Tekintetes

balázsfalvi Lippich Mihály

Főlevéltárnok Úr kezéhez

Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye

Szolnok

Pozsonyi út 40–42.

5000

Na, ide figyelj, TE PÖDRÖS BAJSZÚ KUN LEGÉNY, emeld fel a legfenségesebb feledet, cammogj le a raktárba, és nézz utána, járt-e felétek anno egy vadásznak öltözött, 35 éves, circa 5 láb és 4 hüvelyk magas férfi!

Első gondolatom ez volt, hogy ím, csak ennyit küldök Neked… aztán… eszembe jutott a tábortűznél áttáncolt éjszaka, az egyetem lépcsőjén pirkadatig folytatott megannyi szakmai vita… szóval…

Drága Miskám,

értem én, hogy „kúnfajta, nagy szemű legény” vagy, „kínzottja sok-sok méla vágynak”, de ez most igazán nem tartozik ide, ez a kettőnk dolga volt anno. Ugye, érted? Én Táblabíróné lettem, te pedig Főlevéltárnok, a Rejtély Rt. pedig befuccsolt! Elfújta a pusztai szél!

Apropó, szél…

Máli tantit nem tudta messzire fújni, mert sajnos ideköltözött utánam, így minden áldott nap utamba állhat. Ugyanis az Új utca 12. szám alatt bérelt lakást, mert csak ide fogadták be a 13 nyüves macskájával. A tantit Te is ismered. Türelmedet hozzá mindig is irigyeltem.

Épp késésben voltam, mert Táblabíró Uram, mint lenni szokott, kulcsát éppen nem találta, a keresésbe pedig én is beálltam. Így kongatott már a Tűztorony egészet, és zengett zenéjétől az Új utca keresztbe. Ekkor Máli tanti – ki a kapuban várt már engem – úgy vélte, az idő igen alkalmas arra, hogy az éppen elhullott macskája életútját ecsetelve, engem feltartva, utamat megakassza. Hallgatom a cicó nyomoráról szóló fámát, közben szemem a falba mélyedő ablakfülkére téved. Látom, hogy ott egy kis erszényféle lehet… nézem… Máli tanti pedig csak mondja és mondja, mindig az az érzésem, sohasem fogja abbahagyni… elhallgatott a toronyzene… kissé feszengek… elkéstem. Végre észleli, hogy már nem őt nézem, hanem az erszényt vagy tarisznyát fürkészem…

- Ja, hogy az? Kérlek, az csak úgy, az éj leple alatt idepottyant, mert mikor éjfél előtt kiengedtem a nyávogó Herr Generalist, még nem volt itt, de mikor kiálltam a kapuba Téged várni, már itt éktelenkedett. Gondoltam is, hogy tűzre teszem, bármi is legyen.

˗ Kérlek, ne tedd – feleltem –, add inkább ide, hadd nézek bele!

Így is tett, majd utamra engedett.

Végre beértem a levéltárba, ahol kíváncsian rávetettem magam erszényre és kibontottam.

Csak reméltem, ám én sem hittem igazán, hogy valami lesz benne.

De nézd csak, mit rejtett!

A tarisznyában lelt iratok

Az irat jelzete: HU-MNL-GYMSVSL-IV. 265. b. 983/1863.

Igen, igen … Ferkónak hála, tudtam ám fotót is csatolni levelemhez. Á, féltékeny ne légy, kérlek, ő amatőr fotós, kit – még nem is újságoltam –, az újonnan felszerelt és létrehozott fotó- és könyvkötő műhelyünk működtetéséhez nyertünk meg magunkhoz Táblabíró Uram jóvoltából, kinek köszönhetően nő létemre egyáltalán magam is itt lehetek…

Na, látod, én mit sem változok, mindenről fecsegek, csak a lényeget hallgatom el, amiért végül is ennyi év után veszem a bátorságot, és írok Neked. Ez nem bocsánatkérés, Te sem léptél, inkább a kunhalmok mögé rejtőztél!

De mint látod, az erszény tartalma akár az egykor tervezett Rejtély Rt. első esete is lehetne, akarom mondani, lehetett volna. Tudjuk, a sors nem így akarta, asszony mivoltom pedig jelentősen elkoptatta a gótbetűsnémet-tudásomat, ezért kérlek, vess egy pillantást az általam mellékelt iratfotókra, és segítsd elő ügyemet, hadd leljem meg a gyilkost, ki az alább olvasható gaztettet elkövette!

Mint láthatod, az erszény bőven rejtett iratot. Apránként kibontottam mindegyiket, és most mint kirakósdarabok hevernek szerteszét az asztalomon. Van itt keresztlevél, útlevél, illetőségi lap, házasságlevél, halotti bizonyítvány és Metternichnek szóló levelek! MET-TER-NICH-NEK! Ugyan már, mi köze lehet egy koldusszegény, házaló asszonynak Metternichhez? Aki ekkor már halott…

Az alispáni iratból kitűnik, hogy 1862. május 31-én reggel 9 és 10 óra között Tormafalu erdejében Allfancz István – erre nézz rá Miskám, mert bizonytalan vagyok – mezei csősz, ki éppen reggeli körútját járta, az erdőben észlelte, hogy komondor kutyája megáll és jelez számára. Ekkor a csősz kutyája után ment, s megbolygatva az ágakat és a fű-föld elegyet, egy női holttestet lelt.

Szolgabírói jelentés, 1862

Az irat jelzete: HU-MNL-GYMSVSL-IV. 265. b. 983/1863.

Schnitzler József felső-járási orvos vizsgálata és jelentése szerint a nő ekkor már két vagy három napja halott lehetett. A tettes erőszakosan és könyörtelenül elvágta a torkát.

Nemcsak a csőszt, de többeket is kikérdezett a tormafalusi bíró, és itt vagyok én óriási gondban, Miska, mivel gótbetűsnémet-tudásom rég köddé vált, s most csak képzeletemre hagyatkozva, és néhány tényt az iratokból kikaparva próbálom összerakni a mozaikokat.

Anna és Károly házasságlevele, 1836

Az irat jelzete: HU-MNL-GYMSVSL-IV. 265. b. 983/1863.

Edelmann Anna 1804-ben született Gloggnitzban, majd 31 évesen hozzáment Becker Károly Henrikhez, kinek apja – a házasságlevél tanúsága szerint Becker Frigyes Ágost – Metternich herceg szolgálatában állt a házasságkötés évében, 1836-ban. Azonban a férj, aki vadász volt, 1857-ben bélgyulladásban meghalt. Ettől fogva Anna özvegy. Szerintem ekkor kezdett el kelmékkel házalni, hogy megéljen.

Károly halotti bizonyítványa, 1857

Az irat jelzete: HU-MNL-GYMSVSL-IV. 265. b. 983/1863.

Miután Tormafaluba érkezett – nem sokkal halála előtt – a falusiak elmondása szerint hozzácsapódott egy kóborló, alkalmazás nélküli vadász, akivel Anna megállapodott, hogy ha segít neki a kereskedésben, a kelmék cipelésében, akkor a hasznon egyformán osztozkodnak. A nevezett „vadász” több ízben akarta magát agyonlőni, de Anna ettől a tettétől visszatartotta. Együtt jártak-keltek, így látták őket a falusiak, majd egyik napról a másikra a vadász eltűnt a vidékről, Annát pedig holtan találta a csősz az erdő mélyén elrejtve.

Na, Miskám, ezt most hogy bogozzuk ki?

Mondom, hogy én mit gondolok, Te pedig majd válaszolsz, ugye?

Ad 1. Szerintem a vadász NEM VADÁSZ! Meglepődtél, igaz-e? Anna férje, aki vadász volt,  ugye, meghalt. Én a jó uramnak halott ruháját, főleg a vadászmundírját, melyben anno őt meglátva, beleszerettem, biztos el nem adtam volna semmi pénzért, inkább magamnál tartottam volna, és olyanra adtam volna, kibe lelket szeretnék önteni. Mi van akkor, ha koldusként szegődött hozzá a legény, és Anna öltöztette vadásznak, a falusiak pedig már így ismerték meg?

Ad 2. Mit mesélhetett Anna a legénynek, amivel visszatarthatta az öngyilkosságtól?

És hol van a gyerek?

„Milyen gyerek?” – kérdeznéd, ha nem volnál oly’ bölcs, mint amilyen vagy. Ám, ha e bölcsességed az idők során elhalványult volna, most csak annyit mondanék: „Miska, szedd össze az eszed!”

Tény, hogy Anna 31 évesen ment férjhez, de kell lennie egy gyereknek, mert egy asszony csak úgy, magáért nem indul neki a világnak házalni, és minek fogadna maga mellé egy idegen legényt, öltöztetné fel, tartaná vissza a haláltól, és adna neki célt, ha nem azért, mert gyermekét látja benne, kit hátrahagyott, s kiről most őhelyette más gondoskodik, kinek jövőjét indult el rendezni. Hogy honnan szedem ezt? Nézz rá a Metternichnek írt levélre!

A Metternichnek írott levél részlete, 1860

Az irat jelzete: HU-MNL-GYMSVSL-IV. 265. b. 983/1863.

Ha jól olvasom, említ benne egy fiúgyermeket! Jaj, a levél igen aggasztó darabja e kirakósnak! Metternich ugyanis 1859 nyarán meghalt. Anna erről nem tudhatott, mert 1860-ban írja neki a levelet, melyet soha nem adott postára. 1862-ben pedig már Anna is halott. Miért vár két évet? Személyesen akarta átadni valamilyen úton-módon, vagy már maga is megtudta, hogy Metternich meghalt, és többé nem látta értelmét postára adni?

A Metternichnek írott levél részlete, 1860

Az irat jelzete: HU-MNL-GYMSVSL-IV. 265. b. 983/1863.

Annának ekkor egy körülbelül 25 éves fia lehetett, kit talán szolgálatra adott volna Metternich birtokára. De ki lehet az a Metternich Alojzia bárónő, kit a levélben említ? Én nem találtam nyomát annak, hogy rokoni kapcsolat lenne Metternich és Alojzia között. Miska, hátha Te ügyesebb leszel, nézz utána ennek is, kérlek! És a borítékon lévő pecsét is aggaszt… úgyis tudod, mire gondolok…

Ad 3. Ha a legénynek volt fegyvere, miért vágta el Anna torkát? Egy erdő közepén egy puskalövés miért is lenne gyanús? Itt a környéken állandóan vadásznak és durrogtatnak… a vadászbankettek egymást érik, és mindenki a trófeájával pöffeszkedik … Anna termete kicsi, szerintem olyasforma lehetett, mint én, a legény meg, ha jól számoltam, talán 165,4 cm magas, pont, mint Te. Most, hogy így jobban meggondolom, emiatt könnyen elbánhatott vele, tényleg felesleges lett volna a fegyvert használni. Arca kerek, és a haja, képzeld el, fekete. 50 évesen!

Anna illetőségi bizonyítványa, 1855

Az irat jelzete: HU-MNL-GYMSVSL-IV. 265. b. 983/1863.

Amikor a személyleírás készült, hogy lehetett a haja még mindig fekete? Viola Ferdinánd feljegyzési könyvében olvastam, hogy gesztenyebarna színre lehetett festeni a hajat, de feketére ugyan már hogyan? A szeme pedig zöld. Te érted ezt?

S hogy honnan tudom, hány éves volt a legény, és milyen magas?

Hát kiadták a személyleírást és a körözést egész Sopron vármegyében, és még a Central Polizei Blatt is közzétette!

A gyilkossággal gyanúsított egyén – öltözete alapján – vadász, 35 éves, 5 láb és 4 hüvelyk magas, napbarnított arcú, az egyik kezén hiányzott az ujja, szürke vadászöltönyt és hasonló szürke, csíkos nadrágot viselt a szemtanúk leírása szerint, amikor Annával házalt Tormafaluban.

Véleményem szerint az asszony vesztét anyai szíve okozhatta. Segíteni szeretett volna, de jóindulatával és őszinteségével visszaélt a legény, ki a sírba tette le. Feltételezésem szerint – bár izgatottan várom, Te hogyan látod – elmondta, hogy a fiának milyen jövőt szán, még az is lehet, hogy a levelet is mutatta, s talán annak tartalmát is megsúghatta. A legény szeme felcsillanhatott, és Anna életét kioltva – ki egyedül tudta, ki ő valójában –, életének szerencsés fordulatában bízva, immár vadászruhában indult útnak, hogy annak fiaként szolgálatot vállaljon Metternich birtokán.

Ami még gyanús, hogy a „vadásszal” együtt a kelmék is köddé váltak! 

Na, látod, ez már úgy hiányzott! A szakmai diskuráció! A közös munka, mely élettel tölt meg. Rám is esteledett itt a levéltárban közben…

Táblabíró Uram kitűnő, remek ember, kit tiszta szívemből rajongásig szeretek, de oly racionális, és sokszor nem is érti, mit akarok mondani neki. De ez sem az ő hibája, hiszen nem hiába teremtett a Jó Isten ennyi különböző nőt és férfit ide le a Földre!

Kérlek, add át Főlevéltárnok Uram üdvözletét valamennyi kedves munkatársadnak!

                                               Milliószor ölel és csókol

                                                                                               Lili

Ui. Míg várom a leveled, nézem a távoli hegyeket, és remélem, válaszod mellé nem felejtesz el csatolni néhányat Manyikám legújabb merített papíros levelezőlapjából, mert azt én úgy szeretem…

Ami a levélből kimaradt, de tényként közlendő az Olvasóval, hogy…

az üggyel a Helytartótanács is foglalkozott. Az elkövető két évig bujkált! Hogy hol, nyomára nem akadtam. 1864-ben fogtak el egy, a személyleírásnak megfelelő férfit, kit Schkop (Skop) Jánosnak hívtak. A szembesítés során a tanúk bizonytalanok. Az ítélet nem ismert. Hogy tényleg ő ölte-e meg Annát, arra fény már aligha derülhet. Az igazság a múlt ködébe veszett..? 

Levéltári iratanyagok:

HU-MNL-GYMSVSL-IV. 265. Sopron Vármegye (másodalispáni) Fenyítő Törvényszékének iratai (1861–1866) b) Iratok (1861–1866), 983/1863.

Az iratfotókat Koloszár Andrea készítette.

Az iratanyagot Dr. Kelemen Dávid ajánlotta figyelmembe.

Ezúton is köszönöm a közös munkát és az együtt gondolkodást munkatársaimnak: Koloszár Andreának, Dr. Kelemen Dávidnak és újonc kollégámnak, Taschek Zoltánnak.