Megjelent: Amikor Sopronra figyelt Európa c. kiadványunk

Amikor Sopronra figyelt Európa

Az 1625. évi soproni koronázó országgyűlés

  A fenti címmel megjelent kiadvány Sopron 17. századi aranykorának, a várostörténetének egyik meghatározó eseményét veszi górcső alá.

  A nyugat-dunántúli szabad királyi városban négy országgyűlést is tartottak, ami által Sopron az ország politikai központja lett. Ennek köszönhetően 1622 nyarán, 1625 őszén, 1634-1635 fordulóján és 1681-ben Sopron átmenetileg a történeti magyar állam „fővárosa”, sőt hónapokra a közép-európai Habsburg Monarchia ideiglenes döntéshozatali, adminisztratív és kommunikációs központja lett.

 A feledés homályából elsőként az 1622. évi diétát ragadták ki a kutatók és tudományos eredményeiket a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetében 2012 közepe óta működő „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport és a Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára 2014-ben közösen adta közre a soproniak és a város történelme iránt érdeklődnek. A most megjelent mű ennek az első kötetnek a folytatása, és a téma újabb közös kutatómunka eredményeit demonstrálja az Olvasóknak. A tanulmánykötet az 1625. évi soproni diéta és a királykoronázás 390. évfordulója alkalmából 2015. december 9-én Sopronban Rendiség és parlamentarizmus a helyi és az országos politikában a 17-20. században Sopron város analógiáján címmel megtartott konferencián elhangzott előadások - Buza János, Dominkovits Péter, Kádár Zsófia, Martí Tibor és Pálffy Géza - írott változatait; valamint ezek eredményeinek kiegészítéseként Buzási Enikő, Molnár Antal és Monostori Tibor írásait tartalmazza. Összesen nyolc publikációt tartalmaz a kötet, melyeket a kötet szerkesztői egységes jegyzeteléssel és német vagy angol nyelvű rezümével láttak el. A jelenlegi kötetet – „testvér kötetéhez” hasonlóan – újfent Kiss Melinda öltöztette igényes, „divatos ruhába”, két III. Ferdinándot ábrázoló festmény segítségével.

 A kutatók széles forrásbázisra építve és interdiszciplináris keretekben járják körül a témát.

Pálffy Géza a bécsi udvar és a magyar rendek kapcsolatrendszerét tárja fel és az eddig legteljesebb forrásanyag segítségével vezeti el az olvasót a kuliszák mögé és elsőként közöli a diéta kronológiáját. Tanulmányában összehasonlítja az 1622. és 1625. évi eseményeket, górcső alá véve azok nyerteseit és veszteseit.

Molnár Antal és Martí Tibor tanulmányaival eddig nem publikált külföldi kutatások eredményeit és forrásbázisát ismerhetjük meg. Betekintést nyerhetünk egy pápai diplomata, Carlo Caraffa bécsi nuncius történetírói műhelyébe és munkamódszerébe, illetve Francisco de Moncada, Ossana gróf bécsi spanyol követ Magyarországot érintő politikai törekvéseibe, itteni meghatározó kapcsolataiba és a diéta alatti kiemelkedő szerepébe.

  E sort gyarapítja Monostori Tibor jelenlegi forrásközlése is, melyben egy Brüsszelben felfedezett, spanyol nyelvű, ismeretlen beszámolóval gazdagítja és bővíti ki eddigi ismereteinket III. Ferdinánd soproni koronázási ceremóniájáról.

 Dominkovits Péter tanulmánya a Sopron szabad királyi város vezetése és gazdálkodása szemszögéből mutatja be az országgyűlés által a diéta helyszíne számára jelentett kihívásokat és lehetőségeket.

 Buzási Enikő III. Ferdinánd soproni koronázási portréja segítségével elemzi és foglalja össze a protokolláris magyar viselet reprezentációs szerepét és jelentőségét a Habsburg királyok uralkodói reprezentációjában betöltött szerepét.

  A kötet gazdag képanyaga nem csak a Szent Korona ábrázolástörténetéhez szolgáltat újdonságokat, hanem közelebb hozza és visszarepíti az Olvasót, aki egy-egy tanulmány olvasása során már-már a soproni diéta aktív szereplőjének érezheti magát.

 Buza János pénz- és gazdaságtörténész tanulmánya összeköti az előző kötetet a jelenlegivel. A diéták kapcsán ritkán elemzett pénztörténeti szemszögből mutatja be – az 1622. és 1625. évi országgyűlések kontextusában – ezen időszak pénzforgalmát és pénzértékviszonyait, valamint határozza meg újonnan a korabeli pénzrontás legfőbb korszakait és jelenségeit.

 Végül Kádár Zsófia munkája zárja a tanulmánykötetet. A jezsuiták elsőként 1625-ben Sopronban felmerült országrendiségének hosszú távú, egészen a 18. század elejéig kitekintő részletes bemutatásával, különböző tudományterületek módszereinek bevonásával, valamint olyan forrásegyüttesek elemzésével, amelyekről a parlamentarizmus kutatása eddig megfeledkezett új perspektívákat villant fel.

  Az Annales Archivi Soproniensis sorozat legújabb kiadványát abban a reményben adják közre a kötet szerkesztői, hogy a benne megjelenő tanulmányok egyfelől sokak számára adnak a jövőben inspirációt a kora újkori országgyűlések kutatásához, lendületet a források feltárásához és kedvet a Habsburg-magyar kapcsolatok vizsgálatához. Másfelől a Sopron aranykora iránt érdeklődő lokálpatrióták bőségesen csemegézhetnek az újdonságok között.

E kötetünk ismét jól illusztrálja a tagintézmény hazai történetkutatásban való beágyazottságát.

A kötet adatai: Amikor Sopronra figyelt Európa Az 1625. évi soproni koronázó országgyűlés. Szerkesztette: Dominkovits Péter, Katona Csaba, Pálffy Géza. Annales Archivi Soproniensis No. 2.

MNL Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára, Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, Sopron- Budapest, 2020. 567. oldal