (így többeket meg tud szólítani), folyamatosan bővíthető, illetve a levéltárak és a múzeumok között összekötő kapocs lehet.
Váradi Katalin, a Déri Múzeum muzeológus-történésze előadásában, amely a Debreceni céhlegények és iparosok mesterrajzai címet viselte, egy kevésbé ismert forráscsoportot tárt a hallgatóság elé: a vármegyei levéltár és a múzeum őrizetében megtalálható mesterrajzokat, a remekvizsgák előzményeit. Az előadás első részében történeti áttekintést adott a céhes szakmáról, bemutatta a debreceni rajziskolát Beregszászi Pál idején, illetve az utána következő időszakot is. A kutató felhasznált forrásai közül kiemelte a városi határozatokat, jegyzőkönyveket, céhes iratokat, mesterrajzokat.
Egy rövid kávészünet után Szőke Richárd Rajmond, a Bihari Múzeum muzeológus-történésze következett, aki A Berettyóújfalui járás iparlajstromai címmel egy 2024-ben elkészült adatbázist mutatott be a hallgatóságnak. Több olyan adatra is rá tudunk keresni, mint az iparos neve, foglalkozása, iparbejelentés díja, telephelyének címe. Az adatbázis elkészülését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta és a Magyar Genius program Ideiglenes Kollégiumának pályázataként jelent meg.
Új Judit helytörténet-kutató Serfőzés cívis módra – Újabb adatok a debreceni sörfőzés történetéből című izgalmas témájú előadással készült a konferenciára. A forrásfeltárást levéltárunkban folytatta, a debreceni számadáskönyveket vette górcső alá. Kiderült több érdekesség is, így például, hogyan és milyen sört főztek a városban (mézsör, árpasör, márciusi ser), illetve valószínűleg a rossz minőségű ivóvíz miatt nem lett országosan híres az itt előállított sör. A 16. századtól alakultak meg országos viszonylatban a sörcéhek, debreceni nem volt köztük, inkább voltak jellemzőek a serházak (például a Péterfia utcán). A forrásokból derült ki továbbá az is, hogy mennyi volt a ser előállítási költsége, a serfőző mesterek nevei, honnan és mekkora mennyiségben vásároltak alapanyagokat a készítők.
Harangi Attila helytörténet-kutató, építész Iparosok és kézművesek műhelyei a lakóházakban című előadásában azt vizsgálta, hogy a debreceni iparosok és kézművesek műhelyei hogyan helyezkedtek el a mester lakóházához képest. Forrásbázisát az a 14 tervrajz adta, amelyeket levéltárunkban kutatott, így például bemutatta Bauer Antal lakatosműhelyét, Kegyes Imre kovácsműhelyét vagy éppen Papp József lakatosműhelyét. Különösen érdekes volt azt látni, hogy ezek a régi lakóépületek és műhelyek a mai Debrecenben hol találhatóak, illetve, hogy mi lett a sorsuk.
A rendezvény másnap Nádudvaron, az Ady Endre Művelődési Központ és Városi Könyvtárban folytatódott. Maczik Erika polgármester asszony köszöntőjében kiemelte, hogy a múlt példát mutat, de csak akkor lehet helyesen értelmezni, ha hitelesen megismerjük a múltunkat, amely manapság a saját önértékelésünkben a külső hatások miatt tévútra vezethet. Nádudvar gazdag kulturális örökséggel rendelkezik: a fazekasság (ezen belül a fekete kerámia) évszázadok óta jelen van, a pásztorkultúra egyes elemei, mint például a bőrművesség, szűrkészítés, gyékényfonás is részét képezi ennek.
Ezt követően Szendiné Orvos Erzsébet igazgató asszony is köszöntötte a hallgatóságot, amelyben megemlékezett Nádudvar múltjáról, a korábban sáncra épült, náddal körülvett várról, az 1612-ben kapott harmincadmentességről (az erről szóló irat másolatát 2024-ben adta át a városnak a levéltár a Légy büszke az örökségedre! program keretében).
Benő-Nagy Réka, a Nádudvari Népi Kézműves Szakgimnázium és Kollégium intézményvezetője Szent Ágoston egyik gondolatával nyitotta meg a tudományos ülést: „Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani.” Az iskola maga 1992-ben alakult meg, kislétszámú, élményközpontú oktatási intézmény, amely egyedülálló a mai iskolarendszerben. Az általános iskola 8. osztálya után itt kitanulhatóak a népi kézműves szakmák, mint például a bőrműves, a fazekas, a faműves, a nemezkészítő, a szőnyegszövő, illetve a takács. Az oktatás a paraszti értékrenden, a tárgyi kultúrán és a magyar szellemi hagyományokon nyugszik. Az iskola napjainkban már szakgimnáziumként működik, tehát érettségit is lehet szerezni, de a szakma elsajátításának nem feltétele.
P. Szalay Emőke nyugalmazott muzeológus a Nádudvari fazekasok című előadásával ezen kézműves csoport munkásságát, működését mutatta be. A fekete kerámia körülbelül a 18–19. század fordulóján terjedt el Magyarországon, különlegessége az égetésben rejlik. Nádudvar meghatározó családja a Fazekas család, akik apáról fiúra örökítik a technikát, de a család büszkélkedhet női fazekasokkal is, így például Fazekas Lídia és Julianna asszonnyal.
Csiszár-Szabó Eszter doktoranda (Debreceni Egyetem Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola) Szalmafeldolgozás a 20. század fordulóján Hajdúnánáson címmel a hajdúnánási szalmafonás és a Sohler család tevékenységét mutatta be. A szalmakészítés egy ikonikus tevékenysége a városnak, a helyi mezőgazdasági dolgozóknak jövedelemkiegészítést jelentett. A gyárak, gépesítések megjelenésével Sohler István gyára volt az, amelyik biztosította a nagyipari szalmakészítést. Az előadó hosszan és igen részletesen elemzi a család kalandos történetét a 20. század első felében. A Sohler családnak még vannak élő leszármazottjai, így a további kutatást a visszaemlékezések is segíthetik.
Pozsonyi József nyugalmazott múzeumigazgató Kalaposmesterség Balmazújvárosban című, személyes élményein alapuló előadással zárta a tudományos tanácskozást. Megemlékezett, és felidézett sok szép és közös emléket barátjáról, a balmazújvárosi kalaposmester Mihalkó Gyuláról. Napjainkban a Mihalkó család 5. generációja foglalkozik a kalapkészítés művészetével, vásárokon és pásztorünnepeken lehet személyesen találkozni a készítőkkel, illetve műhelylátogatásra is van lehetőség.
A program záróakkordjaként megtekinthettük az ország egyik legérdekesebb és legsokszínűbb iskoláját, a Nádudvari Népi Kézműves Szakiskola és Kollégium épületét, ahol számos mesterség megismerésére, kitanulására van lehetőség. Bepillantást nyerhettünk a bőrművesek, fazekasok, nemezkészítők, takácsok, faművesek műhelyeibe, ahol ámulva figyeltük a már elkészült tárgyakat, hosszasan beszélgethettünk, illetve kérdezhettünk a tanulóktól és mestereiktől egyaránt.
Az 52. Hajdú-Bihar Vármegyei Levéltári Napok ismét egy sikeres kétnapos tanácskozást zárt le, ahol az előadók felhívták a figyelmet a helyi értékek megőrzésére, a helyi különlegességekre, illetve arra is, hogy a levéltári források felhasználásával jobban megismerhetjük például a városi serházak működését, a szalmakészítést vagy éppen lakóhely és műhely viszonyát.
Csörgeiné Csorba Noémi
Új hozzászólás